Szalóczy

Bertalan, szépirodalmi iró, ref. lelkész, megh. Bőcsön 1895 nov. 2-án 52 éves korában. Jeles tollu iró volt, de szerény ember, aki inkább a maga mulatságára irogatott. A 70-es években tünt fel először apró elbeszéléseivel. Képek c. alatt (Miskolc) 1885. Vereskövi álnéven kiadott elbeszélésgyüjteménye tette nevét országosan ismertté. A borsodvármegyei Hegyköz (a Bükk déli lejtői) népének egyszerü erkölcseit rajzolgatta e képekben mély megfigyeléssel, poétai lélekkel és érett elmével. Hat év mulva (1895) új kötete jelent meg Elbeszélések címmel a Szépirodalmi Könyvtárban, saját neve alatt. Tehetségét ekkor méltatták legmelegebben. Álnevét a Bükk egyik ormáról, a Vereskőről vette. V. ö. Aba. A Bükk költőpapjáról (Nemzet 1895); Csáky Albin grófné, Egy igaz iróról (Fővárosi Lapok, 1891. évf. 282. sz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon