Szalonkafélék

sneffek v. snepfek (állat, Scolopacidaei), a gázlók rendjébe, a lileformájuak csoportjába tartozó madárcsalád. Csőrük hosszu, keskeny, tövén többnyire puha és végén hajlott, kiválóan alkalmas az iszapban élő és táplálékukat tévő apró állatok megfogására. Szárnyaik vagy hosszabbak, vagy legalább is elérik farkuk végét. Górlábaik négyujjuak, a három előre álló tövét vékony hártya köti össze, mig a hátul lévő szabad és csak ritkán hiányzik. Vándormadarak, melyek nedves réteken és erdőkben tartózkodnak. A földön ügyesen mozognak, nem nagyon magasan, de elég gyorsan röpülnek. Földön, kisebb mélyedésekben fészkelnek. Fészekhagyók. Mintegy 120 faja ismeretes, melyek az egész földön el vannak terjedve. Egyesek ízletes húsuk és csemegének elkészített belső szerveik miatt vadászásnak tárgyai. Magyarországban 29 faj biztos előjövése van megállapítva. Fontosabbak: az erdei szalonka (l. o.), barna szeme egészen hátul van; a nagy sárszalonka (Gallinago major Gm.), amely csak 28 cm. hosszu. Vele együtt jelenik meg a kis sárszalonka (G. gallinula L.). Egész nyáron található nádasainkban a nagy békasszin (Gallinago scolopacina Bp.). Ide tartoznak továbbá a küzdő snepf (l. Bajnoklibuc), a fehér parti snepf (l. Fövényfutó), a hajlott csőrü parti snepf (Pelidna subarquata Cuv.), a vörös lábu snepf (Totanus calidris), a lotyóssnepf (l. o.), a póling (Numenius L.), a csőr a csüdnél hosszabb, 2-3-szor oly hosszu mint a fej. 16 ismert faja a vizek közelében tartózkodik. Hazánkban 3 faj: a nagy gojzer (N. arquatus L.), a vékony csőrü gojzer (N. tenuirostris V.) és a kis gojzer (N. phaeopus L.) él; a kardcsőrü snepf (l. o.), a gólya-snepf (l. Himantopus), a pataki snepf (l. o.). L. még Gázlók, melynek mellékletén a bajnoksepf és az erdei szalonka képe is látható.

Forrás: Pallas Nagylexikon