Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
szakáll beard
szakáll gill
szakáll jowl
szakáll wattle
szakáll whiskers
szakáll (ny... barb
szakállal d... to valance
szakállal l... to feather
szakállas corny
szakállas whiskery
szakállas v... fine old ch...
szakállas v... stale joke
szakállát u... to stroke o...
szakállka bib

Magyar Magyar Német Német
szakáll Bart (r)
szakállas bärtig

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szakáll

a férfiaknál előforduló hajzat (l. Haj) a száj, áll és arc körül. A Sz.-haj rendesen durvább, rövidebb és merevebb, mint a fejen levő haj és tulajdonképen csak a serdült korban kezd nőni. A nőknél bizonyos kis Sz.-féle csak az élemedett korban fordul elő, többnyire a nemzőképesség megszünése után, továbbá mint hiszterikus hiperplazia; főleg a (rendesen terméketlen) hermafroditáknál is. A Sz. szine rendesen egyezik a haj szinével, de számos más változatban is előfordul. Eredetileg valamennyi népnél a Sz.-t az erő jelének s a férfiuság díszének tekintették; ezért gondosan ápolták és szentnek tartották. Borotváló eszközöket mindazonáltal egész Közép- és Észak-Európának már fém-korszakbeli sírjaiban találhatni. A Keleten is ősrégi a borotválkozás szokása. Fárao hosszukás, jól ápolt hegyes Sz.-t viselt. Assziriában először Szardanapal és Nabukadnezár idejében kezdtek borotválkozni. A babiloniak s a régi persák gondosan ápolt Sz.-t viseltek. Valamennyi régi keleti népnél azonban a Sz.-viselés joga csak az uralkodót és a főnemességet illette meg, az eunuchok Sz.-talanok voltak. Az izraelitáknál a Sz.-t csak kevéssé nyirták és mint a szabadság és jámborság jelét ápolták és kenték. A görögök az arc, ajk és áll körül növesztették Sz.-ukat és nagy gondot viseltek rája. A nyirás csak Nagy Sándor korában honosodott meg. A rómaiak Kr. e. körülbelül 300-ig nem nyiratkoztak; az első borbélyt állítólag Licinius Maenas hozta Sziciliából Rómába. Azóta, kivéve a gyász idejét, simára borotválkoztak. Cicero korában az előkelő ifjak még 22. születésnapjuk után is kurtára nyirt Sz.-t viseltek állukon (barbati, barbatuli). Hadrianus korától Nagy Konstantinig megint általánosan dívott a Sz.-növesztés. A régi germánoknál Tacitus (Germania 31) szerint a rövid haj és a nyirott Sz. a szabadságtalanság és a becstelenség jele volt. Dél-Németországban a «nyirott» szót máig is megbélyegző szóként használják. A longobardok nevüket hosszu Sz.-uk után kapták. Franciaországban még a XII. sz.-ban is a mellig érő Sz.-t külön csombókokba kötötték. A középkor vége felé az előkelő és művelt körök ismét divatba hozták a Sz.-t. IV. Henrik finoman ápolt hegyes (kecske-)Sz.-t viselt az állon (Henri quatre), amely némileg átalakulva ma is tipusa a francia Sz.-nak. XIII. és XIV. Lajos óta a Sz. Nyugat-Európában a divat, majd a katonai fegyelem hatása alatt mindenféle változatoknak van alávetve. Oroszországban Nagy Péter cár eltiltotta a nagy Sz. viselésétől az összes parasztságot és Sz.-adót hozott be. Főleg 1848 óta ismét a telt Sz. jött divatba; hosszu ideig a demokratikus érzés jelének tekintették. A magyaroknál l. Magyar viselet. A különböző európai hadseregeknél részint elő van irva, milyen Sz.-t viseljenek, részint általánosan meghonosodott szokásokat követnek. A papságnak a Sz.-viselést majd szigoruan megtiltották, majd ismét megengedték. A gör.-kat. papok a IX. sz. közepe óta élénken kardoskodtak a Sz. mellett, melyet maig is viselnek, főleg az orosz falusi pópák. Újabban a protestáns papok is növesztenek Sz.-t. A zsidó rabbinusok a régi vallási előirás szerint nyiratlan Sz.-t viselnek. L. még Hajfestő szerek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is