Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szapolyai... ----

Magyar Magyar Német Német
Szapolyai... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szapolyai

(Zápolya-) -család, eredetét és nevét a pozsegavármegyei Zapolya falutól nyerte, mely a török hódoltság alatt pusztult el (most puszta Godinyák mellett). A szláv eredetü név magyarosan Sz.-ra változott át, a XVI. sz.-ban Heltai G. Krónikájában már igy irja. Sz. János király «de Zapola»-nak irta magát, de az ő idejében az sz-et is többnyire z-vel irták. A Sz.-család első történelmi tagja Benedek volt az Anjouk korában. Ennek fia Tamás csanádi püspök (1350), kalocsai (1359), majd esztergomi érsek (1367-1375). 1372. követségben járt Károly császárnál Máriának Zsigmonddal való eljegyeztetése érdekében. Testvére János előkelő országos méltóságokat viselt. Egy ideig Halics és Lodoméria kormányzója, azután országbiró volt (1391 körül). A nikápolyi csatában veszett el (1396). Harmadik testvérük Dezső, Mária királynő főlovászmestere volt. 1387. Jánossal együtt egy Somogy nevü (ma már nem létező) falut nyertek Abaújban zsigmond királytól. 1406. új adománylevelet nyer erről János három fia: Loránd, Péter és Lestár. Ez utóbbi fiai Imre és István (l. o.), kik nagy szerepet játszottak a XV. sz. folyamán.

Sz. György, István (l. o.) nádornak Hedvig tescheni hercegnőtől született fia, János (l. o.) király öccse, szepesi gróf, nem játszott vezérszerepet Magyarország történetében, de származásánál, gazdagságánál és katonai tehetségénél fogva erős támogatója volt a nemzeti pártnak II. Ulászló és II. Lajos királysága idején, de az udvarral is inkább fentartotta a jó viszonyt, mint bátyja. 1504-ben eljegyezte Korvin János herceg árváját Erzsébetet, kivel a Korvin-család gazdag uradalmait volt öröklendő. De ejgyese nemsokára elhalt s Sz.-nak hozzá fűzött reményei meghiusultak. A mohácsi csatában végzetes és szomoru szerepet játszott. Őt tették Tomory Pál kalocsai érsek mellett a sereg egyik fővezérévé, amit ő vonakodva, csak bátyjának a táborba érkezéséig fogadott el, hogy azután neki adja át. A mohácsi csatában vagy azután az üldözés közben esett el, holttestét nem találták meg.

2. Sz. Imre, Hunyadi János titkára, majd uradalmainak felügyelője, királyi kincstartó, szepesi gróf, Bosnyákország kormányzója, horvát-, dalmát- és tótországi bán, auraniai perjel és nádor. Hunyadi János mellett nevelkedett, részt vett a törökök és husziták elleni harcokban, Sáros várát ezektől foglalja el 1461-ben. Érdemeiért nyeri már előbb Késmárk várát s a királyi kincstartóságot. A meghódított Bosnyákország kormányát, Horvát- és Tótország bánságát Mátyás király reá bizta, kinek a bosnyák hódítás művében legfőbb érdemet tulajdonított. Ezért kapja a szepesi örökös grófságot is. 1465. Mátyás nyugateurópai politikája (a német császárral szövetkezés, a cseh ügyekbe avatkozás) ellen oppozició támad a főurak között, melynek Sz. Imre a vezére. Mátyás király ezért minden méltóságától megfosztotta. A nemzeti párt szervezkedett s az adóreformok miatt elégedetlen Erdélyben forradalmat készítettek elő. Az összeesküvők «igazgatói és elüljárói» a két Szentgyörgyi fróf és Elderbach Bertold mellett Sz. István és Imre szepesi grófok voltak (1467). Mátyás hirtelen Kolozsváron teremvén, az összeesküvők seregét széjjelverte. Sz. Imre és rokonai most a Szepességben tűzték ki a lázadás zászlaját, de Mátyás moldvai hadjárata után Sz. megjelent előtte Váradon, kegyelmet kért és ezután hiven szolgálta királyát. Vitéz János esztergomi érsek békítette ki a királlyal, amit hasonló szolgálattal viszonyzott, midőn a primás keveredett királyával ellentétbe (1471). 1475 őszén, midőn a király a török ellen indulva az országból távozik, őt teszi teljhatalmu kormányzóvá. Ország Mihály nádor halálával (1484) az ország legfőbb méltóságára őt választják a rendek (1485). Megh. Pápán 1487-ben, holttestét a Szepességre vitték. Felesége a Rigómezőn elesett Bebek Imre leánya Orsolya volt, utódai nem maradtak.

