Szalók

-nemzetség, mesés őse Szalók, a honfoglaló vezérek közé tartozó Öcsöb (l. o.) fia. Oklevelesen a Sz.-nemzetségből Baját említik először 1183-ból, mint az okuri kolostor kegyurát s Henrik comest 1213-ból, mint királyképét. A nemzetség ősi birtoka a hevesvármegyei Szalók (1183); ezen kivül 1399-ig Heves, Borsod, Bereg, Tolna és Veszprém vármegyékben még 29 jószágukról van szó. Ezek egy részén 1270. osztozkodtak, a róla szóló okiratot azonban Márk a kunok elől való futásakor elvesztvén, az egri káptalan azt átirta. A nemzetség több tagja volt comes a XIV. sz.-ban. E nemzetségből vált ki a Balai, a nagybesenyei Bessenyey, Dormánházy, Erdőteleky, Farnosy, kerecsényi Disznós és tiszaszalóki Szalóky-család. Liptó vármegyében a Podhorányi-család őse szintén egy Szalók (1272-90); e Szalók ivadékairól 1485 után egészen 1718-ig hallgatnak az adatok. V. ö. Wertner, Nemzetségek (II. 324-331) és Majláth (Turul, 1890. évf. 61-63. sz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon