Szalárdi

János, XVII. sz.-beli erdélyi történetiró, munkája: Siralmas magyar krónikának kilenc könyvei, melyeket a következő posteritásnak megintetésekre és oktatásokra tulajdon nyelvünkön egybeszedegetett és megirt Sz. J. 1662-ik esztendőben (kiadta Kemény Zsigmond báró Pest 1853, 4-rét az Újabb Nemzeti Könyvtár 2-ik folyamában). Sz. magyarországi születésü, külföldi egyetemeken tanult, Erdélyben viselt hivatalt és irt történetet. 1634. a fehérvári országos levéltár egyik konzervátorává neveztetett ki, Rákóczi György mellett titkári (vice-secretarius) hivatalt viselt (ellenjegyzése számos oklevélen olvasható 1641-43.), kitől birtokadományozásokat kapott. Az 1666 februáriusi országgyülésen a «partiumbeli és Kolos, Doboka, Belső-Szolnok vármegyebeli hódoltatás alatt levő részeinek minden rendbéli pénzbeli adónak és egyéb jövedelemnek generális perceptorának» (azaz adóbeszedőnek) rendeltetett ki, de még ugyanazon évben meghalt. Sz. munkája első nagyobb kisérlet rendszeres történetirásra magyar nyelven. Erdély legválságosabb korára, a lengyelországi szerencsétlen 1657-iki hadjárat utáni zavarok leirására nagy becsü kútfőmunka.

Forrás: Pallas Nagylexikon