Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szakozási m... ----

Magyar Magyar Német Német
Szakozási m... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szakozási módok

(erdészet). Az erdők berendezése, az üzem szabályozása, a hozadék megállapítása különféle módon történhetik. Legegyszerübb e módok közt az u. n. vágásosztás, mely szerint az erdőterület egyenlő évi vágásterületekre osztatik, ezek épp ugy a térképen, mint a természetben jelző oszlopokkal jelöltetnek meg és mindenikük folyószámot kap. Az üzemtervben az egész vágásforduló minden évére elő van irva az a vásáterület, mely abban a véghasználati hozadékot (az évi vágásterületen nyert fatömeget) szolgáltatni van rendelve. Egy, számos különféle koru és minőségü állabokból összetett nagy erdőterületet, különösen a szálerdő-üzemmódnál alkalmazott hosszu vágásfordulóra, igy évi vágásokra felosztani és 80, 100 és több évre a vágás helyét előre meghatározni, nemcsak felette nehéz, hanem teljesen hiába való munka lenne. Azért már a mult század végén felmerült s e század első negyedében részeltesen kifejtették (kiváltképen Hartig G. L. és Cotta H.) a Sz.-at, melyek szerint a vágásforduló néhány időszakra, az u. n. fordulószakokra (fordaszakokra) osztatik fel s ezekre, nem pedig az egyes évekre, vetteik ki a levágandó terület (a fordulószaki vágásterület) és határoztatik meg a hozadék (fordulószaki hozadék). Eleinte a fordulószakok időtartamát nem vették egyenlőnek, hanem a vágásforduló nagysága szerint 40, 30 vagy 20 évesnek; később a szálerdőknél, majd általánosan 20 évben állapították meg. Ha tehát a vágásforduló 100 év, akkor az öt fordulószakból, ha 120 év, akkor hat fordulószakból áll. Nálunk a legközelebbi fordulószakot I., a következőket sorban II., III., IV. stb. számokkal jelölik. A sarjaerdőknél a szakozásnak csak akkor van előnye a vágásosztás fölött, ha a vágásforduló jelentékeny, p. 30 vagy 40 év, s ez esetben a fordulószakokat rendesen 10 éveseknek veszik; ha azonban a vágásforduló 10-zel maradék nélkül nem osztható, akkor semmi sem áll annak útjában, hogy a fordulószak számára más évszámot ne válasszunk; a 36 éves vágásfordulót feloszthatjuk p. három 12 éves, a 45 éves vágásfordulót három 15 éves fordulószakra. Három szakozási módot szokás megkülönböztetni, u. m.:

1. A térszakozás, mely minden fordulószakra egyenlő területet állapít meg a kihasználásra (levágásra). Ha azonban, mint rendesen, egy és ugyanazon üzemosztályban lényegesen különbözők a termőhelyi jóságok, akkor az osztagok (l. o.) területeit egyenértékü területekre, egy és ugyanazon termőhelyi jóságra szokás átszámítani. Az átszámításnál egységül majdnem általánosan az üzemosztály legjobb termőhelyének egy holdját (illetve hektárját) veszik fel egységül s a rosszabb termőhelyü területek átszámítási tényezőjéül az a hányados szolgál, melyet nyerünk, ha az illető termőhely egy holdján, a szabályos vágási korban teljes záródás mellett nyerhető vágáskori fatömeggel. Ha p. egy főképen bükkösökkel fedett üzemosztály I. termőhelyi osztálya ad a 100 évben megállapított szabályos vágási korban 303 m3 fát, a II. termőhelyi osztály 257 m3-t, a III. termőhelyi osztály 217 m3-t, akkor az I. termőhelyi osztály átszámítási tényezője lesz 303/303 = 1,000, vagyis ezek a területek módosítatlanul foglalnak helyet az átszámított területek közt; a II. termőhelyi osztály átszámítási tényezője lesz 237/303=0,848, a III. termőhelyi osztály átszámítási tényezője végre 217/303=0,716. Ha már most egy üzemosztály 4 osztagból állana és az 1. osztag területe 30 hold I. termőhelyi osztály, a 2-diké 40 hold II. termőhelyi osztály, a 3-diké 25 hold III. termőhelyi osztály s végre a 4-diké 100 hold II. termőhelyi osztály, akkor az I. termőhelyi osztályra átszámított területek lesznek sorban 30,00, 33,92, 17,90 és 84,80 hold; az egész üzemosztály I. termőhelyi osztályra átszámított területe tehát 166,62 hold. Ezt 5 fordulószakra elosztva, lesz a fordulószaki terület I. termőhelyi osztályra átszámítva 33,32 hold. Most már a vágásra legérettebb, legidősebb, v. a felújítást rossz állapota miatt leginkább megkövetelő osztagokból ily nagyságu területet sorozunk be az I., s azután a kevésbé érett állabokból a II., III. stb. fordulószakokba, kitüntetve egyszersmind azok alódi területét is, melyet az átszámítottból az átszámítási tényezővel való osztás útján nyerünk. Ha p. az osztagok vágási érettségük tekintetében egymásután a fennebbi folyószámok által jelzett sorban következnének, akkor az egyes fordulószakokra a területekret a következőképen vetnők ki:

