A Sz. közül a fontosabbak saját nevük alatt tárgyaltatván, e
helyen a következő bántalmakat irjuk le: Hurutos szájgyulladás (stomatitis
catarrhalis), mely heveny s idült, továbbá körülirt és szétterjedt alakjában
vagy mint elsődleges, vagy pedig mint másodlagos bántalom fordul elő. Előidézik
különböző erőművi (p. szuvas, éles szélü fogak; gyermekeknél áttörni készülő
fog stb.) és vegyi ingerek (p. helybelileg alkalmazott vagy belsőleg adagolt
gyógyszerek: kéneső-, jód-, bróm-, arzén-, antimónkészítmények stb.; e helyen
említhető az iszákosok s erős dohányosok idült szájhurutja). A másodlagos
szájhurut a szájüreg egyéb, különösen gyuladásos s fekélyképződéssel járó
bántalmai, továbbá a garat, a nyálmirigyek betegségei mellett igen sok heveny
fertőző küteggel, továbbá általános bajokkal (klorozis, bujakór, diabétesz)
kapcsolatban szerfelett gyakran lép fel. A heveny alaknál a nyálkahártya,
főképen a pofán, nyelven s lágy szájpadon erősen belövetl s fellazult, a foginy
erősen duzzadt, könnyen végzik; a nyelv egészben vastagabb, s a fogak
lenyomatát mutatja, hátán piszkos csapadék alakjában (a kóros szájlepedéktől)
bevont. A szemölcsök bunkószerüen megvastagodottak. Erős nyálfolyás gyorsan áll
be; heves fájdalmak különösen étkezésnél lépnek fel; csecsemők e miatt nem
szopnak, a bimbót sirva eleresztik. A gyógykezelés az előidéző ok ellen irányul
első sorban, az ártalom eltávolítandó (p. rossz fog stb.); a másodlagos és
idült alaknál a gyógykezelés az alapbántalom szerint alakul.
Ritka esetekben - gőképen csecsemőknél - gonnorrhoikus
eredésü, heves tüntetekkel lefolyó szájgyulatásokat is észleltek már. A hurutos
szájgyuladáshoz közel álló betegség a zsebre (stomatitis aphthosa), különösen
az első fogzás idején gyermekkorban gyakori, s valószinüleg fertőző betegség,
mely sokszor nagy lázzal kezdődik s hevenyen folyik le; ezen betegségnél
jellegzetes plaqueok, u. n. aphthák jelennek meg a nyálkahártyán, leginkább a
nyelven s foginyen; felnőtteknél ezen betegség ritkább s enyhébben szokott
fellépni s gyakran sömörrel (herpes) tévesztik össze. Az újszülötteknél oly
gyakran előforduló u. n. Bednar-féle aphthák erőművi úton (p. durva módon
eszközlött szájmosások következtében stb.) létrejött kerekalaku felületes
fekélyképződések, mik célszerütlen kezelésnél s az előidéző ok hosszan tartó
behatása mellett igen kiterjedt, súlyos esetekben difteriára emlékeztető
kórképre vezethetnek. Különösen szájpenésszel egyetemben észlelhetni őket.
Gyakorlati szempontból is fontos, bár nem éppen gyakori szájbántalom az u. n.
leukoplakia (l. o.). Difteriánál ritka esetekben a szájban is támadhatnak
difteritikus, illetőleg croupos (hártyás) felrakodások. Bujakórnál annak
másodlagos és harmadlagos stádiumában is plaqueok, illetőleg gummák igen
gyakori jelenségek, ritka esetekben elsődleges szifilist is észleltek a
szájban. A száj- és körömfájás mérge ritka esetekben az állatról az emberre is
átragad, s embereknél igen heves, sok esetben halálos kimenetelü betegséget
okozhat, sőt utóbbi időkben heves természetü járványokat emberek között is
észleltek. A fekélyes fogínygyulladást l. Stomacace. Jellegzetes
szájmegbetegedéssel találkozunk még a sülynél (l. Skorbut) és a gyermekkorban
észlelt u. n. Barlow-féle betegségnél is.
Forrás: Pallas Nagylexikon