vagy szamárhurut (pertussis, tussis convulsiva), fertőző,
nagy fokban ragályos betegség, melyet sajátszerü, csakis ezen bajnál előforduló
köhögési rohamok jellegeznek. Okozója még ma is ismeretlen, valószinünek
mondhatjuk azonban, hogy mikroba. A ragályozás valószinüleg szamárhurutban
beteg egyén lehelete vagy köpete útján történik. A Sz. igazi gyermekbetegség,
de azért felnőttek is megkaphatják, a betegség egyszeri kiállása csekély
kivétellel az egész életre mentességet ád. Bár a Sz. szórványos előfordulását
is észlelhetjük, rendszerint mégis járványok alakjában szokott fellépni. A Sz.
és kanyaró járványok között sajátszerü összefüggést látunk, amennyiben a Sz. a
kanyaróval együtt fordul elő vagy azt megelőzi, illetőleg követi. A betegség
iránti fogékonyság meglehetősen elterjedt, de azért itt is észlelünk
veleszületett immunitást. A járványt leginkább játszóhelyek, óvodák, iskolák
stb. terjesztik. A Sz. minden stádiumában ragályos, valószinüleg legnagyobb a
ragályképessége a betegség kezdetén. A lappangási időszak 8-10 napot tesz ki s
tartama alatt kóros tüneteket nem észlelünk. A betegség rendszerint mérsékelt
foku lázzal kezdődik, e mellett hurutos tünetek lépnek fel, különösen
kötőhártyahurut, nátha, légcső- s enyhe hörghurut, szemkönnyezés, tüsszentés
(mely néha különösen gyakori) s száraz, izgatott köhögéssel. A Sz. ezen
kezdeti, hurutosnak nevezett időszakában a köhögés még nem mutat semmi
jellegzetességet, a köhögés gyakori, kínzó, de már ilyenkor is éjjel
rendszerint erősebb, mint nappal. Már ezen időszakokban is igen gyakran
észlelhetni a szemhéjak vizenyős duzzanatát, mely ha jelen van, nagyon
valószinüvé teszi a Sz. diagnózisát. Ezen duzzanat el is mulhatik és később
újra megjelenik. Legkésőbben 10-14 nap mulva a köhögés a jellegzetes rohamok
alakját ölti magára; ez a szak az u. n. ideges tádium s tartama váltakozó,
rendszerint 4-6, néha azonban 8-10 hét is. Az ideges stádiumban a hurutos
tünetek már visszafejlődtek, sőt rendszerint a tüdők vizsgálatánál kóros
tüneteket nem észlelünk. A köhögés periodikus rohamokban lép fel; a rohamot a
legtöbb gyermek jól tűri, utána csakhamar legjobb közérzettel ismét folytatja játékát,
foglalkozását stb.; akárhány gyermek álmából köhögés alatt fel sem ébred. Az
egyes rohamok maguk lehetnek enyhék s lehetnek igen súlyosak, könnyü esetekben
számuk 10-20, súlyosabb esetekben 40-50 stb. 24 óra alatt. A Sz. felismerése
könnyü, a kórismét legtöbbnyire a szülék maguk megejtették már, amikor orvoshoz
fordulnak. Bár a Sz. ideges s végső szakában is még lázas mozgalmak
előfordulhatnak, nagyobb s hosszabb ideig tartozó lázas mozgalmak rendszerint
szövődményekre utalnak. Ezek közül pedig leggyakoriabbak a súlyos tüdőhurut
(hajszálhörggyuladás) s a hurutos tüdőgyuladás. Ez a két baj az, melynél fogva
a Sz. sok gyermekre végzetessé válik. Sok esetben pedig gümőkór (sajtos
tüdőgyuladás, tüdővész stb.) fejlődhetik a Sz.-sel kapcsolatban. Lehetségesek
egyéb komplikációk is, de ritkák vagy pedig esetlegesek. Igy nem éppen igen
ritka, de annál súlyosabb komplikáció, ha a roham alatt hangrésgörcs (spasmus
glottidis) lép fel, mert a gyermek ilyenkor tényleg meg is fulhat. Csecsemőknél
a szamárhurut aránylag súlyosabban folyik le, mint nagyobb gyermekeknél.
Nincsen olyan szerünk, mely direkte a betegség ellen hatna, áll ez a még mindig
igen nagy elterjedtségnek örvendő kininről is, továbbá az antipirinről stb.
Minthogy a Sz.-nél a köhögési rohamok létrehozásában ideges momentum is látszik
közrehatni, az antinervinák (bróm stb.) már régebben vannak használatban,
valamint általában a csillapító szerek (morfium kodein stb.) azok, melyek
látszólag az állapoton enyhíteni képesek. Egyéb gyógyszerek s gyógyeljárások
értéke még sokkal kétesebb. Fontos gyógyhatásu a friss jó levegő; légváltozás
azonban a betegséget nem szünteti meg. Szamárhurutban szenvedő gyermek orovosi
kezelésben részesítendő már csak azért is, hogy esetleges szövődmények
idejekorán felismertessenek.
Forrás: Pallas Nagylexikon