Szamoa-szigetek

(Hajós-szigetek, Navigatores), polinéziai szigetcsoport a Tonga-szigetektől ÉÉK-re, a D-i sz. 13° 31" - 14° 30" és a párisi Ny. h. 175° 5" - 170° 29" alatt. Három nagyobb és három kisebb szigetből áll; összesen 2787 km² ter., mintegy 34,000 keresztény lak., akik közt 203 brit, 120 német, 26 amerikai, 26 francia, 25 egyéb európai, a többi polinéziai. A három nagyobb sziget: Szavai (1707 km² ter., 13,000 lak.), Upolu és a mellette fekvő kisebb szigetek (881 km² ter., 17,000 lak.), Tutuila (139 km2 ter., 4000 lak.); a kisebbek: Oloszenga (2,5 km² ter.), Ofu (5,5 km² ter.), Manua vagyis Tau (50,5 km² ter.) és Rosa (1,5 km² ter.). A Sz. mind vulkanikusok. Közülök Tutuila a leginkább hegyekkel takart sziget; rajta a Matafoa (719 m.) a legmagasabb, de magasabbak (1200-1300 m.) a Szavai hegyei és Upolun is a Fao 914 m.-nyire emelkedik. Mindannyija jól van öntözve; a kis folyók számosak. Az éghajlat nagyon egyenletes és kellemes. A száraz évszak máj.-nov. tart, de nem teljesen esőtelen. Az éj-napegyenlőség korában néha rettenetes viharok törnek ki. Az évi középhőmérsékelt 26,8o; az évi esőmennyiség 3,43 km. A növényzet igen gazdag, túlnyomóak a pálmák. Az európaiak beköltözése előtt az egyedüli házi állatok voltak a sertés és a kutya. A madarak közül a legérdekesebb a Didunculus strigirostris. A benszülött lakosok (egy férfi képét l. az Ausztráliai népfajok mellékleten) tiszta vérü polinéziaiak és 1830 óta (kat. és prot.) keresztények. Leginkább földmíveléssel és halászattal foglalkoznak. A szigetek fő termékei a kókuszdió-pálma, amelyet nagy szabályossággal ültetnek el és amelynek szárított magva, a kopra, a fő kiviteli cikk; ezenkivül termelnek jó minőségü pamutatot, kávét, különböző gyümölcsöt és újabb időkben kákaót is. A birtokosok közül első helyen áll a német ültetvényes társulat (30,375 ha., amiből 3200 ha. meg van mívelve), azután következnek az angolok (14,850 ha., mívelés alatt 300 ha.) és az amerikaiak (8100 ha.). A kereskedelem főképen német és brit cégek kezében van. A bevitel értéke 1895-ben 83,768, a kivitelé 51,351 font sterling. A bevitel fő cikkei kézműiparcikkek, vas-, bőr-, rövidáruk, puskapor, fegyverek, szén, sör és orvosszerek; a kivitel csaknem kizárólag kopra (1895-ben 5048 t.) és kevés pamut. 1895. az apiai kikötőbe, ahol a sziget forgalma összpontosul, 90 kereskedelmi hajó érkezett 87,237 t. tartalommal. Kormányát l. alább.

Történelem. A Sz.-et 1722. Roggeveen hollandus hajós fedezte föl. 1768. Bougainville irta le partjait; tőle ered a «Hajós-szigetek» elnevezés. Megfordult körülöttük 1787. La Pétouse, 1791-ben Edwards, 1824. Kotzebue és 1838. Wilkes. Belsejét azonban első ízben a hittérítők ismertették meg, akik közt 1830. Williams volt az első. Midőn a hittérítők e szigeteken megjelentek, több egymástól önálló fejedelemségből állottak; mindegyik élén állott egy-egy fejedelem (ali), akiknek hatalmát korlátozták a taimuák (járási főnökök) és faipulák (falu vénei) gyülése. E század első fele óta a Malietoa nevü főnök-család számos ilyen fejedelmet adott a szigeteknek. 1868. a gyarmatosok a fejedelem mellett egy a felső- és alsóházhoz hasonló intézményt akartak létesíteni. Ez háborura és ellenfejedelem felléptetésére vezetett. Hosszas harcok után 1873. ugy egyeztek meg, hogy a kormányzó hatalmat kizárólag a két házra ruházták. A két ház tanácsadójául a szigetlakók egy amerikai kaladnort, Steinberger ezredest választották meg, aki arra törekedett, hogy a szigeteket az amerikaiak kezére játssza, ami hogy nem sikerült, csak a washingtoni kongresszuson mult. Steinberger azonban ki tudta vinni, hogy a Malietoa-családból való fejedelem Talavou első miniszterévé lett s e minőségben oly rosszul használta hatalmát, hogy még a misszionáriusok, az európaiak és a fejedelem is ellene fordultak s végre kiűzték az országból, viszont azonban a taimuák és faipulék a fejedelmet tették le méltóságáról. Közben a szigetlakók folyton azon igyekeztek, hogy az amerikai Egyesült-Államok pártfogását megnyerjék. A taimua egy követe 1878. Washingtonban az amerikaiakkal a szigetlakókra sok tekintetben kedvező szövetségi szerződést kötött, amely szerint többi közt a Tutuila szigeten levő Pago-Pago kikötő is az amerikaiaké lett. Werner német kapitánynak is sikerült 1879 jan. 24. a lakosokkal ugyanilyen értelmü szerződést kötni és Szaluafata-kikötőt szénállomásként megkapni. Anglia 1879 aug. 28. jutott ugyanilyféle szerződéshez. 1880. Laupepát választották meg fejedelemnek, akivel a három érdekelt európai hatalom, különösen Apia kerület kormányzását illetőleg, abban egyezett meg, hogy a kormányzás élére az ottani konzulok állíttassanak. Egy másik párt azonban Tamazezét választotta meg ellenfejedelemmé, ami sok zavarra, bajra adott alkalmat. Hogy ez állapotokat megszüntessék, 1887. a németek elfogták Malietoát és hadi hajón Kamerunba vitték, miközben a lakosok Tamazezét elismerték fejedelemnek. Az amerikaiak azonban csakhamar (1888 szept. 9.) kieszközölték, hogy II. Malietoa névvel Mataafát új ellenfejedelemmé válasszák meg, aki elfoglalta Apiát és ott elsáncolta magát. A régi bajok újból kezdődtek. 1889. jan. 9. a német konzulátus házát felgyujtották, mire Knappe német konzul a többi konzul tiltakozása mellett a szigetlakóknak hadat üzent; ezt azonban Bismarck herceg nem hagyta jóvá, elmozdítván a konzult állásától. Észak-Amerika is visszahivta konzulját. Az angol, német és amerikai befolyás egymás közti küzdelme 1889. a berlini kongresszus megtartására vezetett. E kongresszus határozatai szerint a Sz. semleges birtoknak nyilváníttattak, ahol a német, brit és amerikai polgárok egyenlő jogokat élveznek. A benszülöttek szabadon választhatják királyukat és kormányformájukat. Egy főbiró kinevezésének joga a svéd királyra ruháztatott. E főbiró itél minden birtokjogi perben, minden magánjogi és minden bűnügyi perben a benszülöttek és idegenek közt. Az új birtokszerzés csak bizonyos különleges esetekben van az idegeneknek megengedve. Apia, a főváros Upolu szigetén, külön kormányzat alatt áll. E határozatok azonban máig sem állították teljesen helyre a rendet.

Forrás: Pallas Nagylexikon