Szász-Weimar-Eisenach

(Sachsen-Weimar-Eisenach), a német birodalomhoz tartozó nagyhercegség, amely 3 nagyobb és 24 kisebb részből áll, ezeket a porosz Szász- és Hessen-Nassau tartományok, Bajorország, a szász királyság, a szász hercegségek, Schwarzburg és Reuss fejedelemségek határolják. Sz. területe 3595 km². Felszinét a Türingiai-erdő, a vogtlandi hegység, a Rhön és Allstedt nevü exklavét a Harz ágai takarják. Folyói a Saale, Ilm, Werra, Unstrut és Elster. Kerületei: Weimar (970 km²), Apolda (797 km²), Eisenach (557 km²), Dermbach (642 km²) és Neustadt a. Orla (629 km²), összesen (1895) 339,217 (164,631 férfi, 174,586 nő) lak., akik közt 1572 idegen. A házasságok száma volt 1895-ben 2607, a születéseké 11,097, a halálozásoké 6684 és a kivándorlóké 137. A lakosoknak több mint fele mezőgazdasággal foglalkozik; a területnek több mint kétharmada (224,625 ha.) megmívelés alatt áll. A fő termékek 1894-ben: búza (22,170 ha.-on 31,74 millió kg.), rozs (31,670 ha.-on 43,04 millió kg.), árpa (25,879 ha.-on 41,52 millió kg.), zab (32,428 ha.-on 42,27 millió kg.), burgonya (21,545 ha.-on 226,88 millió kg.) és szána (31,252 ha.-on 87,72 millió kg.). Gyümölcsöt a weimari kerületben, szőllőt a Saale vidékén termelnek. Az állattenyésztés virágzó; 1892 dec. 1. volt 19,121 ló, 119,720 szarvasmarha, 113,208 juh, 122,974 sertés, 46,405 kecske és 16,999 méhkas. A bányászat jelentéktelen. Az iparágak közül a legfontosabb afonó-szövő (Neustadt, Weida), továbbá a porcellán-, üveg-, cukor-, dohánygyártás, mindenféle játékkészítés, papiros- és bőripar (Neustadt, Ostheim, Geisa, Triptis stb.). A kereskedelem középpontjai Weimar, Eisenach és Apolda. A szellemi műveltség szolgálatában állott 1895-ben népiskola 462, 54,106 tanulóval, gimnázium 3 (677 tanuló), reálgimnázium 2 (528 tanuló), reáliskola 4 (559 tanuló), tanítóképző 2 és több szakiskola; végre a weimari könyvtár, muzeum s egyéb művészeti gyüjtemények. A hercegség örökös monárkia. Alkotmányát már 1816 máj. 5-én kapta, amelyet 1850. módosítottak. A törvényhozó testület egy kamarából áll; tagjainak száma 33, akik közül 5-öt legalább 3000 márka jövedelemmel biró földbirtokosok, 5-öt más, hasonló jövedelemmel biró egyéb polgárok és 23-at a többi választók 3-3 évre választanak. A budget-t is 3 évre állapítják meg; az 1896-98-iki költségelőirnyzat szerint az évi jövedelem és kiadás 9.656,218 márka. Az államadósság 1896-ban 4.870,943 márka. A szövetségtanácsban 1, a birodalmi gyülésben 3 tag képviseli. A végrehajtó hatalom gyakorlását a herceg az összminisztérium útján gyakorolja; ennek osztályai: 1. a kultusz; 2. a kül-, bel-, igazság- és a hercegi ház ügyei; 3. a pénzügyi. V. ö. Martin, Die Verfassung des Grossherzogtanus Sachsen-Weimar (Weimar 1866); Kromfeld, Landeskunde des Grossherzogtums Sachsen-Weimar (1878-79); Staatshandbuch des Grossherzogtums Sachsen-Weimar (1891).

Története. E vidék legelső urai az Orlamünde grófi családból származott weimari grófok valának (1067-ig); azután a türingiai fejedelmek birták a fenhatóságot. 1376. Weimar a Wettin-család birtokába került, 1485. pedig e család ernestini ágára szállott. A ma is uralkodó család törzsatyja Vilmos, aki 1638. Weimart és Eisenachot kapta atyjától, János weimari hercegtől A gyakori osztozkodásokat mellőzve, Ernő Ágost herceget említjük, aki 1741 óta az egész fejedelemséget egyesítette jogara alatt s az elsőszülöttségi jog szerint rendezte az örökösödést. 1748. fia követte, Ernő Ágost Konstantin, majd Károly Ágost (1758-1828, l. o.), ki alatt Jena és Weimar fénykorát élte (l. Goethe, Schiller, Herder, Wieland). 1806. a rajnai szövetségnek lett a tagja; a bécsi kongresszuson pedig a nagyhercegi címet és méltóságot nyerte. 1816. (ő először) szabadelvü alkotmányt adott a népének és annyira-mennyire mellőzte Metternich reakcionárius rendeleteit. 1828 jun. fia Károly Frigyes követte, aki 1848. korszerü reformokat bocsátott ki és mindvégig derekasan uralkodott. 1853. bekövetkezett halála után fia Károly Sándor lépett a trónra, aki 1866. Poroszországgal szövetkezett és az észak-német szövetségbe, 1871. a német birodalom kötelékébe lépett. Megh. 1894 nov. 20. Ekkor fia Vilmos Ernő örökölte a trónt.

Forrás: Pallas Nagylexikon