Szamarkand

1. vidék (oblaszty) a közép-ázsiai turkesztáni orosz főkormányzóság DNy-i részében, Szir-Darja, Fergana vidékek és Bokhara khánság közt, 68,963 km² területtel, 739,839, egy km²-re 11 lak. D-i részét magas hegyes vidék alkotja, amelynek É-i határa a 4500-5500 méter magas Turkesztáni-hegység és D-i határa a Hisszár-hegység (5-6000 m.). E két hegység közti területet a Szerafsan-hegység két részre osztja: a Szerafsan és a Jagnaub völgyére. A hegyekkel borított területtől ÉNy-ra fekvő rész dombos síkság. Mindenfelé nagy kiterjedésü, lösszel borított területek vannak. A Szir-Darja a K-i határon folyik, amely itt nem vesz föl semmiféle mellékfolyót. Jobban öntözött vidék a Szerafsan vagyis Zerafsan völgye, ennek mellékvizeivel, aminők a Jagnaub, Szanszar, Marian stb. Sz.-nak nagy szén-, grafit-, ólomérctelepei, azonkivül naftaforrásai és lazurkőbányái vannak, de nem igen bányásszák. Az éghajlat melet és száraz; az időváltozás hirtelen szokott bekövetkezni. A lakosok özbégek (59 %), tadsikok (23 %), krigizek (3 %), arabok (2,5 %), persák és a városokban oroszok (1,4 %). A fő foglalkozás a földmívelés, amely azonban csak mesterséges öntözés mellett lehetséges. Az átlagos évi termés búzából 2,15, rizsből 0,31, árpából 0,71, egyéb gabonanemüekből 0,81 millió csetvert. Egyéb termékek a dinnye, szőllő (6255 dessjetinán), pamut (24,844 dessjetinán, 1891-ben valamivel több mint másfél millió pud terméssel). Az állattenyésztés (lovak, szarvasmarhák, juhok, tevék, szamarak) virágzó. Az iparos foglalkozások közül egyedül a pamuttisztítóknak van jelentőségük. A kivitel fő cikkei: a pamut Oroszországba és gabona Bokharába. Ez oblasztyot 1887. alkották az azelőtti Szerafsan-kerületből és a Szir-Darja-vidékből. Járásai: Khodsent, Dsizak, Katta-Kurgan és Sz. - 2. Sz., az ugyanily nevü vidék és járás székhelye, a Kara-Darja és vasút mellett. Két részből áll. Az 1871. alkotott orosz résznek, (1892) 10,128 lak., rendes, széles utcái, alacsony téglaépületei vannak. K-en hozzá csatlakozik a citadella Timur egyik palotájának romjaival és a Sz. elfoglalásánál elesett oroszok emlékére fölállított oszloppal. A citadella mögött van a benszülöttek városa keskeny, girbe-görbe utcákkal, de számos régi, szép emlékkel (mecstek, medresszék, Timur nejének sírján emelt mauzoleum, Timur sírja stb.), 24,000 lakossal, akik tadsikok, persák, zsidók és mások és nagyobbára földmíveléssel, gyümölcstermeléssel vagy kereskedéssel foglalkoznak. Sz. az ókorban Szogdiana tartománynak volt fővárosa; a görögök Marakanda névvel illették. Nagy Sándor állítólag földúlta. Utóbb a benszülöttek Csinnek nevezték. Midőn 643. Szamar nevü arab a mohammedánus vallást itt elterjesztette, róla nevezték el és a mohammedánus tudományosság középpontjává tették. 833-1000-ig a szamanida dinasztiának volt székhelye. Dsingisz khán elfoglalta 1219. Timur 1369. székhelyévé tette és mintegy 150,000 embert telepített meg benne. Timur városa azonban a maitól egy kissé odább volt. Sz. azután Bokharához tartozott, mig 1868. az oroszok birtokba nem vették. Magyarok közül itt jártak Vámbéry Ármin, Újfalvy K. és 1895 jun. Zichy Jenő gróf és kisérői.

Forrás: Pallas Nagylexikon