3. Sz. István, Lestár fia, Imre öccse, szepesi gróf, az ország északi részeinek főkapitánya, a meghódított Ausztria helytartója, nádor (megh. 1499.). Mint Felső-Magyarország főkapitánya sokat harcolt a husziták ellen, előkelő szerepet játszott Mátyás királynak a csehek, majd a lengyelek ellen vívott harcaiban. Midőn Mátyás Boroszló alatt harcol (1474), Sz. Kinizsi Pállal Lengyelországba üt s Krakó alá nyomul. Jutalmul Trencsén várát és uradalmát nyeri. 1477. Mátyást Ausztria elleni hadjáratára kiséri s győzelmeinek egyik fő osztályosa. Két év mulva Stíriában harcol, majd Mátyással Boszniában. 1480. ismét Stíriában, s ott ő vívja ki Radkersburg (Regede) várát. 1481-ben Hainburg várát veszik ostrom alá, a császár 4000 főnyi felmentő serege elé ő küldetett, de a túlnyomó erő által körülvétetett és megveretett. 1482. ismét Haimburg alatt harcol s szept. 30. a várat beveszik. 1484 elején hozzálátnak Bécs megszállásához s az hosszas ostrom után (1485 jun. 1.) megnyitja kapuit. Bécs megvételében szerzett érdemeiért Ausztria területén jószágadományozásban részesül a királytól (Ebenfurt városát kapta). Csakhamar Németújhely alá küldetik, melyet két évig ostromol, mignem a király maga veszi be (1477) Frigyes császár eme székvárosát. Bécs város kapitányává és Ausztria kormányzójává őt tette Mátyás király. Jelen volt Mátyás király 1490 ápr. 6-án Bécsben történt halálánál. A kósza hir Mátyás megölésével is gyanusította, minden alap nélkül. Ausztria kormányát ezután is kezében hagyták az ország rendei. Az új királyválasztásban az ő szava dönt a lengyel Ulászló cseh király javára. Bécset azonban nem tudta megvédeni III. Frigyes ellen, a magára hagyott 400 főnyi őrség 1490 szept. feladta a várat s nemsokára Ausztria többi része is kivonta magát a magyar hatalom alól. 1491-ben már Kassa mellé vezet Albert lengyel király ellen hadat, akinek seregét megvervén, békeegyességre kényszerítette. 1492. a budai országgyülés nádorrá választotta. 1493. Újlaki Lőrinc szerémi herceggel szövetséget és kölcsönös örökösödési szerződést kötött. 1494. ő vendégli a magyar és lengyel királyt a Szepességen, ahol találkoznak, ott volt Zsigmond, a későbbi lengyel király is, aki 1512. Sz. leányát, Borbálát vette nőül. 1596. Korvin János herceggel keveredik viszályba, kinek árvai, liptói és turóci javait elfoglalta s Korvin János Lengyelországban gyüjtött hadait szétverte. Két felesége volt, előbb Homonnai Simon leánya, kitől Margit és Veronika nevü leányai születtek, azután Hedvig, a tescheni herceg leánya, kitől János és György fiai és Magdolna meg Borbála leányai származtak. Sz. rengeteg gazdagságát mutatja az, hogy 72 vára és uradalma volt.

