Száj
(os), felvevő része a tápláló csatornának. A szájnyilást az
ajkak (felső és alsó) határolják; ez a nyilás vezet a szájtornácba (az ajkak,
pofa nyálkahártyája és a fogsor közt levő szűk ürbe), a fogsorok után pedig a
tulajdonképeni szájürbe. A szájüreg a garatba (l. o.) s ez ismét a nyelőcsőbe
folytatódik, amely utóbbi ismét a gyomorba (l. o.) nyilik. A szájüregbe nagy
mirigyek nyilnak; ilyenek a fültövi, az állkapocs alatti és a nyelv alatti
nyálmirigyek; de falzatában s a benne levő nyelvben is sok apró mikroszkopi mirigy
van, amelyek nyálkát választanak el (nyálkamirigyek). A szájüreg fegyverzete a
felső, alsó fogsorok. Izlőszervek is vannak benne, a nyelv szemölcseiben.
[ÁBRA] Száj. Fent a szájpadlás (5), lent a nyelv
háta (4), elől a fogsor, hátul pedig a torokszoros (isthmus faucium, 10), a
torokszorost aztán az inyvitorlák (7,8) a nyelvcsap (6), az ínyvitorlák közt
levő mandolák (9) és a nyelv gyöke (3) fogják közre.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|