Szamárbogács
szamártövis, bordon v. gurdon, töviskes lapu, szamárlapu
(növ., Onopordon L.), a bogácsféle fészkesek szúrós kórója. Gyökere kétnyári,
levele nagy, öblös, nagy fészkének vacokja sertes. 15 faja (hazánkban 2-3) az
ó-világ mezein terem. Az O. Acanthium L. (fehér hátu tövis, szőrös bogács) magas
ágas, fehér molyhu kóró; levele befutó, hosszas, öblös, ezenfelül tövisesen
fogas. Európa és hazánk mezein, útfélen, ház körül gyakori. Gyökerét meg a
füvét orvosságnak használták, nedvével a nép ma is rákos fekélyt gyógyít.
Fiatal gyökerét, a gyenge szárát meg a virágfészkét néhol ételnek főzik. Később
rossz takarmány, de a szamár megeszi. A Sz. a skótok címernövénye.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|