Szágó
(növ., a pápua nyelv szagu a. m. kenyér szavából), a
szágópálma (l. o.) terméke. A szágó tulajdonképen pálmaliszt vagy keményítő. A
fa bele puha, fehér, kivülről 5 cm. vastagságu faréteg borítja, amabból lesz a
szágó. A hosszában széthasogatott fából a belét vizen át leiszapolják, a
lisztet apró nyilásu edényen átnyomkodva, golyócskákká formálják. Egy fa maga
egész öt mázsa szágókeményítőt termel. Szumátra, Sziam és Borneo évenkint
200,000 mázsa szágókeményítőt szállít Szingapurba, s itt szágónak készítik elő.
A nyers keményítőt vizzel újra meg újra kimossák, a napon megszárítják,
felaprítják s rostán át a portól megtisztítják. Ezután zacskóban rázva
gömbölyítik, vasserpenyőben folytonos kavargatás közben hevítik, ismét
megrostálják, újra hevítik s ez lesz gyöngyszágó. Az igazi szágó hideg vizben
nem oldódik, meleg vizben csak feldagadnia szabad, megpuhulva átlátszó, de a
formáját nem változtatja. Forró vizben nagyon dagad, a víz tőle kissé nyálkás
lesz, mire a szágó átlátszó és sikamlós lesz. A szágó jósága különböző, de a
termelő fától is függ. Jáván az Arenga saccharifera törzséből szerzik, Indiában
a Caryota urens lisztje a legjobb szágóval vetélkedik. Brazilia É-i tájain a
Copernicia ceriferából készítenek hasonló lisztet (farinha). Minthogy a szágó
nem más, mint tiszta keményítő, azért más növény keményítőjéből is
előállíthatni. Ilyenek a Cycas fajai, a batáta, a Manihot utilissima és Manihot
Aipi (tapióka, nyugatindiai szágó), nálunk pedig a burgonya, de ezé ujjunk közt
szétmorzsolható, meleg vizben pép lesz, végre főzéskor szétfolyik. Némelykor a
szágót égetett cukorral vagy vörös bolusszal festik. A szágó nagy tápláló ereje
és könnyü emészthetősége miatt kedvelt étel, leginkább levest vagy tésztanemüt
csinálnak belőle. A szágó próbáit Marco Polo hozta Velencébe. Szine rendesen
fehér, de barna vagy piros is lehet. Az egyenletesen gömbölyü szemcse neve
gyöngyszágó.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|