Szalárdi
János, XVII. sz.-beli erdélyi történetiró, munkája: Siralmas
magyar krónikának kilenc könyvei, melyeket a következő posteritásnak
megintetésekre és oktatásokra tulajdon nyelvünkön egybeszedegetett és megirt
Sz. J. 1662-ik esztendőben (kiadta Kemény Zsigmond báró Pest 1853, 4-rét az
Újabb Nemzeti Könyvtár 2-ik folyamában). Sz. magyarországi születésü, külföldi
egyetemeken tanult, Erdélyben viselt hivatalt és irt történetet. 1634. a
fehérvári országos levéltár egyik konzervátorává neveztetett ki, Rákóczi György
mellett titkári (vice-secretarius) hivatalt viselt (ellenjegyzése számos
oklevélen olvasható 1641-43.), kitől birtokadományozásokat kapott. Az 1666
februáriusi országgyülésen a «partiumbeli és Kolos, Doboka, Belső-Szolnok vármegyebeli
hódoltatás alatt levő részeinek minden rendbéli pénzbeli adónak és egyéb
jövedelemnek generális perceptorának» (azaz adóbeszedőnek) rendeltetett ki, de
még ugyanazon évben meghalt. Sz. munkája első nagyobb kisérlet rendszeres
történetirásra magyar nyelven. Erdély legválságosabb korára, a lengyelországi
szerencsétlen 1657-iki hadjárat utáni zavarok leirására nagy becsü kútfőmunka.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|