4. Sz. János, István nádor és Hedvig tescheni hercegnő fia, erdélyi vajda és magyar király, szül. Szepesvárában 1487., megh. Szászsebesen 1540 jul. 22. Történeti szereplése a hires 1505-iki rákosmezei országgyülésen kezdődik, midőn a rendek az ő javára azt a végzést hozták, hogy a királyi ház kihaltával többé idegen nemeztbelit királlyá nem választanak. Sz. a nemzeti pártnak már ekkor királyjelöltje volt. A családban is megvolt a trónra vágyás. Közszájon forgott az országban, hogy István nádor Mátyás halála után felemelte 3 éves kis fiát s azt mondta, hogy ha ilyen nagy volnál, most királlyá választatnálak. Anyja a tescheni hercegnő, a lengyel uralkodóház rokona, még nagyravágyóbb volt s 1505. ajánlatot tett a súlyosan beteg Ulászló királynak, hogy egyetlen leánya Anna jövendőjét ugy biztosítsa, hogy az ő fiával Sz. Jánossal jegyezze el, s ők uralkodjanak utána. Ulászló az ajánlatot elutasította s a Miksával 1491. kötött örökösödési szerződéshez ragaszkodott. Erre volt válasz az 1505-iki rákosi végzés a nemzeti királyság érdekében. Miksa e miatt az országba hadat vezetett. Sz. János volt a védelemmel megbizva, de békés kiegyezés vetett véget a hadjáratnak. Sz. ismételve megkérte a királytól (1510) leánya kezét, de újra eredmény nélkül. Az udvartól eltávolítás volt egyik célja, hogy Sz. erdélyi vajdává tétetett (1511). Azt azonban Ulászló sem akadályozhatta meg, hogy az új lengyel király Sz. Borbálát nőül vegye (1512). Sz. 1513 nyarán a törökök becsapása és zsákmányolásaik megtorlására beütést intézett a török földre, melynek szerencsés kimenetele után ezer lovas bandériummal ment fel Budára, s még egyszer megkérte a királyleány kezét, most is hiába. 1514. ő veri le a Dózsa-féle pórlázadást Temesvárnál s válogatott kínzással végezteeti ki a «kuruc királyt» és vezértársait. Népszerüsége növekedvén, Ulászló halála után Sz. pártja, a köznemesség, azt követelte a rákosi országgyüléstől (1616), hogy a kiskoru Lajos király mellett kormányzóul Sz. neveztessék ki. Az udvari párt ezt alig tudta megakadályozni, s csak a budai várból a feltolongó nemesség elleni intézett ágyulövésekkel fékezte meg a kitörő szenvedélyeket. Sz. kárpótlásul Perényi Imre mellé koronaőrré választatott. Perényi Imre nádor halála után a nádori méltóságra a nemzet közvéleménye Sz.-t óhajtotta, de az udvari párt fondorlata következtében az országtanács többsége Báthory Istvánt emelte ez első országos főméltóságra (1519). A pártszenvedély tüzét ez még inkább élesztette, éppen akkor, midőn a török hódító föllépése miatt az ország egyesült erejének kifejtésére lett volna szükség. Nándorfehérvár eleste (1521) nagyrészt a felmentő sereg vezérei (Báthory és Sz.) gyülölködése és késlekedése miatt történt s még e nagy veszteség nem hűtötte le a pártfelek szenvedélyét, mely a következő évek viharos országgyülésein a végletekig fokozódott. 1522. az országgyülés két főkapitány kinevezését határozta el, de az udvar csak Báthoryt nevezte ki azzá, Sz.-t mellőzte (1522). Sz. Erdélybe visszatérvén, a török által elűzött Radul havaselvei vajdát székébe visszaültette. 1524. Újlaki Lőrinc herceg gazdag öröksége nyujtott a viszálynak újabb táplálékot, a király tanácsosai elütvén a szerződés szerint igényelt örökségétől Sz.-t, amiért ez még inkább boszut forralt az udvari párt ellen. A hatvani és rákos országgyülésen (1524) Sz. egy nagy szövetség élén áll, a kormányférfiak, főkép a nádor megbuktatására. Ami ekkor nem sikerült, megtörtént egy év mulva, midőn az 1525-iki forradalmi jellegü hatvani országgyülés megfosztotta a király tanácsosait méltóságuktól s nádorrá a letett Báthory helyébe Verbőczy Istvánt választotta, s Sz.