Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szász királ... ----

Magyar Magyar Német Német
Szász királ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szász királyság

(Szászország), a német birodalomhoz tartozó szövetséges ország a porosz szász és sziléziai tartomány, osztrák Szilézia, Csehország, Bajorhon, Reuss, Szász-Weimar és Altenburg közt, 14,993 km2 területtel. A háromszög-alaku királyság D-i részén a cseh határ felől Ék-ről a nollendorfi magaslattól DNy. felé húzódik el a cseh-szász Érchegység (l. o.) és az Elster-hegység. Az É-i szelid lejtő a lipcsei nagy síksággá lapul. Az Érchegység fő gerincével csaknem egyközüen egy másik, kevésbé kidomborodó hegylánc (a szász középhegység) húzódik el Glauchautól, illetőleg Hohensteintől Döbelnig. A két hegylánc közt, illetőleg Werdau és Hainichen közt, nyulik el egy völgymedence (Erzgebirgisches Becken). Az Érchegység K-i végéhez csatlakozik az Elbei-homokkőhegység és az Elbe mindkét partján Pirnáig nyulik a szász Svájcot alkotván. E homokkőhegység ÉK-i folytatása a cseh határon a Lausitzi, az Iser- és Óriás-hegység. A homokkőhegységben a legmagasabb csúcsok a Zschirnstein (561 m.), a Lausitziban a Lausche (796 m.), az Érchegységben az Auersberg (1022 m.). A Sz. legmagasabb hegye azonban a Fichtelberg (1204 m.). Folyóvizei között a legjelentékenyebb az Elbe, amelynek itt eredő mellékvizei a Fekete-Elster, a Spree, a Freibergi és Zwickaui Mulde és a Fehér-Elster. Felső-Luzsica legdélibb részének patakjai a Neissét táplálják. Legnagyobb a meleg az Elbe-völgyében (Meissenben az évi középhőmérséklet 9,1°), legkevesebb az Érchegység legmagasabb részeiben. A legtermékenyebb földek Pegau, Leisnig, Chemnitz, Bautzen, Zittau és Lommartsch körül vannak. 1895-ben a felület 81,3%-a volt szántó, 17,9% rét, 0,7% legelő, 0,05% szőllő, míg az erdőségek 387,729 ha.-nyi területet borítottak. A főbb termékekkel beültetett területeket és a hektáronkénti termést m. tonnákban a következő táblázat mutatja:

[ÁBRA]

Ezenkivül kisebb mennyiségben termelnek lent, repcét és komlót is; a szőllőtermelés csökkent a filloxera pusztítása miatt; a dohánytermelés most már egészen eltünt. Az állattenyésztés adatai 1892-ből: lovak száma 148,499, szarvasmarháké 664,833, juhoké 105,194, sertéseké 433,800, kecskéké 128,562, méhkasoké 57,662. A juhtenyésztés újabb időkben csökkent, ellenben a sertéstenyésztés 1846 óta jelentékenyen emelkedett, a kecskéket leginkább az Érchegységben tartják, ludakat és tyúkokat leginkább Bautzen vidékén. A gyümölcstermelésnek csakis a városok közelében van jelentősége. A bányászat a Sz.-ban jelentős; drágakövekből találnak jászpiszt, achátot, ametisztet, szép topázokat, turmalint és hegyi kristályokat; ezüstbányászat van Freibergnél; bányásznak még vasércet, ólmot, cinnt, különösen Altenbergnél, szenet az ugynevezett Plauenscher Grundon, Zwickau, Zittau, Colditz és Rochlitz körül, arzént, kobaltot stb. A főbb bányatermékek termelését mutatja a következő táblázat:

 

 

 

 Egyéb bányák

Év

Szén bányák

termelés m.

