Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szamóca... ----

Magyar Magyar Német Német
szamóca & f... Erdbeere (e...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szamóca

(növ., balmica Nógrád vármegyében, eperfű, eper, eperj [Lippai], epörgye, földi eper, leány-eper, Fragaria L.), a rózsafélék családjába tartozó, puha, sőt selymes szőrű füvecskék vastag, kitelelő, fás tőkéjéből bocsátott indákkal, tőből fakadó, hosszu nyelü, többnyire hármas levelekkel, ernyős, fehér (egy esetben sárga) virággal, kidomborodó, megpuhuló és megédesedő vackon (melyet gyümölcsnek gondolnak; ágyümölcs) számos apró, kemény makkocska-terméssel (hibásan maggal). Alig több, mint 6 faja az északi földgömb mérsékelt vidékén, Kelet-Indiában és Dél-Amerikában (hazánkban 3) terem. A közönséges, vad, vagy erdei Sz. (F. vesca L.) levelének felső lapját és virágkocsányát rásimuló puha szőr vonja be, virágának kettős kelyhe a virítás után hátragyűződik. Egyik fajtáját, a hónapos (kőszáli v. havasi) Sz.-t (F. semperflorens Hayne) kertben termelik és évenkint legalbb kétszer érlel gyümölcsöt. A csattogó-Sz. (F. collina L.) kékesen sötétzöld levelekkel, szétálló szőrbevonattal és az álgyümölcsre simuló kehellyel verőfényes erdei tisztásokon gyakori. A magas v. kerti Sz. (F. elatior Ehrh.) szőre és kelyhe szétálló, sőt gyengén hátra görbül, kivált érés idején. Virága gyakran kétlaku, amely körülményt a kertészek különös figyelemre méltatják. Ágyümölcsének zamata pézsmás. Az Észak-Amerikából származó virginiai skarlát-Sz. vagy málna-Sz. (F. virginiana Milli) nálunk elvadul, valamint a nagyvirágu v. ananász-Sz. (F. grandiflora Ehrh., F. Ananasa Duch.) az álgyümölcsre simuló kehellyel számos termetbeli alakot származtatott; ez utóbbiból még baracknagyságu is van. Még nagyobb a chilei Sz. (F. chiloënsis Ehrh.) álgyümölcse, melyre kelyhe szintén rásimul. Nálunk a tél kissé megviseli. A keletindiai v. sárga virágu Sz. (F. Indica Andr.) zamattalan álgyümölcsét csak hazájában becsülik; nálunk legfeljebb különössége és szorgalmas virításáért tartogatják.

Ezekből a fajokból számos fajta és fajvegyülék keletkezett. Gyengén kötött földben, kivált meleg fekvésü helyen, ugy 60 cm.-re fölforgatott és félig elernyedt trágyával elegyített földbe ősz felé vagy kikeletkor ültetik be a legfeljebb egy éves növénytövet, amely anyja indájából eredt. Miután ebben az iskolaágyban megerősödtek, a termés nagysága szerint végleges ágyukba, egymástól 30-40 cm. távolságban dugdossuk be. A közbeeső helyre gyom és csigák ellen régi csert vagy fürészport hintünk. A támadó indát a tőtől két-három cm. távolságban levágjuk. Virágzás után földjüket többször trágyalével öntözzük, tél elején megtrágyázzuk. Három év multán újat ültetünk.

A Sz. kerti fajtáit és eltéréseit aszerint becsülik, amint a rájok fordított vesződséget meghálálják, különösen pedig a jókorákat, ha koraiak. Azokat, amelyeket hajtatni, üveg alatt hajszolni lehet, még jobban becsülik. A hónaposak és csattogókból számosat termesztenek. Nevezetesebb a pézsmásakból a három legkorábbi és nagy: May Queen, Keen"s seedling és a bőven termő, bár zamattalan Princesse royale. A jóval zamatosabb Marguerite Lebreton, mert fehér fajta, nem oly keresett. Az utánuk következőkből a Duc de Malakoff óriási gyümölcse már nem is jön Sz.-számba. A német Lucas a legjobb és legérdemesebb fajták egyike. Minden év új fajtát hoz.

A Sz. a nagyban való termelést megérdemli. Észak-Amerika példáját követve, Skóciában 1860 óta egész táblákon évenkint 1000 q-nál többet is termesztettek. Egy hold vagy 500 frt hasznot hajt. Mint eleségnövény nagyon érdemes. A Sz. eltartásra nem igen alkalmas; főve elveszti zamatját, de nyersen cukorban meglehetősen megmarad. V. ö. Göschke, Buch der Erdbeeren (2. kiad. Berlin 1888); Möschke, Die Erdbeere (u. o. 1892).

Betegségei. 1. A levelek foltos betegsége. Valamennyi között ez a legáltalánosabban elterjedt betegsége a Sz.-nak. A levélfoltok kerekdedek, eleinte vörös-barnák, később fehéresek, amidőn egy piros szegéllyel vannak övezve; a folt közepén a levél rendesen elszárad. Azelőtt rendesen ugy védekeztek a betegség ellen, melyet a Sphaerella Fragariae Sacc. nevü gomba okoz, hogy ha a Sz. szedési ideje elmult, az ágyakon tövig levágták a növényeket s a levágott szárakat és leveleket elégették; az új hajtások ez eljárásnál, legalább kezdetben, egészségesek voltak. Újabban, amerikai kisérletek alapján, a betegség ellen 2 %-os kénsavoldattal öntözik meg az eperszedés elmultával az ágyakat, igen jó sikerrel. 2. Rozsda. A levelek alsó lapján, rendesen az ezek mentét követő, vörös, majd fekete foltokat a Phragmidium Rubi Wtr. nevü rozsdagomba okoz. 3. Lisztharmat. A levelek megfodrosodnak s alsó lapjukon lisztes bevonat észlelhető, melyet a Sphaerotheca Castagnei Lév. nevü gomba okoz; a betegség igen gyakran a virág nyeleit is megtámadja, s ekkor a virágok s a gyümölcs csak csenevészen fejlődnek. Különösen a tenyészházi Sz.-t támadja meg a betegség, amely ellen a növényeket kénporral behinteni ajánlatos. 4. A levelek felső lapján halavány foltok keletkeznek, amely foltok alatt a levél alsó lapján fehér v. kissé violás szinü bevonat észlelhető; e betegséget a Peronospora Potentillae de By. nevü gomba okozza, s ellene tanácsos a növényeket bordeauxi keverékkel (l. o.) bepermetezni. 5. Korompenész. A leveleken, különösen azok felső lapján, tömött koromszerü bevonatot a Capnodium salicinum Montg. nevü gomba okoz.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is