Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
szánakozik ... to commiser...
szánakozik ... to commiser...
szánakozó piteous
szánakozó pitiful
szánakozó pitying
szánakozó regretful
szánakozva pityingly
szánakozva regretfully...
szanálás economic an...
szánalmas abject
szánalmas forlorn
szánalmas lamentable
szánalmas miserly
szánalmas pathetic
szánalmas pitiable
szánalmas sad
szánalmas woeful
szánalmas a... sad dog
szánalmasan... forlornly
szánalmasan... patheticall...

Magyar Magyar Német Német
szánalmas erbärmlich
szánalmas &... miserabel
szanaszét h... herumliegen...
szanatórium... Privatklini...
szanatórium... Sanatorium ...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szana

Tamás, esztetikai iró és kritikus, szül. Tisza-Füreden (Heves) 1844 jan. 1. Atyja Pál a vármegye alispánja volt, anyja Nagyoroszi Farkas Terézia, finom lelkületü nő, ki nagy befolyást gyakorolt fia irói hajlamainak fejlesztésére. Sz. az alsóbb iskoláit a szülei házban magán nevelők vezetése alatt végezte; jogot Debrecenben hallgatott, az államvizsgálatot Kassán tette le 1866., egy évvel később pedig Pesten ügyvédi oklevelet nyert, de tényleg soha sem ügyvédkedett, hanem mint iró működött. Már debreceni tanuló korában jelentek meg a fővárosi lapokban egyes széptani dolgozatai s első önálló kötete, mely 1866. Szünórákra címmel látott napvilágot, szintén széptani és kritikai tanulmányokat tartalmazott. Ezt követték: Csokonai élete (1868); Nagy szellemek (külföldi költők élet- és jellemrajzai, 1870); Vázlatok (kisebb széptani és kritikai művek, 1875); A két Kisfaludy (1876); A művészet filozofiája (Taine könyvének fordítása, 1878); Moliere élete és művei (1879); Magyar költők szerelmei (1887); A könyv régen és most (bibliográfiai tanulmány, 1888); Ujabb elbeszélők (1889); Petőfiné Szendrey Julia (1890). Újabb időkben a műtörténelem művelésére adta magát s Magyar művészek címmel kétkötetes nagy illusztrált díszmunkát bocsátott közre (1886-89), mely a legjelesebb magyar festők és szobrászok élet- és jellemrajzait tartalmazza. Megirta A magyar művészet századunkban c. könyvét (1890); Az örök emlékek (1892); Olasz földről (1896) köteteit, melyek csaknem kvétel nélkül műtörténelmi dolgozatokat tartalmaznak; Izsó Miklós élete és munkáit (1897); lefordította, előszóval ellátta és jegyzetekkel kisérte Benvenuto Cellini Önéletrajzát (2 köt., 1890-91). Fordította ezenkivül Ovidiustól a Szerelem művészetét (1883); Xavier de Maiste Utazás szobám körül címü kötetét (1884); Guy de Maupassant és Ludovic Halevy elbeszéléseinek Ráth Mór kiadásában megjelent négy kötetét (1892-93); Gabriele d" Annunzio Giovanni Episcopo címü regényét (1893). A magyar irodalom és művészet külföldön való ismertetése körül nevezetes tevékenységet fejtett ki. A 70-es években a Lipcsében megjelent Dramaturgische Wochenschrift-be irt kritikákat; magyar költőkről, elbeszélőkről tanulmányokat adott közre az Auf der Höhe és La Revue Internationale c. folyóiratokban s csaknem megalapítása óta munkatársa a Kunst für Alle müncheni vállalatnak. Szerkesztésében megjelentek a 60-as évek végén: a Szépirodalmi Közlöny hetilap; a 70-es években a Figyelő irodalmi és kritikai szemle, később a Petőfi-társaság lapja s az ebből alakult Koszoru havi folyóirat. Szerkesztette 1893-94. a Fővárosi Lapokat is. Műtörténelmi és kritikai dolgozatokat nagy számmal közöltek tőle a különböző napilapok és folyóiratok. 1876. részt vett a Petőfi-társaság megalapításában, melynek főtitkára. Jelenleg Markó Károly és a tájfestészet c. kötetét rendezi sajtó alá. E lexikonba a magyar művészek életrajzát irja.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is