értéke 1000

számuk

termelés 1000

 

száma

tonnákban

márkában

 

márkában

1891

152

5.231,195

46,462

112

5,609

1892

152

5.140,735

42,457

101

5,097

1893

153

5.215,052

43,171

89

4,370

1894

145

5.141,826

40,311

82

3,723

Az ásványvizforrások száma 30; nagyobbára csak helyi jelentőségüek, egyedül Elster fürdőt látogatják külföldiek is. A lakosok száma 1890-ben 3.502,684 (1.701,141 férfi és 1.801,543 nő; 3,3 millió evang., 0,12 millió r. kat.), 1895-ben pedig 3.787,688, amely lakosság a 4 kerületi kapitányság közt következőképen oszlik meg:

Ker. kapitányság

Területe km2-ben

Lakosok száma

Bautzen

2,470

1.067,757

Drezda

4,337

945,179

Lipcse

3,567

385,082

Zwickau

4,619

1.389,672

Összesen

14,993

3.787,668

Nyelvre nézve a Sz. lakói túlnyomóan németek, csakis Bautzen környékén laknak nagyobb tömegekben vendek (mintegy 50,000). Az idegenek száma 1890-ben 79,142 volt. A népmozgalom adatait a következő táblázat mutatja:

Év

Házasságok száma

Születések száma

Halálozások száma

Kivándorlottak száma

1891

31,630

152,854

94,887

4,126

1892

31,000

147,599

94,875

4,920

1893

31,388

151,293

97,883

3,908

1894

32,382

145,661

87,079

2,018

A Sz. iparosság dolgában a német birodalomban kiváló helyet foglal el. Az 1895 máj. 1-i összeirás szerint volt az egész országban összesen 16,156 ipartelep, közülök 6059 gőzerőre; az iparos munkások száma kitett 420,499-et; ezek közül a szövő-fonó iparban el volt foglalva 165,459, gép- és fémiparban 53,005, anyag- és kőiparban 42,127, papiros- és bőriparban pedig 28,509. A különböző iparágak közül tehát első helyen áll a szövő-fonó ipar. A lenszövés székhelyei: Gross-Schönau, Waltersdorf Zittau mellett, Pulsnitz, Hirschfelde, Hainitz, Freiberg és Wiesa; a gyapju- és pamutszövésé: Lipcse, Chemnitz, Crimmitschau, Altchemnitz, Harthau, Grossenhain, Bischofswerda, Werau, Zittau, Reichenau stb. A selyemszövés még nem jelentékeny; jutaszövő és fonó van Meissenben. A kötött árukat leginkább Chemnitz Hohenstein stb. szolgáltatják; a csipkekészítés az Érchegységben foglalkoztat sok kezet; a himzés Plauenben virágzik; a gépgyártás fő helyei Chemnitz, Kappal, Lipcse stb.; varrógépeké Drezda, zongoráké Drzeda és Lipcse; késgyártásé Neustadt; hangszergyárté Lpicse, Markneukirchen; óragyártásé Glashütte; a papirosgyártásé Hainsberg, Bautzen, Penig, Drezda, Lipcse stb.; a mesterséges virágkészítésé, a dohány és csokoládégyártásé Drezda, Lipcse stb. Fontos iparágak még a sör-, szesz-, téglagyártás, a malom- és keramikai ipar. Mint a porcellánipar szkhelye kiváló helyet foglal még el Meissen. A kivitel fő cikkei a fentemlített iparágak termékei, a bevitelé a gabona, pamut, selyem, gyapju, len, guano, fa, kender, gyrmatáruk, dohány, bor és divatáruk. A kereskedelmet a sűrü vasúti hálózat és az Elbén való hajózás mozdítja elő. A szellemi műveltség szolgálatában állott a 28 tankerületben 1894-ben 4288 különböző népiskola 702,665 növendékkel; továbbá 17 gimnázium, 10 reálgimnázium, 30 reáliskola, 19 tanító- és tanítónőképző, 2 felsőbb leányiskola, a drezdai műegyetem, a freibergi bányászakadémia, a tharandti erdésziskola, a lipcsei egyetem, a drezdai állatorvosi és számos más szakiskola. A könyvtárak közül a kiválóbbak: a drezdai királyi, a lipcsei egyetemi és városi, a kir. statisztikai hivatal, a drezdai Gehe-alapi stb. könyvtár. Kiválóan fontosak a drezdai műgyüjtemények és lipcsei városi és műipari gyüjtemények. Számosak a tudományos egyesületek, különösen Lipcsében és Drezdában.

Az alkotmány az 1831 szept. 4-iki alaptörvényen alapszik, amelyet azóta többször és 1896. utoljára módosítottak. E szerint a királyság az elsőszülöttség rendje szerint a jelenleg uralkodó család férfiágában örökös; ennek kihalta esetére az örökösödés joga átszáll a leányágra. A törvényhozó hatalmat a király megosztja az országgyüléssel; ennek felső kamarája a következő tagokból áll: a királyi család nagykoru férfi tagjai, a meisseni lutheránus érsekség egy követe, a Wildenfels-uradalom tulajdonosa, az öt schönburgi uradalom (Glauchau, Waldenburg, Lichtenstein, Hortenstein és Stein) egy képviselője, a lipcsei egyetem egy küldöttje, két «Standesherrschaft» (Königsbrück és Reibersdorf) tulajdonosai, a drezdai lutheránus főprédikátor, a bautzeni Szt.-Péter-káptalan dékánja mint apostoli vikárius, a lipcsei szuperintendens, a wurzeni kollegiátusi intézmény egy képviselője, a négy schönburgi hűbéri uradalomnak (Rochsburg, Wechselburg, Penig és Remse) egy képviselője, a lovaguradalmaknak és más nagy birtokosoknak 12, élethossziglan választott képviselője, a lovaguradalmak tulajdonosai közül a király által kinevezett 10 és mások közül kinevezett 5 tag, végre 8 (Drezda, Lipcse és a király által kijelölt más hat városbeli) polgármester. Az alsó kamarának 82 tagja van; 45 városi és 37 vidéki kerületből, akiket indirekte választanak. Törvényt javasló joga megvan mindkét kamarának. A német birodalmi tanácsban szavazatainak száma 4 és a birodalmi gyülésbe 23 képviselőt küld. A végrehajtó hatalmat a király az összminisztérium által gyakorolja, amelynek tagjai az igazság-, a pénz-, a bel-, a had-, a kultusz- és közoktatás- s a külügyi miniszterek. A helyi közigazgatás céljából a Sz. 4 kerületi kapitányságra van felosztva (l. fentebb). A budget 2-2 évre van megállapítva; ezért kell az országgyülésnek legalább minden két vében összeülnie. 1896-97-re a rendes bevételek és kiadások összege 77.604,250, a rendkivüliek pedig 68.312,278 márka. A bevételeknek több mint felét az állami jószágok, erdők és vasutak szolgáltatják, mmíga kiadásokban a legnagyobb tétel az államadósságok kamatai és annuitása, összesen 30.220,808 márka. A nyilvános államadósság 1894-ben 669.521,350 márkára rúgott. A szász katonaság egészen be van osztva a porosz hadseregbe. A Sz. címerét l. a Címerek mellékletén.

Története.

Szászország 1180-tól kezdve 1806-ig német hercegség és választó-fejedelemség, 1806 óta királyság. Az Aszkániai ház alatt. (1180-1422) Midőn Rőtszakállu Frigyes császár 1180. Oroszlán Henrik szász herceget hűbéri birtokaitól megfosztotta és a szász hercegséget felarabolta, a lauenburgi és holsteini részeket Aszkániai Bernátnak, Medve Albert legifjabb fiának adományozta. Ez volt a későbbi vagy ifjabb szász hercegség kezdete. Bernátot fiai János és I. Albert követték a kormányban (1212-60), akik a magdeburgi várgrófságot csatolták a herceghséghez, maga a fejedelmi család azonban bennök szászwittenbergi és szász-lauenburgi ágra oszlott. Amaz 1422-ig virágzott, emez 1690-ig. Azt a vitás kérdést, hogy a választófejedelmi méltóság melyik ágat illeti, az arany bulla (1456) a szászvittenbergi ág javára döntötte el. II. Rudolf herceg élt először a választó-fejedelmi címmel (1370). Mostoha öccse Vencel (1370-88) Lüneburgot kapta hűbérbirtokul IV. Károly császártól; legidősebb fia, III. Rudolf (1388-1419) a husziták elleni harcban esett el. Testvérében, III. Albertben (1419-22) kihalt a szász Asztkániai-család.

A Wettin-családból származott választófejedelmek és hercegek alatt 1423-tól az 1485-iki családi osztozkodásig.

