Szakhalin

1. (a japánoknál Karafuto vagy Krafto, a khinaiaknál Torrakaj) az oroszok birtokában levő sziget a Nagy-oceánban, az É. sz. 45° 52" és 54° 22", a K. h. 141° 49" és 145° 45" alatt, az Amur-vidék K-i partja közeében, amelytől a Lazarev-foknál csak 10 km. széles Tatár-szoros választja el; É-on és K-en az Ohocki-tenger, D-en a Lapérouse-szoros mossa partjait. ÉD-i irányban 949 km. hosszu, szélessége 28-192 km., területe 75,347 km², mintegy 60,000 lak. Az őslakosság a giljakok É-on, az ainok D-en és a később bevándorolt olcsák; ezeken kívűl élnek rajta japánok és khinaiak. Az oroszok 1880 óta deportáció helyéül használják. 1894. volt a szigeten 64 falu és 5 börtön 17,279 fogollyal és hozzátartozóikkal. A lovat és szarvasmarhát az oroszok importálták. Sz. 3 járásra van felosztva, ezek: Alexandrovszk, Timovszk és Korszakovszk. A sziget Európában először Lapérouse jelentéséből vált ismeretessé, aki az Amur-vidék félszigetének tartotta. Kikutatása körül érdemeket szereztek: Schrenk (1854-56), Schmidt, Glehm, Brylkin, Schebunin (1860), Lopatin (1867), Krasznov (1892), Csehov és mások. É-i részét az oroszok 1858. Khinától s D-i részét 1875. Japántól szerezték meg. - 2. Sz.-nak nevezik az oroszok az Amur-kormányzóság azon részét is, amely Sz.-ból és a mellette fekvő kis szigetekből áll, 75,978 km² területtel, Alexandrovszk székhellyel. V. ö. Thewrewk Aurél, Sz. sziget és az ainók, a Budapesti Szemlében (1889); Polyakov, Reise nach der Insel S. 1881-1882 (oroszból, Berlin 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon