Szardesz
Lidiának fővárosa a Tmolosz lejtőjén és az iszapjában
aranyat görgető Paktolosz partján. A lidiai királység bukása után megmaradt a
szatrapák székes fővárosának; a gyakori tűzvészeket, mik az ellenséges
(kimmeri, görög, szírus) ostromokkal jártak, nemcsak kiheverte, sőt egyre
szebben fejlődött s a római hódoltság idején törvényhozási központ volt. Timur
korában (1402) érte csak a végpusztulás. Ezen művelődési folytonosság okozta,
hogy régészeti nevezetességei (királyi vár és kincsesház, Kybele-templom és
királysírok) meglehetős épen kerültek napfényre. V. ö. Curtius, Beiträge zur
Geschichte und Topographie Kleinasiens (berlini akad. értek. 1872) és
Spiegelthal, Die sardische Nekropole (u. o. 1858).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|