(lat. periti artis), oly személyek, akik bizonyos
meghatározott hivatáskörben különös jártassággal, mű-, tárgy-, szakismerettel
birván, az e hivatáskörbe eső kérdések fölött véleményadásra hivatva vannak.
Birói eljárásban Sz. alkalmazásának akkor van helye, ha az ügyre nézve fontos
tények és jelenségek észleléséhez v. az észlelet eredményének megitéléséhez a
birónak hivatásszerü s általános ismeretei nem elegendők. A szakértői szemle
ugy a polgári, mint a büntető eljárásban a bizonyítékoknak igen fontos, gyakran
nélkülözhetetlen neme. A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve természetesen
e bizonyítékra is kiterjed. Ez a körülmény kivetkőzteti jelentőségéből az
elméletileg vitás kérdést, vajjon a szakértői szemle önálló bizonyíték-e v.
pedig ellenkezőleg, a szakértő csak tanunak vagy a biró segédjének
tekintendő-e. A Sz. alkalmazására vonatkozó alaki szabályok a polgári és a
bűnvádi eljárásban nem mindenben azonosak. A polgári eljárásban az 1868. LIV.
t.-c. szerint a peres feleknek szabadságukban áll egy közös szakértőben
megegyezni, különben mindenki fél egy-egy szakértőt nevez, a harmadikat a
biróság hivatalból hivja meg. Ha a felek Sz.-et nem neveztek, mind három
szakértőt a biró nevezi ki. A sommás eljárási törvény szerint (1893. XVIII.
t.-c.) a Sz. kinevezése a biróság feladata, tartozik azonban a biróság a
feleket a Sz. számára és személyére nézve meghallgatni, s a kinevezésnél a
felek egyező javaslataihoz alkalmazkodni; a Sz. számát azonban korlátolhatja,
és ha töb szakértőnek kirendelése szükségtelennek mutatkozik, vagy a több
szakértő által felmerülő költség a per tárgyával arányban nem áll, csupán egy
szakértőt is nevezhet. Azokat az eseteket, melyekben érdekeltség v.
megbizhatatlanság miatt valaki szakértőnek nem alkalmazható, a törvény határozza
meg. A bűnvádi eljárásban két szakértőnek alkalmazása a szabály, az ügy
fontosságához képest azonban több is alkalmazható; viszont csekélyebb
fontosságu körülmények megállapítására, v. ha több szakértő nehezen volna
található, egynek alkalmazása is elégséges. Sz.-et a biróság rendes szakértői
közül nevez, akik csak fontos okokból mellőzhetők. Ha a Sz. egymástól eltérő
véleményeket nyilvánítanak vagy a vélemény helyessége iránt a biróságnak más
okból aggályai vannak, a biróság más Sz.-et nevezhet ki; orvostani vagy
vegyészeti kérdésekben jelesül a szabály az, hogy ha a véleményt nem a
törvényszéki orvos, illetve az országos birósági vegyész adta, feltétlenül
ennek felülvéleménye szerzendő be, ha pedig a biróság kétségeit ez sem oszlatja
el, az igazságügyi orvosi tanács véleménye kérendő ki. A modern perjog elismeri
a terheltnek azt a jogát, hogy a maga részéről u. n. ellenőrző szakértőt
nevezhet, akinek hivatását a terhelt érdekének megoltalmazása képezi, s aki ily
célból a szemlénél jelen lehet, az esetleges hiányokra vagy mulasztásokra
figyelmeztethet, s a birósági Sz. eljárására s véleményére észrevételeit
megteheti. Az új bűnvádi perrendtartás (1896. XXXIII. t.-c.) az eddigi
eljárásunkban ismeretlen ezt a jogintézményt nálunk is meghonosítja. Azok az esetek,
melyekben bűnvádi ügyekben Sz. közreműködése szükséges, főleg bűntettre vagy
vétségre utaló emberhalál, mérgezés, testi sértés, pénz-, közhitelpapir- és
bélyeghamisítás, csalárd és vétkes bukás, gyujtogatás s kárt okozó egyéb
bűncselekmények esetei, s az irás azonosságának vizsgálata.
Forrás: Pallas Nagylexikon