Szaltikov

Jeografovics Mihály (álnevén: N. Scsedrin), orosz szatirikus iró, szül. a tverji kormányzóság Szasz-Ugol falujában 1826 jan. 15-én (ó-naptár), megh. Szt.-Péterváron 1889 máj. 10. (ó-naptár). Jómódu földbirtokos családból származván, felvették a carszkojeszeloi liceumba s már tanuló korában kiadott egy kötet verset, később azonban abban hagyta a versirást s örök becsü, szellemességtől, humortól duzzadó munkáit mind prózában irta. A liceumból kierülve, Csernyisev gróf hadügyminisztériumában kapott hivatalt, de novellái miatt Vjutkába internálták, hol 8 évet töltött. 1855. kegyelmet kapott. Irói hirnevét és népszerüségét már első kiadványával Gubernszkija ocserki (Rajzok a kormányzóságból) megalapította (Szt.-Pétervár 1856); ezt követték: Njevinnyje raszkazy (Ártatlan elbeszélések); Szatiry v proze (Szatirák prózában, u. o. 1863); Priznaki vremenji (Az idők jelei); Piszjma iz provinciji (Levelek a vidékről, u. o. 1869); Dnjevnjik provinciala (Egy vidéki ember naplőja); Goszpoda Taskentcy (A taskenti urak); Pompadury i Pompadurki (Pompadourok és Pompadournék); Blagonamjerennyja rjécsi (Jószándéku beszédek, u. o. 1876); Ubjezsiscse Monrepó (Montreposi elvonultság); Za rubezsjom (Túl a határon); Piszjma k tjotjenke (Levelek a nagynénihez); Szovremennájá idjillijá (Korszerü idill, u. o. 1878); Posehonszkájá sztarina (Régiségek Posehonszkból); Pjosztryja piszjma (Tarka levelek) stb. Elbeszélő, novellisztikus munkái is csupa szellem és sistergő szatira. Ilyenek: Goszpoda Golovjovy (A Golovjov urak), Bruszin stb. Sz. iratai kiszámíthatatlan nagy hatással voltak az orosz slendrián állapotok átformálására s szatirájában nemcsak a lángelme nyilatkozik meg, hanem a lángoló szeretetü hazafi is. Holta után műveit összegyüjtve kilenc kötetben adták ki barátai (Szocsinenija Sz., Szt.-Pétervár 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon