általában rendszeres ekemívelés alatt álló oly terület, mely
mezőgazdasági termények termelésére szolgál. A Sz. a legtöbb gazdaságra nézve a
legfontosabb terület, mivel a kertektől eltekintve, a legváltozatosabb
termelésre nyujtván alkalmat, a legnagyobb és a legbiztosabb jövedelmet szokta
nyujtani, habár másrészt a Sz. kezelése sokkal több szakértelmet, tőkét és
munkát igényel, mint a rét, a legelő vagy az erdő. Innét van, hogy valamely
országban a Sz. kiterjedése a kulturával áll arányban, emelkedő kulturával
emelkedik, hanyatlóval hanyatlik az. A Sz. kiterjedésére továbbá befolyással
vannak az ország természeti, azaz nem meredek, sem áradásoknak ki nem tett
területek alkalmasak. Magyarországon volt a Sz. kiterjedése 1850-ben 8,21,
1870-ben 9,93, 1890-ben 11,81 és 1895-ben 12,2 millió ha. 1850. az összes
termőterületnek csak 35,9 %-át tette, jelenleg 45,4 %. A Sz.-nek ezen
viszonylagos kiterjedése Ausztriában 39, Németországban, 56, Franciaországban
58,7, Olaszországban 44,6, Nagy-Britanniában s Irországban 42,3, az É.-amerikai
Egyesült-Államokban 47, európai Oroszországban 32,4, Romániában 43,
Spanyolországban 37,7, Svédországban 13,6 és Norvégiában 7,3 %.
Forrás: Pallas Nagylexikon