Szacsvay

1. Imre, 1848-49-iki országgyülési képviselő, szül. Sályiban (Bihar) 1818 nov. 1., kivégezték Pesten 1849 okt. 24. A gimnáziumot és jogakadémiát Nagyváradon végezte. 1839. mint Beöthy Ödön irnoka került fel a pozsonyi országgyülésre. Az országgyülés befejeztével letette az ügyvédi vizsgát s Nagyváradon nyitott irodát. 1848 máj. 10. Kossuth kinevezte a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé, jun. 24. a nagyváradi választókerületben országgyülési képviselővé választatott. A kormánynak Debrecenbe költözése után a háznak jegyzője lett s mint ilyen irta alá az 1849 ápr. 14-iki függetlenségi nyilatkozatot. Követte a kormnyt Szegedre s később Aradra is. A harc leverése után egy ideig bujdosott, azonban elfogatván, Pestre vitetett az Újépületbe. A vizsgálat folyamán bátran beismerte, hogy a függetlenségi okiratot ő fogalmazta s e miatt a hadi törvényszék kötél általi halálra itélte.

2. Sz. Imre, szinész, szül. 1854 okt. 10-én. 1871. az országos szinészeti akadémiába lépett, melynek végeztével 1874. vidékre került, a kolozsvári szinháznál legtöbb ideig működött, honnan 1884 márc. 16. a nemzeti szinházhoz szerződtették s melynek jelenleg is első rendü művésze.

3. Sz. Sándor (lécfalvi és esztelneki), az első nevezetesebb hirlapiró, szül. Vécsen (a Maros mellett) 1752., megh. Kolozsváron 1815 máj. 15-én. Székely nemes származásu. Előbb a kolozsvári, majd a debreceni ref. kollégiumban tanult, némely adat szerint a bécsi egyetemet is látogatta és rövid külföldi utat tett Német- és Franciaországba. 1779-től Pozsonyban, maradt, ahol Rát Mátyás mellett részt vett az akkor megindult első magyar hirlap (a M. Hirmondó) szerkesztésében; e lapnak később ő lett szerkesztője. Midőn a lap 1786 végén megszünt, Sz. Bécsben 1787. megindította a Magyar Kurir c. politikai lapot és társlapját, a Magyar Muzsát, melyeket 1793 februárig szerkesztett. Cikkeit és röpiratait sokáig névtelenül irta. Két hirhedt pamfletjét: Zakkariásnak, a pápa titkos iródeákjának Rómából költ levelei (1786) és Az Izé pugatoriumba való utazása (1787) egyidőben eltiltották. Mind a kettőt sértő gúny jellemzi és kiméletlen hang, mellyel a vallás kérdését és a papságot szóvá teszi; ő ellene irta Szaitz Leo egri szervita barát Igaz magyar c. könyvét. Szaitzcal egyáltalán erős polémiát folytatott. De Sz. a nemzetiség mellett is lelkesen küzdött. Hazafiak tüköre c. röpiratában (Pest és Kassa 1790) a nemzeti nyelv mellett szólal fel. Lapjában is rendkivül sokat tett a nemzeti önérzet fölélesztésére. Irt csípős, szatirikus verseket is, a Blumauer modorában. Eszes ember volt, de kritizáló hajlamával sok ellenséget szerzett. Szabadelvü irányáért 1793 elején Ferenc császár kormánya eltiltotta a Kurir szerkesztésétől s neki távoznia kellett Bécsből. Kolozsváron telepedett meg, ahol szintén a műveltségnek és nemzeti nyelvnek volt terjesztője. V. ö. Jakab Elek (Figyelő XI., XII.), Kemény József gróf (Új M. Muzeum, 1856, I.).

Forrás: Pallas Nagylexikon