A megüresedett hercegséget Zsigmond császár 1423. kelt oklevelében, személyesen pedig 1425 aug. 1. a Budán történt beiktatás alklamával Harcias Frigyesre, Meissen őrgrófjára ruházta (l. Meissen), aki alatt (1423-28) a Szászország elnevezsét Meissenre és a Wettin-család többi birtokaira (Türingia, Luzsica, később Lipcse, Drezda) is kezdték vonatkoztatni. Frigyes kormányzását különösen a huszitá krettenetes becsapásai és rablásai tették nevezetessé (Brüx, Dux és Aussig pusztulása). Fia és utóda Szelidellkü Frigyes választó-fejedelem és herceg (1428-64) öccsével Vilmossal megosztozkodott birtokaiban; Frigyes Meissent és Altenburgot tartotta meg, Vilmos Türingiát kapta. Vilmos herceg nőül birta Anna hercegnőt, Albrecht magyar király idősb leányát, Utószülött V. Lászlónak nővérét és V. László elhunyta után igényt emelt neje nevében a magyar trónra, de a szerencse nem kedvezett neki. Hunyadi Mátyás megválasztatása után csakhamar barátságos viszonyba lépett vele. E korban (1455) történt a szász hercegrablás (l. o.). Frigyest fiai Ernő és Albert követték (1464-86), kik hosszabb harcok után 1485. Lipcsében osztozkodtak. Ez alkalommal Ernő a választó-fejedelmi méltóságot, Türingiát, a frank földön és Voigtlandon fekvő birtokokat, Albert pedig Meissent s az Osterland nagyobb részét kapta. A meisseni püspökséget, Sagant, a bányákat közösen birták. 1469. a testvérek Mátyás királyunktól kérték anyjuk által a Csehországban fekvő hűbér-birtokaikat, mely ténnyel Mátyás királyt cseh királynak elismerték. Utóbb III. Frigyes császár megerősítette a Wettin-ág Ernő- és Albert-ága között létrejött lipcsei szerződést.

Az 1485-iki osztozkodástól a mühlbergi csatáig (1547).

A) A Wettin-ág immár két ágra oszlott: az Ernő- és az Albert-ágra. Ami az Ernő-féle ágat illeti, mely a választó-fejedelmi méltósággal is dicsekedett: Bölcs Frigyes kezdé meg a sort, Ernő fia (1486-1525), I. Miksa és V. Károly császárok helyettese, nagy tekintélyü férfiu, Luther pártfogója, a reformáció barátja, a vittenbergai egyetem alapítója. Őt öccse követte, Állhatatos János (1525-32), kinek része volt a pórlázadás leveretésében; egyébiránt buzgó protestáns s a schmalkaldeni szövetség egyik feje vala. Fia s utóda: János Frigyes, a Józsivü, 1532-47. uralkodott. V. Károly a schmalkaldeni háboruban megtámadta s a Mühlberg melletti lochaui mezőn legyőzte (1547 ápr.), mely alkalommal egy Lucza nevü magyar huszár Frigyest elfogta, akinek a vittenbergai kapitulációban 1547 máj. 15. a választó-fejedelmi méltóságról rokona, Móric szász herceg javára le kellett mondania. Azonfelül Vittenbergát, Gothát, Magdeburgot, Halberstadtot és Hallét is át kellett engednie Móricnak. Ezzel a szász választó-fejedelemség legnagyobb része az Albert-ágra szállott, míg annak Türingiában fekvő kisebb része Móric kegyelméből mint új fejedelemség János Frigyes három fiának jutott. E részek tették az Ernő-ág újabb három hercegségét.

B) A meisseni hercegi rangu Albert-ágból ugyanezen időszak alatt (1485-1547) a következők uralkodtak: Albrecht, a Bátor (der Beherzte), 1486-1500., III. Frigyes császárnak ugyszólván egyedüli hű embere, Németalföld kormányzója, 1487. a császár nevében Mátyás királyunknak hadat izent, de több kisebb ütközet után okt. 14. és újabban dec. Szt.-Pöltenben fegyverszünetet kötött Mátyással. 1498. megszerezte Frízföldet. Fia Szakállas vagy Gazdag György (1500-39) Frízföldet a Habsburgoknak engedte át; ellenfele volt Luthernek és a reformációnak, a fellázadt pórok ellen mint vezér szerepelt és a Pack-féle zavargások alatta történtek. Fiai korán elhaltak s igy a hercegség öccsére Jámbor Frigyesre szállott (1539-41), aki a reformációt behozta. Fiai követték: Móric (1541-53) és Agost (megh. 1586.), a kormányt azonban Móric vitte, aki 1543. a német birodalmi segédhaddal hazánkba jött és Pest siekrtelen ostromában részt vett. Később nagyravágyásból saját rokonai ellen árulástszőtt és V. Károllyal titokban kezet fogván, hátulról tört be János Frigyes birtokába. Jutalmul a császártól a megigért választó-fejedelmi méltóságot s rokona birtokainak nagyobb részét kapta (1547).

