Szállítólevél

(bulletin d"expédition), eltérően a vasúti és egyéb fuvarozásoknál használt fuvarlevéltől (l. o.), a postai Sz. nem jogügyletet bizonyító, hanem egyszerüen postakezelési okmány, mely a postacsomagok kezelésének könnyítésére s ellenőrzésére és legtöbb esetben egyúttal a kézbesítés bizonyítására is szolgál. A postai Sz. nem egyéb, mint a hozzátartozó csomag összes megkülönböztető adtainak (cím, érték, súly, tartalom, szám, egyéb jelzés stb.) összefoglalása egy papiroslapon, mely ilyenformán alkalmas a rovatolásnál a csomagot az iróasztalon helyettesíteni, a sommás eljárásnál pedig a csomagkezelést hathatósan ellenőrizni, mert a Sz. a levélanyaggal szállíttatván a rendeltetés helyére, a csomagtól függetlenül érkezik s igy a Sz. alapján határozzák meg, mely csomagoknak kell megérkezniök. Sz. kell minden postai csomaghoz 50 g.-on felül (levélalakuakhoz 250 g.-on felül). Egy-egy Sz.-lel 2-3 csomagot is lehet feladni, ha ugyanazon címzettnek szólnak és nem utánvételesek. A magyar posta háromféle Sz.-et bocsát a közönség rendelkezésére; zöldet az utánvételes, sárgát a nem utánvételes és fehéret a hivatalos csomagok számára; az első kettő bélyegköteles és ára darabonkint 6 kr., az utóbbi bélyegmentes és 25 darab ára 8 kr. A közönség köteles a posta által kiadott Sz.-eket használni, a hivatalok saját maguk is előállíttathatják, de ugyanoly szinü papiroson és ugyanoly alakra, mint a hivatalos postai Sz.-ek. A nemzetközi postaegyezmény is megköveteli a Sz.-et, de egyes külföldi államok, p. Svájc, Anglia, belforgalmukban nem használják.

Forrás: Pallas Nagylexikon