számítógép
Komputer, elektronikus számítógép: elektronikus szerkezeti elemekkel működő, adatok (információk)
feldolgozására szolgáló berendezés, amely általában több egységből álló rendszerré van összekapcsolva. Működésük
alapján megkülönböztetünk analóg v. folytonos működésű számítógépeket és egymástól jól megkülönböztethető feszültségszintek
alapján képzett, jelekkel működő digitális számítógépeket. Analóg és digitális egységeket tartalmaznak a hibrid számítógépek. Az analóg
számítógépekben az információ hordozója valamilyen folytonosan változtatható és mérhető fizikai elenség (pl. feszültség, nyomás,
sőt ilyen értelemben analóg számolóberendezés a logarléc is). Az elektronikus digitális berendezésekben az információ
áramlása általában feszültséglökések, impulzusok alakjában történik. Az impulzus meghatározott ideig tartó, az
alapfeszültségtől különböző feszültségszintet ielent. Az elektromos áramkörökben legegyszerűbb a két állapotú stabil
elemek kialakítása. A jelfogó lehet zárt v. nyitott állapotban, az elektroncső v. a tranzisztor lehet vezető v. zárt
állapotban, valamely vezetéken adott pillanatban folyhat áram v. nem. Kialakíthatók olyan áramkörók, melyben a kétféle
stabil állapotot kétféle feszültségszint jelenti. A mágneses tulajdonságú elemek a kétféle mágnesességnek megfelelően
szintén kétféle állapotban lehetnek. Mivel egy áramkörben legegyszerűbben kétféle feszültségszintnek megfelelő állapot
valósítható meg, a számítógépek nagy többségükben kettes számrendszerben dolgoznak. Kevés számban, de vannak három stabil
állapotra épülő, hármas számrendszerben működő elektronikus számítógépek is. Az elektronikus digitális számolóberendezések
működése az ember komplex számolási tevékenységéből kiindulva érthető meg. Összetett számolási feladatok
elvégzésekor általában előre megtervezzük a feladat megoldásának lépéseit, vagyis a feladat programját. A számítógép
működésének egyik lényeges alapelve a tárolt program elve. Az előre elkészített programot maga a gép tárolja, majd a
program utasításait egyenként végrehajtja. A központi egység (CPU) a gép funkcióinak megfelelően három fő részt: az
operatív vagy központi tárat, a számolóművet és a vezérművet foglalja magában. A számítógép központi egységén kivül
elhelyezkedő berendezéseket periferiális egységeknek v. perifénáknak nevezik. A perifériák egyrészt a bevivő és
kihozóművekből (input-output v. rövidítve I0 egységekből), kijelzőkből, továbbá másodlagos v. külső tárakból állnak. A
bevivőművek arra szolgálnak, hogy az adathordozókon levő információt érzékeljék és a központi egységbe juttassák. A
legáltalánosabban használt bevivő (olvasó) berendezések a lyukkártyaolvasó, a lyukszalagolvasó, a mágneses
jelrögzítésen alapuló beviteli egységek, továbbá az optikai bizonylatolvasó. A küróberendezések v. kihozóművek a
feldolgozott információ közlésére szolgálnak. Az ún. interaktív üzemmódot biztosító berendezések (párbeszéd-készülékek)
lehetővé teszik az ember és gép közötti közvetlen kommunikációt. A háttértárak v. másodlagos tárak: a mágnesszalagos
tár, a mágneslemezes tár (diszk), a mágnesdobos és a mágneskártyás tároló. A párbeszédkészülékek: a konzolírógép és a
képernyős kijelző.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|