-éknak az Ujlaki-féle örökséget kivívta, ugy hogy ezek viszont váltságdíj nélkül adják vissza a zálogban tartott királyi javakat s harmincadjövedelmeket. A megbuktatott főurak Sz. és pártja ellen titkon egy «kalandos» nevü társulatot alkottak, amely a következő év (1526) tavaszán tartott rákos iországgyülésen felülkerekedett s Verbőczy letette a nádorságból. Ilyen pártviszály között találta az országot a harcias Szolimán szultán támadása, s a mohácsi vész, mely legfőkép az udvari párt veresége volt. Sz. a különböző, egymással ellentétes királyi rendeletek miatt csak Szegedig érkezett az erdélyi hadakkal, midőn Mohácsnál a csata eldőlt. Szándékos árulással is vádolták némelyek, de alaptalanul, mert ő maga seregét megelőzve, sietett a harctér felé, s nem rajta mult, hogy elkésett; öccse Sz. György, a második fővezér, halálával igazolta hűségüket. Sz. Szolimán hadai kivonulása után tokaji jószágára ment s 1526 okt. 14-ére Tokajba gyülést hirdetett. A felsőmagyarországi, tiszántúli és erdélyi rendek már itt megegyeztek Sz. királlyá választásában, amit a nov. 5. Székesfejérvárra kitűzött országgyülésen végre is hajtottak. Nov. 10-én történt a királyválasztás, nov. 11. Sz. János megkoronáztatása Podmaniczky István nyitra püspök, mint legidősebb főpap által a szent koronával. Az ellenpárt Habsburgi Ferdinánd cseh királyt választotta királlyá 1626 dec. 16. Pozsonyban. A horvátok 1527 jan. 1. Ferdinándot, Szlavonia 1527 jan. 6. Sz.-t választotta meg. Ferdinándot bátyja V. Károly német császár, János királyt a Habsburgok halálos ellenésge, Ferenc francia király támgoatta. Az ellenkirályok harca 1527 nyarán tört ki. Ferdinánd hadai komolyabb ellenállás nélkül haladnak Budára, honnan Sz. Hatvan, Eger felé vonult vissza. Tokajnál ütköznek meg (1527 szept. 27.), Salm győzött a Ferdinánd seregével és János király a Tiszán átkelve Várad alá vonult serege romjaival. A székesfejérvári szept. 28-iki gyülés megkoronázta Ferdinándot és proskribálta Sz.-t, aki Erdélyben s a Tiszántúl újabb sereget gyüjtött és azzal még egyszer szerencsétlenül mérkőzött meg az abaújvármegyei Szina mellett Ferdinánd seregével (1528 márc. 20.). János király innen Lengyelországba Tarnowba menekült s széleskörü diplomáciai akciót indított meg a magyar királyság visszanyerésére. Legfontosabb és Magyarország sorsára végzetszerü volt az, hogy Szolimán szultánnal a már előbb hozzá küldött Laski Jeromos követsége által szövetséget kötött. Midőn Szolimán hadi segélyéről biztosítást nyert, maga is sereget gyüjtött s 1528 nov. lengyel csapattal visszatért Magyarországba. Homonnán 8000 főnyi lovas sereg fogadta, Ungváron török csausz jött elébe, aki által a belgrádi pasa Makót tűzte ki találkozási helyül. Sz. Debrecenen át ide sietett. Téli szállásra Lippára vonult, innen szervezte a következő tavaszi hadjáratot, várva a szultán jövetelét. Szolimán Belgrád felől, Sz. a Tiszántúlról jőve Mohácsnál találkoztak (1529 jul. 19., 20.) s hadaikkal együtt mentek Budára, melyet Ferdinánd hadai rövid vívás után feladtak. A szultán Sz.-t a vár s a királyság birtokába ünnepiesen behelyezte s Bécs felé indult s onnan sikertelenül tért vissza országába. Az ellenkirályok között újra kitört a harc. Ferdinánd Roggendorf által Budát is ostrom alá fogatta 1530 őszén, de sikertelenül. Viszont Sz.-nak a szultán szövetségében sem sikerült az egész országot megnyerni s Ferdinándot kiszorítani. Nyugat-Magyarország Ferdinánd mellett, a keleti Sz.-val tartott. Aamaz a német segítségben bizakodott a török ellen, emez a török szövetség által vélte biztosíthatónak Magyarország függetlenségét a német ellen. Mindkettő régi politikai elvi alapokon állott s mindkettő európai szövetségesekre is támaszkodott. A harc és mérkőzés eldöntetlen maradt s végre a tényleges birtoklás alapján 1538. kiegyezés jött létre (váradi béke), melyben egymás királyságát kölcsönösen elismerik s kimondatik, hogy Sz. halálával az ország Ferdinándra szálljon. A titokban kötött béke a szultánt boszura ingerli, de Sz. kiengeszteli (1539). Sz. azonban a békeföltételek meg nem tartása miatt szakít Ferdinánddal s a váradi békét felbontja, megnősül, Izabella lengyel királyleányt veszi nőül, kitől fia születik, János Zsigmond (1540). 1540 jul. 22. bekövetkezett ahlála előtt ugy intézkedik, hogy királyságát neje Izabella és a szultán gyámsága alatt fia örökölje. Sz. volt utolsó tényleges nemzeti királyunk. Érdeméül tulajdonítják a nemzeti függetlenség és önállóság szívós védelmezését, hibájául, hogy a török szövetség által megkönnyítette a török hódítás kiterjesztését Magyarországra. Székesfejérváron temették el. Aranyforintjának képét l. az Érmek mellékletén.

5. Sz. János Zsigmond, l. János Zsigmond (IX. köt. 837. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is