Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szabeusok... ----

Magyar Magyar Német Német
Szabeusok... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szabeusok

(Sába népe), az őkorban déli Arábiát lakó néptörzs, mely Jemenben uralkodott és melynek hatalmáról és műveltségéről a biblia és a görög s római irók is beszélnek. Fővárosuk Márib (a klasszikus iróknál Mariaba) volt, ma egy kis falu. A Sz. országa termékeivel (tömjén, arany, drágakövek) nagy kereskedést űzött Sziria és Egyiptom felé; kereskedelmi összeköttetései Indiáig terjedtek. Fényűzéséről és gazdagságáról a bibliának a saábai királynőről szóló elbeszélése tanuskodik. Az ókor nagyhatalmainak figyelme e gazdag állam felé is irányult. Kr. e. a VIII. sz.-ban Szargon assziriai király egy ékiratos táblán azzal dicsekszik, hogy Jatamara sábai királyt legyőzte és országára nagy sarcot rótt. Augustus római császár alatt (Kr. e. 24.) Aelius Gallus tör be a Sz. országába. A Sz.-kal Dél-Arábia keleti részén egészen Hadhramautig uralkodó mineusok (Minaioi, Minaei) vetélkedtek a délarábiai kis fejedelmek fölötti uralomban. A mineusok és Sz. egymáshoz való viszonya azonban kronologiai tekintetbenmég vita tárgya. Ama nézet ellenében, hogy a két szomszédos nép DélArábia különféle részeiben egyidejüleg szerepelt és egymással a hegemoniáért vetélkedett, újabb időben Glaser Eduárd ama nézetet vitatja, hogy a mindeusok nem párhuzamosan a Sz. mellett uralkodtak, hanem hogy történelmi szerepük a Kr. e. második évezredbe visszanyulva a Sz.-ét megelőzte, és hogy emezek őket fokozatosan kiszorították hatalmukból. Időszámításunk kezdete körül a Sz.-at a himjarita törzs váltja föl, mely eredetileg a Sz. fenhatósága alatt Dél-Arábia délnyugati részében uralkodott; fővárosuk Zafár volt. Uralkodásuk alatt, a III. és IV. sz.-ban, a zsidó és keresztény vallás jut nagy befolyásra Dél-Arábiában. Az utolsó himjarita király Dzu Nuvász (490-525), ki a III. sz. óta uralkodó zsidó dinasztiához tartozott, az etiópok által legyőzetett, kik 525-575. uralkodnak Dél-Arábiában, 575. a persák szorították ki őket. 575-634. a persák helytartói parancsolnak Dél-Arábiában, míg 634. az arab félsziget e részét is az észak felől előnyomuló mohammedán hatalom az iszlám birodalmába kebelezte be.

A Sz. régi történetének legfontosabb adatait a hajdani birodalom területén nagy számmal talált feliratos emlékekből merítjük. Legelőször Arnaudnak (1843), majd Halévynak (1870) és legújabban Glasernek (ki 1885 óta négy ízben utazott Dél-Arábiában) köszöni a tudomány a sábai, mineus és himjarita feliratos emlékek felfedezését és lemásolását. Régebben ez emlékeket helytelenül himjarita feliratoknak nevezeték; e név azonban a feliratoknak csakis utolsó történelmi rétegére nézve helyes. Ez emlékek nyelve a semita nyelvek (l. o.) déli osztályába tartozik és legközelebbi rokonságban az arab nyelvvel áll. Egyes eltérő nyelvsajátságok alapjn két dialektust lehetett megkülönböztetni: a sábait és a mineust. E feliratok irásának és nyelvének megfejtése legelőször Rödigernek (Versuch über die himjarischen Schriftmonumente, Halle 1841, Wellsted utazási munkájához irt függelékében, u. o. 1842) és Osiandernek sikerült (a Zeitschrift d. Deutschen morgenländ. Gesellschaft 10., 19. és 20. kötetében), később Prätorius és különösen Müller Dávid Henrik szereztek nagy érdemeket a Sz.-tól fenmaradt feliratok tanulmányozása és feldolgozása körül. Nyelvtant Prideaux adott (Transactions of the Society of Biblical Archaeology, Vol. V. 1877), újabban Hommel, Südarabische Chrestomathie. Minaeo-sabäische Grammatik (München 1893), ki e munkájában a dél-arab tanulmányok teljes bibliográfiáját is adja.

A historiai és geográfiai kérdéseket legalaposabban Müller D. H. tárgyalta (Die Burgen und Schlösser Südarabiens, akadémiai értekezések, két füzet, Bécs 1879-81), ki a feliratok feldolgozása és magyarázása körül számos értekezéssel és önálló munkával nagy érdemeket szerzett (Sabäische Denkmäler, Mordtmann I. H.-val, Bécs 1883; Epigraphische Denkmäler aus Abessinien nach Abklatschen von Theodor Bent, u. o. 1894). A vele ellentétes álláspontot Glaser több munkájában fejti ki: Skizze der Geschichte und Geographie Arabiens (München 1889, Berlin 1890); Die Abessinier in Arabien und Afrika (München 1895). V. ö. Goldziher, Arábia régi történetéről (Budapesti Szemle 66. köt. 65-104. old.). Az eddig ismert sábai feliratok teljes készletét az Académie des Inscriptions-tól (Páris 1881 óta) kiadott Corpus Inscriptionum Semiticarum IV. sorozata foglalja magában.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is