A szász választó-fejedelemség az Albert-féle ág alatt 1547 óta 1806-ig. Az új választó-fejedelem Móric 1553-ig élvezte hatalmát. Hogy a reá nehezedő gyülölettől és V. Károly fenyegető túlhatalmától szabaduljon, új birtokait és méltóságát pedig minden eshetőséggel szemben biztosítsa, újabb árulásra határozta el magát. Miután II. Henrik francia királlyal szövetséget kötött, mint a villám csapott V. Károlyra, kit Innsbruckból megszalasztott, sőt majdnem elfogott. Azután a passaui vallásbékét egyengette. Elesett brandenburgi Albrecht ellenében a Sievershausen mellett vívott csatában. Öccse Ágost (1553-86) megszerezte a Grumbachféle mozgalmak (l. Grumbach) alkalmával Gothát, később a Voigtlandot, a mansfeldi grófok birtokait s több szekularizált kat. apátságot s kolostort és a legtakarékosabb gazda hirnevét vívta ki fejedelmi kortársai között. Fia I. Keresztély (1586-91) a hadsereget reformálta, a kormányzást egyébiránt a Kálvin-hitü Crell kancellárra (l. o.) bizta. Kiskoru fia II. Keresztély helyett (1591-1611) kezdetben nagybátyja, weimari Frigyes Vilmos vitte a kormányt. Ezt öccse követte I. János György (1611-56), aki megélte a 30 éves háborut, melynek folyamán Szászország sokat szenvedett. Kezdetben a császárral tartott (II. Mátyás, II. Ferdinánd), de ez utóbbinak vérengző fanatizmusát és Frigyes cseh király elűzetését nem helyeselte és elvégre a svédekkel szövetkezett. Midőn 1635. szövetségeseit otthagyva, Prágában II. Ferdinánddal külön békét kötött: a svédek országát rettenetes dühvel vadonná tették. A vesztfáliai vékében Luzsicát s a meisseni, merseburgi és naumburgi püspökségeket kapta kárpótlásul. Halála után 1656. fiai a hercegségen megosztozkodtak: a legidősebbik és egyúttal utóda a választó-fejedelmi méltóságban, II. János György (1656-1680) a lipcsei s meisseni kerületet és az Érchegység vidékét kapta a bányákkal együtt, továbbá Felső-Luzsicát s a meisseni apátságot; Ágost Weissenfelst, Keresztély Merseburgot, Móric pedig Zeitzet nyerte osztályrészül. Ennek a három mellékágnak birotkai idővel, 1746., 1738. és 1759. visszaszálltak a választó-fejedelemségre. (L. Szász-Weissenfels, Szász-Merseburg és Szász-Zeitz.)

