Szalavszky

Gyula, főispán, született Galgócon (Nyitra) 1846 ápr. 12. A középiskolának Nagyszombatban, a jognak Pozsonyban és a budapesti egyetemen való elvégzése után a joggyakorlat terére lépett és megszerezvén 1872. az ügyvédi oklevelet, Nyitrán ügyvédi gyakorlatot folytatott és sok tekintélyes uradalomnak rendes ügyésze lett. A megyei közéletben elejétől élénk részt vevén, 1883. Nyitra vármegye alispánjává választották. E minőségében rendbe szedte a közigazgatás minden ágát és egyik lelkes megalapítója, valamint fentartója lett a felsőmagyarországi közművelődési egyesületnek, mely őt 1886. elnökül is választá. 1887. kinevezték Nyitra vármegye főispánjává és ez állást töltötte be 1890 májusig, midőn a Szápáry Gyula gróf miniszterelnöksége alatt alakult kormányba államtitkárnak hivatott meg. A közigazgatás újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslatokat ő alkotta meg. Az ő műve volt a vármegyék rendezéséről szóló javaslat is, melyből a bekövetkezett obsturkció miatt csak két szakaszt fogadott el a törvényhozás. A Szápáry-minisztérium bukása után ő is lemondott az államtitkárságról, ekkor kapta a Szt.-István-rend kiskeresztjét s kinevezték Trencsén vármegye főispánjává, utóbb 1893 nov. azzal együtt Pozsony vármegye, valamint Pozsony szabad királyi város főispánjává, 1893 dec. főrendiházi taggá, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül pedig 1897 máj. 10. valóságos belső titkos tanácsossá.

Forrás: Pallas Nagylexikon