Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szárdiniai ... ----

Magyar Magyar Német Német
Szárdiniai ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szárdiniai királyság

1718 (1720) óta 1860-ig egy olasz királyság neve, mely Szárdinia (l. o.) szigetén kívűl a szárazföldön még Szavója, Aosta, Montferrat, (1815 óta) Genova és Piemont hercegségekre és a nizai grófságra terjedt ki; területe 76,000 km2, (1857) 5.167.542 lak. Ennek egy részét, Szavóját és Nizzát 1860. Franciaországnak engedték át, a többit 1860-61. az olasz királyságba olvasztották.

Már a XIII. sz.-ban szerepelt Enzio (l. o.) mint a Sz. királya. Az 1296. aragoniai-spanyol, 1707 óta osztrák uralom alatt álló szigetet 1718. újra királysággá emelték és kárpótlásul II. Viktor Amadeusnak adták az utrechti béke (1713 ápr. 11.) alkalmából és azonfelül még Sziciliát is. 1717 aug. két spanyol hajóhad elfoglalta a két szigetet és miután az angolok a psanyoloktól visszafoglalták, Viktor Amadeusnak az Ausztria birtokába jutott Szicilia helyett Szárdinia szigete maradt. Fővárosul azonban Torinót tartotta meg. Fia I. Károly Emánuel Alessandriát, Demontét, Fenestrellét, Exillest és Brunettát megerősítette, utakat építtetett, a Pó folyót szabályoztatta és kikötőket építtetett ki. Fia III. Viktor Amadeus (1773-96) alatt az ország eladósodott az udvari fényűzés és a hadsereg létszámának lényeges gyarapítása által. Amidőn a franciák 1792 szept. 22. hadüzenet nélkül Szavójába törtek és dec. Nizzát és Onegliát is elfoglalták, a király Angliával szövetkezett. Az 1795. és 1796. év jelentékeny vereségeket eredményezett a szövetséges Ausztria hűtlen magatartása folytán; Bonaparténak Montenotte, Dego és Millesimo melletti győzelmei a királyt a cherascói békére kényszerítették (1796 máj. 15-én), amelynek folytán Szavóját és Nizzát Franciaországnak átengedni, a várakat lerombolni és az Alpok hágóinak francia csapatok által megszállását megengednie kellett. 1796 okt. 16. bekövetkezett halála után követte őt fia II. Károly Emánuel (1796-1802). Sem a Franciaországgal kötött szövetség, sem egyéb intézkedések meg nem menthették a királyságot és amidőn lázítások ellen intézkedéseket tett, 1798 jul. 3. a torinói fellegvár átengedésére kényszerítették. Novarát, Vercellit és Chivassót elfoglalták a franciák és dec. 9-én Joubert a királyt a trónról való lemondásra kényszerítette, mely lemondást azonban Cagliariból 1799 márc. 3. visszavonta. A győzelmes orosz-osztrák szövetségesek, kikhez sok elégületlen olasz felkelőcsapat is csatlakozott, azonban 1799 máj. 26. újra elfoglalták Torinót. Bonaparténak marengói győzelme (1800 jun. 16.) újra a francia uralmat állította helyre Piemontban, amelyet 1802-ben Franciaországba be is kebeleztek. Az amiensi béke után 1802 jun. 4. Károly Emánuel lemondott a trónról öccse I. Viktor Emánuel javára (1802-1821), aki 1804-ig Rómában, azután Gaetában időzött és csak 1806 febr. 17-én szállt partra Szárdiniában. Piemontba azonban csak 1814 máj. 20. térhetett vissza és csakhamar a 1798 óta fennálló törvényeket eltörölte. 