[ÁBRA]

A fordulószakoknak területekkel való ellátása ekképen megtörténvén, a besorozott területek, az azokon jelenleg álló fatömegek s azok növedéke tekintetbe vételével, illetve vágási koruk meghatározása után a fatermési táblák segítésgével meghatározza az erdőrendező az egyes fordulószakokban várható fahozadékokat s általában összeállítja a vágástervet s az üzemterv más részeit.

2. A tömegszakozás. Ennek célja az egyes fordulószakokra eső vágásterületeket ugy meghatározni, hogy amennyiben számítás útján megállapítható, minden fordulószak egyenlő hozadékban részesüljön. A kezdetbeli tétovázás mellőzése végett legjobban teszi az erdőrendező, ha ideiglenesen először a térszakozás módja szerint állapítja meg a fordulószaki területeket és hozadékokat, mely utóbbiak közt annál nagyobb lesz az eltérés, minél nagyobb az üzemosztály szabálytalansága. Ez eltérések kiegyenlítése végett összegezi az erdőrendező az ideiglenesen megállapított fordulószaki hozadékokat, az összeget elosztja a fordulószakok számával, az igy nyert átlagos hozadékot összehasonlítja az ideiglenes fordulószaki hozadékokkal, midőn egyes fordulószakoknál hiányt, másoknál fölösleget fog találni. Utóbbi fordulószakok területéből már most lehetőleg akkora részelteket tol át a szomszédos, hiányt szenvedő fordulószakokba, hogy ezáltal a hozadékokban tapasztalható egyenetlenségek kiegyenlítődjenek. Minthogy ez eltolások által az illető pótterületek fája más korban jő vágás alá, változni fog a hozadékok összege s igy az átlagos hozadék is, ugy hogy a kiegyenlítést újból kell kezdeni s mindaddig folytatni, míg a hozadékok megközelítőleg egyenlőkké válnak. Ha a berendezendő erdő viszonyai nem térnek el nagyon a szabályosságtól s legalább a korfokozat megközelíti azt, akkor a térszakozás mellett is meglehetősen egyenlők lesznek a fordulószaki hozadékok; ellenkező esetben tetemesen eltérhetnek egymástól. Ily szabálytalan korfokozat mellett lehet helye a tömegszakozásnak, mely azonban az előbbi módszerrel szemben azzal a hátránnyal jár, hogy még egy vágásforduló lejárta után is tetemes szabálytalanságokat hagyhat hátra a korfokozat tekintetében; mindazáltal rendszerint nem oly nagyokat, melyek abban az időben a térszakozásra való áttérést gátolhatnák.

3. Az egyesített szakozási mód. Ez a két előbbinek előnyeit egyesíteni és hátrányait szelidíteni törekszik s abban áll, hogy lehetőleg egyenlő fordulószaki területeket kiván ugyan megállapítani, de nem ragaszkodik ez elvhez mereven, hanem azt a fordulószaki hozadékok egyenlősége megközelítésének kisebb-nagyobb mértékben alárendeli. E tekintetben különben határozott szabályok nem állíthatók fel s a körülményektől, illetve az erdőrendező belátásától függ, hogy alkalmazásánál az 1. vagy a 2. módszerhez közeledjék-e inkább. V. ö. Belházy Emil, Erdőrendezéstan (1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is