Szádeczky

1. Gyula, geologus, szül. Pusztafalun (Abaúj-Torna) 1860 dec. 30. A gimnázium I-II. osztályát Sárospatakon, a többit Szepes-Iglón, egyetemi tanulmányait a budapesti tudományos egyetemen végezte. 1883. tanári oklevelet nyert, 1884-90. Szabó József mellett tanársegéd volt a budapesti tudományos egyetemen; 1887. doktorátust tett az ásvány-földtan, paleontologia és földrajzból. 1889-90. külföldi ösztöndíjjal szaktanulmányokat végzett a párisi College de France-on, beutazta az Alpokat, Dél-Franciaorzságot, Angolország déli részét, meglátogatott néhány német egyetemet. 1890-96. a budapesti evangelikus református főgimnáziumban a természetrajz tanára, 1891-96. budapesti tudományos egyetemen a kőzettan magántanára volt. 1896 tavaszán a magyar tanárokkal Egyiptomba utazott. 1896 szept. 24. a kolozsvári egyetemre az ásványtan és földtan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Nagy számu, főként kőzettani, földtani és ásványtani munkája jelent meg a magyaron kívűl német és francia nyelven is a Földtani Közlönyben, Tschermak Mineralogische und petrographische Mittheilungen-jában, a magyar királyi természettudományi társulat és a magyar tudományos akadémia kiadványaiban. Egyik értekezése svéd nyelvre is lefordíttatott.

2. Sz. Lajos, történetiró, az előbbinek bátyja, született Pusztafalun 1859 ápr. 5. A gimnázium alsóbb osztályait a sárospataki kollégiumban, a felsőbbeket a szepesiglói gimnáziumban végezte. A budapesti egyetem bölcsészeti karán 1879. tanulmányait befejezvén, hogy magát a történeti tudományokban jobban kiképezze, állami ösztöndíjjal két évet töltött a bécsi egyetemen, mint az Institut für österr. Geschichtsforschung tagja. 1880-ban bejárta Oláhországot és Galiciát s az oláh és lengyel levéltárakat átkutatta. 1881 máj. a budapesti egyetemen tanárvizsgálatot tett. 1882 ápr. pedig a bölcsészetdoktori szigorlatot is kiállotta. A levéltári kutatásaival s irodalmi munkásságával már is feltünt fiatal tudóst a m. tört. társulat azonnal segédtitkárává, a heraldikai és genealogiai társulat pedig jegyzőjévé választotta. 1883 tavaszán Odescalchi Artur herceggel a bukovinai székelyek hazatelepítésére alakult országos bizottságtól kiküldetve egymásután kétszer járt Bukovinában s lelke volt a betelepítésnek, mely országos érdeklődést keltett. A betelepítés történetét megirta a lapok hasábjain. 1883 szept. 22. a budapesti egyetemen magántanár lett a magyar történelem XVI-XVII. sz.-beli részéből; 1882 ápr. 1., a kormány az egyetemi könyvtár tisztjévé s egyúttal 1889 szept. 27. az akkor felállított posta- és távirótanfolyamhoz a postatörténet rendes tanárává nevezte ki. 1888 máj. 4. az akadémia levelező tagjává választotta. Székét 1889 ápr. 8. AA céhek története Magyarországon c. értekezésével foglalta el. 1889. a történelmi társulat másodtitkárává választatván, a Századok segédszerkesztője volt Szilágyi Sándor mellett. 1889 nyarán utazást tett Felső-Olaszországban, Párisban, Londonban és Svájcban. 1891. a magyar országgyülés képviselőházának naplószerkesztője lett; 1891 aug. 12. kinevezték a kolozsvári Ferenc-József-tudomny egyetemen a magyar történelem nyilvános rendes tanárává és az országos tanárvizsgáló bizottság s a tanárképző intézet tagjává. Főbb munkái: Mihály havasalföldi vajda Erdélyben 1599-1601 (Budapest, 1882); Báthory Zsigmondné, Mária Krisztierna (u. o. 1893); A gróf Haller-család története (u. o. 1886); Békés Gáspár életrajza (u. o. 1887); Báthory István lengyel királlyá választása 1574-76 (u. o.1889); Izabella és János Zsigmond Lengyelországban 1552-1557 (u. o. 1888); Berzeviczy Albert utazásai 1818-20 (u. o. 1889); A céhek történetéből Magyarországon (u. o. 1889); Az első magyar postaszervezet és az erdélyi posták a fejedelmek korában (u. o. 1890); Kovacsóczy Farkas 1586-94 (u. o. 1891); A Habsburg-ház lengyel királyságra törekvése a XVI. sz.-ban (Kolozsvár 1892); Fogaras vára és uradalma történeti emlékei (u. o. 1892); Kirándulás a Negojra (u. o. 1892); Szerémi György élete és emlékirata (akadémiai értekezés, Budapest 1892); Szerémi emlékirata kiadásának hiányai (akadémiai értekezés, u. o. 1892); Régi magyar turisták és utazók (u. o. 1892); Kovacsóczy Farkas levelezése 1577-94 (u. o.1893); Erdély és Mihály vajda története 1595-1601 (Temesvár 1893); Salamon Ferenc emlékezete (Kolozsvár 1893); Szabó Károly emlékezete (Budapest 1894); Deák Farkas emlékezete (u. o. 1894); Székely oklevéltár (Kolozsvár 1895. a 4., 1896. az 5. köt., 1897. a 6. köt.); Gróf Bethlen Kata élete és végrendelete (Budapest 1895); Kirándulás az Andrássy-havasokban (Kolozsvár 1895); A kolozsvári Báthory-ház legendája (u. o. 1897). A székely történeti pályadíjalap intéző bizottsága Szabó Károly halálával 1892 nov. 13. őt bizta meg a székelyek történetének megirásával. 1893 jun. 14. az erdélyi muzeumegylet bölcsészet-, nyelv- és történettudomnyi szakosztálya titkárává választván, reá bizta az Erdélyi Muzeum szerkesztését. 1895 nyarán részt vett a Zichy-expedició kaukázusi és középázsiai utazásában, ő vezetvén az expedició naplóját s irván nagy érdekü jelentéseket az expedició kutatásairól a Budapesti Hirlap, Vasárnapi Újság, Erdélyi Muzeum hasábjain. Az erdélyi irodalmi társaság 1892. választmányi tagjává választotta, az erdélyi Kárpát-egyesületnek alelnöke, kolozsvármegyei osztályának 1893-96. elnöke volt, lemondásakor tiszteleti elnökévé választatott. A hunyadvármegyei tört. és régészeti társulatnak tiszteleti tagja, a kolozsvári ev. ref. teologiai fakultás felügyelő bizottságának alelnöke, az erdélyi ev. ref. egyházmegye képviselője és számos tudományos társulat és jótékonysági egyesület választmányi tagja. (Életrajza megjelent a Vasárnapi Újság 1895. évfolyamában s az Erdély 1895. évfolyamának 6-7. számában, arcképpel.) E lexikonba történeti cikkeket ir.

Forrás: Pallas Nagylexikon