1815-ben elfoglalta Grenoblet és a bécsi kongresszuson nemcsak az 1814. még vissza nem adott Annecyt és Chaméryt nyerte, hanem Genova bekebelezését (1815 nov. 20.) is keresztül vitte. Viktor Emánuel 1821 márc. 13. öccse Károly Félix (1821-1831) javára lemondott a trónról és a trónörökös megérkeztéig Károly Albertet bizta meg a kormányzással. Károly Félix ápr. 10-én 27,000 osztrák katona kiséretében bevonult Torinóba. Az osztrákok a király biztonsága szempontjából, aki zsarnoki rendszabályok alkalmazásával igyekezett fentartani a régi rendet, 1823-ig az országban maradtak. A párisi juliusi forradalom Szavóját újra fenyegette, de a király Ausztriának segélyajánlatát visszautasította és Alessandria mellett 40,000 embert állíttatott fel. Károly Alberttel (1831-49) 1831 ápr. az I. Károly Emánueltől származó ifjabb ág jutott a trónra. 1832 aug. 18. közzé tette a király kormányzási elveit: a régi monárkikus szellemnek fentartása mellett csupán tanácsadás jogával biró államtanácsot állított fel, melyben a püspökök is helyt foglaltak; a külügyet, hadsereget és hajóhadat azonban kizárólag a királyi főintendaturára bizta. A javított polgári törvénykönyvet 1837 jun. 20., a büntetőtörvénykönyvet 1840. tette közzé, ugyszintén az 1841-iki katonai büntetőtörvénykönyvet, mely még a súlyos testi fenyítéket is fentartotta. Gioberti, Balbi s d" Azeglio iratainak befolyása alatt szabadabb áramlat támadt és IX. Pius kibékítő intézkedései folytán a népképviseletet és az osztrákok elűzetését várták. A Nápolyban kikényszerített alkotmány hirére a liberálisok, élükön Cavour, Santa Rosa, Balbo és Durando, a királyt 1848 febr. 8. alkotmány elfogadására birták, mely a koronának előjogait, az első kamara tagjainak kinvezését, a második kamarának az elsőséget a pénzügyi dolgokban és a törvényjavaslattétel jogát biztosította, az adófizetőkből miliciát állított fel, a sajtónak feltételes szabadságát biztosította. A lombardiai forrongások és az 1848 febr. forradalom nem zavarták Piemont nyugalmát, csakis a hadsereg létszámát emelték 60,000-re. A bécsi felkelés folytán beállt lombardiai felkelés hirére, mely Radetzkyt Mantova és Veronába való visszavonulásra kényszerítette, Károly Albert átlépte a Ticinót, hogy ezáltal a köztársaság kikiáltását kikerülje. A piemonti hadsereg márc. 26. vonult be Milanóba. De a hadi szerencse Ausztria mellett döntött. Radetzky (aug. 6-án) Milano előtt termett, minek folytán a király 1848 aug. 9. kénytelen volt fegyverszünetet kötni, melynek értelmében a régi határba visszavonult és a lombardiai, velencei, parmai és modenai felkelés támogatásáról egyelőre lemondott. Anglia és Franciaország ezalatt Ausztriát Lombardia átengedésére igyekeztek rábirni, ez azonban a második bécsi felkelés (1848 okt.-nov.) leverése és az osztrák hadaknak 1849 elején Magyarországba való hatolása folytán új erőt nyert. Károly Albert a demokrata kamara által indíttatva, 1849 márc. 19. újra megkezdte a háborut és a lengyel Chrzanowskit bizta meg a fővezérlettel 85,000 főnyi hadserege felett, mellyel szemben Radetzky 70,000 főnyi kipróbált hadserege állott, és igy következett (márc. 21.) a mortarai és (márc. 23.) a döntő novarai vereség. A király még a novarai csatatéren lemondott a trónról II. Viktor Emánuel javára, aki márc. 26. fegyverszünetet eszközölt ki. A Milanóban 1849 aug. 6. létrejött béke az ország régi határait állította helyre és a királyság 75 millió frank hadi kárpótlás fizetésére kötelezte magát. A kamarai belegyezést csak az újonnan választott kamarától, 1850 jan. 9. lehetett kiegszközölni. L. Olaszország (története).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is