Szabóky

(Schneider) Adolf, a magyar ipar apostola, szül. Budán 1821 szept. 9., megh. Budapesten 1880 jul. 22. Tizenhat éves korában a ekgyesrendbe lépvén, tanulmányai elvégzése után Kanizsán 1840. kezdte meg tanári pályáját. Néhány évi szegedi és kolozsvári tanárkodása után rendje 1850. Pestre helyezte, ahol teljes harminc éven át pártját ritkító tevékenységet fejtett ki a hanyatló magyar ipar és az iparosok érdekében s a mellett buzgóan szolgálta az oktatásügyet. A bécsi közoktatásügyi minisztérium 1850. kiadta a Tanrendszerterv a gimnáziumokat és reáliskolákat illetőleg c. munkáját. ezen kívűl több mint negyven részint eredeti, részint fordított munkával gazdagította irodalmunkat. Ezek közül számos matematikai kézikönyve tiznél is több kiadást ért. Méltó feltünést keltett az érsekújvári kódexről irt két irodalomtörténeti tanulmánya: Régi szent beszédek az érsekújvári kódexből (1858) és Szűz szent Orsolya legendája. Szerkesztője volt a Katholikus Néplap és a Der katholische Christ c. folyóiratoknak s egyik oszlopa a Jó és olcsó könyvkiadó-társulatnak. Ő alapította a budapesti legényegyesületet, melynek 25 éven át vezetője volt; ő agitált a népbankok, iparsegélyezési és kölcsönzési pénztárak felállításában. Nagy érdemei vannak az országos iparegyesület létrehozásában, mely megalakulása után igazgatósági tagjává, később alelnökévé választotta. Több mint husz jótékony egyesületnek volt elnöke és védnöke. Élénk részt vett a londoni, párisi, bécsi és hazai kiállítások alkalmával a magyar ipar méltó bemutatásában. A király ezért legfelsőbb elismerésben részesítette, azonkivül a Ferenc-József- és a vaskorona-renddel is kitüntette. Mint a fővárosi törvényhatóság tagja, éveken át védte és képviselte ott az iparosok érdekeit. A magyar iparosok hálája monumentális síremléket állított emlékének a kerepesi temetőben. Szülőházát (Fazekas-tér 3. sz.) márvány emléktáblával jelölték meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon