Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szamosközi... ----

Magyar Magyar Német Német
Szamosközi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szamosközi

István (latin irói nevén Zamosius), XVI-XVII. századbeli erdélyi történetiró, családja magyarországi származásu, a Szamosközről eredett. Árvaságra jutván, Somory László erdélyi főúr neveltette, saját fiával együtt. Pártfogója halála után a Sombory-fiuk gyámja, Kovacsóczy Farkas kancellár vette pártfogásába s Sombory Sándorral együtt a padovai egyetemre küldötte (1591-ben). 1592 elején meglátogatták Rómát. 1593. egy régészeti munkát irt és adott ki Padovában az Erdélyben fenmaradt régi római feliratos kövekről: Analecta lapidum vetustorum et nonnullorum in Dacia antiquitatum címen Kovacsóczynak ajánla (kis 8-r., 236 old. 1598. Frankfurtban újra kinyomatott). Padovából visszatérő útjokban bejárta Németországot. Kovacsóczy F. kivégeztetése 1594. mélyen meghatotta s a közügyek zivatarai közt a történetirásban keresett vigasztalást. Midőn Bocskay fejedelemmé választatott, Sz.-t a gyulafehérvári káptalan levéltárnokává és országos történetiróvá nevezte ki. Bocskay végrendeletében 2000 frtot hagyott munkája kinyomatására. Rákóczi Zsigmond meghagyta hivatalában s Gyulafehérváron a Geszty-házzal s Magyar-Gáldon, Alsó-Fehér vármegyében, nemesi kuriával adományozta meg «a hazai történetirás körül tanusított érdemeinek jutalmául». Munkái közül egy jelent meg életében nyomtatásban, az Analecta lapidum, a többi napjainkig kéziratban maradt, részint elveszett. Neki tulajdonított mű a De originibus Hungaricis, mely mai napig is lappang. Legnevezetesebb műve latinul irt magyar és erdélyi történetei, melyek azonban töredékképen maradtak ránk. Sz. történeti munkájából három egymástól független, különböző címü, de mégis összetartozó töredék maradt ránk, u. m.: 1. Rerum Ungaricorum libri, mely 4 könyvből áll (1. és 3. teljes, 2. és 4. csonka) s az 1566-1568. évek magyar történetéről szól; 2. Rerum Transsilvanarum pentades, melyből csak az V. van meg egészen s a VI. 1. könyvének eleje az 1598-1599. évek történetéről, a többi elveszett; 3. Hebdomades, melyből megvan a VI. és VII. teljesen s a VIII. 1-4. könyve az 1603. év történetéről. Sz. munkáinak eredeti kódexei a bécsi állami levéltárban és a budapesti egyetemi könyvtárban őriztetnek, s újabb másolatok több könyvtárban. Ezekből adta ki Szilágyi Sándor négy kötetben Sz. történeti maradványait (Budapest 1876-80, az akadémia Monumentái között). Az I-III. kötetben az elősorolt feldolgozott művek foglaltatnak; a IV. kötetben vegyes följegyzések, azaz Sz. elődolgozatai, anyaggyüjtése, oklevelek, kivonatok 1542-1608-ig, többnyire magyar nyelven. (Ez tán a legbecsesebb kötete.) Azóta is több pótfüzetet adott ki Szilágyi Sz. újabban napfényre került műveiből. Sz. a legkiválóbb erdélyi történetirók egyike, nagy műveltségü, világot látott, éles eszü tudós, igazi humanista történetiró. Nemcsak az eseményeket beszéli el, de kor- és jellemrajzokat, művelődéstörténeti följegyzéseket is bőven találunk nála s érdekes párhuzamokat a külföldi és hazai viszonyok között. Bethlen Farkas az ő Históriájában egész fejezeteket szó szerint átvesz tőle s nála sok fenmaradt, ami Sz.-ből máskülönben elveszett volna.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is