Számológép

(aritmométer), műszer, melynek célja a számbeli feladatoknak idő- és munkakiméléssel járó mekanikai úton való biztos megoldása. A törekvés számbeli feladatokat mekanikai úton meoldani már a legrégibb időkben feltalálható; a görög, a latin caculos ponere, calculare is erre vallanak; a khinaiak szintén alkalmaztak Sz.-eket. Lord Napier J. 1617. találta fel az u. n. szorzó-léceket (Lamellae Neperianae, bacilli Neperiani, vergettes numératrices); ezek a szorzás és osztás könnyebb végrehajtására szolgáltak. Maga Napier ismerteti: Rhabdologiae sen numerationis per virgulas libri duo (Edinburg 1617), ugyszintén Leupold, Theatrum arithmetico geometricum (Lipcse 1726) c. műveikben. A logaritmusok feltalálásával (1620) a Sz.-ek egy speciális faját, az u. n. számoló-léceket (l. o.) kezdték alkalmazni. Az első tulajdonképeni Sz.-et, mely a mostani modern műszereknek mintegy alapgondolatát foglalja magában, Blaise Pascal szerkesztette 1642., mely azonban a gyakorlat kivánalmainak még nem felelt meg. Pascal után Leibniz (1673), Morland Sámuel (1673), Polenus (1709), Leupold (1727) és Hahn württembergi matematikus a mult század végén foglalkoztak a Sza.-ek tökéletesítésével. Ezek között Leibniz érdemes kiválóan említést; gépe a Pascal gépének tökéletesített alakja, mely után a jelenleg nagy elterjedésnek örvendő Thomas-féle Sz. is készült. Említésre méltó még Babbage angol matematikus által (1821-1823) készített, Angolországnak 425,000 frankjába került Sz.-e, mely a négy elemi művelet végrehajtásán kivül különösen matematikai számtáblázatok készítésére szolgált. V. ö. Babbage, The exposition of 1851 (London 1851). A gép maga a Kings College muzeumban van elhelyezve. A gyakorlatban nem vált be, hanem mintául szolgált Scheutz és fia által (1840-53) készített már sokkal tökéletesebb, u. n. svéd Sz.-ének, mely logaritmikus, nautikus, asztronomiai stb. táblázatoknak nemcsak kiszámítására, de egyúttal stereotip szokszorosítására is alkalmas. Jelenleg az amerikai Smithonian Institut tulajdona. A gyakorlati élet használatára legalkalmasabb, s jelenleg leginkább elterjedt Zhomas Sz.-e, mely igen megbizható és gyors kezelésü, s melyet feltalálója 1820. szabadalmazva, adott át a közhasználatnak. Az elemi műveleteken kivül gyökvonások és hatványozások végzésére is használható. Thomas-féle gépeket készít Hoart A. M. Párisban (150-400 frank) és Burkhardt Artur Glashüttenben (Szászország). A Sz.-ek tökéletesítése körül újabban Selling würzburgi tanár, Brunswiga (orosz, 1892.) s Edmondson (angol, 1872.) érdemelnek különösen említést. Ezekről és számos újabb feltalálókról v. ö. Dingler"s Politechn. Journal 260. és 271. köt.: Jordan W., Handbuch d. Vermessungskunde (2. köt., 4. kiad.).

Forrás: Pallas Nagylexikon