Az Albert-ág fő ágazatában II. Györgyöt egyetlen fia III. János György követte az uralkodásban (1680-91), aki állandó hadsereget szervezett, Bécs felmentésében (1683) személyesen részt vett és hazánk felszabadításában a török iga alól is közreműködött. Budavár visszavívásában (1686) a következő szász ezredek s vezérek vettek részt: három gyalogezred (3000 ember), Keresztély szász-weissenfelsi herceg, Kuffer Henrik és Löben János ezredes vezérlete alatt; továbbá két lovasezred (4700 ember) Trautmannsdorf Joákim és Haugwitz Tóbiás parancsnoksága alatt. A fővezényletet Lajos Miksa bajor választó-fejedelem viselte. Thököly III. János Györgyöt is felkérte közbenjárónak az udvar és maga között, de az udvar János Györgyre éppen oly kevéssé hallgatott, mint Sobieskire. III. János Györgyben kihalt a szász-lauenburgi ág férfiasarja. Erre hosszabb örökösödési pör támadt és csak 1691. vehette át fia IV. János György a kormányt. korai halála után (1694) öccse I. Frigyes Ágost örökölte a trónt (1694-1733), aki a franciák ellen és 1695-96. hazánkban a törökök ellen harcolt. Miután kat. hitre tért, a lengyelek 1697. királyukká választották. Fényes udvartartása, kegyencei, ágyasai s költséges szenvedélyei roppant adókkal terhelték országát. A nagy északi háboruban XII. Károly svéd király előbb Lengyelországból űzte ki Frigyes Ágostot, majd Szászországba rontott, melyet addig pusztított, mignem lealázott ellenfele az altranstädti békében a lengyel koronáról lemondott. Azonfelül 23 millió tallér hadi sarcot kellett neki fizetni. Utóbb Frigyes Ágost visszanyerte a lengyel koronát és részt vett a spanyol örökösödési háboruban. Fia II. Frigyes Ágost (1733-63) nem igen ütött el atyjától. Ő is áttért kat. hitre és ő is lenyerte a lengyel koronát (III. Ágost néven). Az első sziléziai háboruban II. Frigyessel tartott, a másodikban ellenben, szintugy a hétéves háborubna Mária Teréziával. E miatt a poroszok országát elpusztították, hadseregét elfogták s őt magát elűzték, Brühl miniszter pedig nem volt az az ember, aki a háboru okozta sebeket utóbb orvosolta volna. II. Frigyes Ágostot legidősebb fia követte, Frigyes Keresztély (1763), ki néhány hónap mulva elhalt, majd Xaver herceg, II. Frigyes Ágost ifjabbik fia vette át III. Frigyes Ágost kiskoru fia Friges Ágost helyett a kormányt, ki alatt az ország szülyedéséből lassankint felemelkedett (1763-68). 1768. III. Frigyes Ágost maga kezdett uralkodni, aki kötelességérzettől áthatott fejedelemnek bizonyult. A roppant államadósságot törlesztette, jobb és új iskolákat alapított stb. Külügyi tekintetben III. Frigyes Ágost II. Frigyeshez szított, amiből országa anyagi hasznot húzott. A neki felajánlott lengyel koronát visszautasította. 1791. II. Lipótot és II. Frigyes Vilmost vendégei gyanánt fogadta Pillnitzben. 1793 óta 1806-ig részt vett a franciák elleni háboruban. Az 1806-iki porosz-francia háboru kitörése után a proszoknak 20,000 embert bocsátott rendelkezésére, kik azokkal együtt Jena mellett megfutottak. Erre 1806 dec. 11. Posenban szövetséget kötött I. Napoleon császárral, akinek beleegyezésével I. Frigyes Ágost néven felvette a szász királyi címet és egyúttal belépett a rajnai szövetségbe.

1806-tól mostanig. A választó-fejedelemségnek királysággá való átváltozása az ország közjogi, alkotmányos viszonyait nem érintette. Mindössze a katolikusok ugyanazokat a jogokat kapták, mint a protestánsok. Napoleon császár hű szövetségesének tilsiti békében (1807) az új farsói nagyhercegséget adományozta, a porosz király pedig a kotbusi kerületet volt kénytelen átengedni I. Frigyes Ágostnak; az 1809-iki schönbrunni békében továbbá Ausztria nyugati Gácsországot és Krakót engedte át a varsói nagyhercegnek. Hálából Frigyes Ágost 1812-ben 21,000 katonát küldött Napoleon táborába, kik közül sokan Oroszország jeges mezőin sírjaikat lelték. Midőn Napoleon szerencsecsillaga lehanyatlott, és a szövetségesek már a Sz. felé nyomultak, I. Frigyes Ágost válságos helyzetbe került: szeretett volna a szövetségesekhez átpártolni, de félt Napoleon haragjától. Torgau várát semlegesnek nyilatkoztatta, de midőn Napoleon e miatt háboruval fenyegette, csapatait és várait újra a franciák rendelkezésére bocsátotta. A szász csapatok nagyobb része azonban a lipcsei csatában önként csatlakoztt a szövetségesekhez és Frigyes Ágost éppen követni készült példájukat, midőn a szövetséges fejedelmek parancsára elfogatott és Friedrichsfeldében elzáratott. Az ország közigazgatását ekkor Repnin orosz kormányzó, majd porosz tábornokok és tisztviselők vették át. A bécsi konresszus, melynek határozatát I. Frigyes Ágost és neje a szomszéd Pozsonyban leste, hosszas viták után a Sz.-nak három ötödrészét Poroszországnak itélte oda, mi ellen a király hasztalan tiltakozott. A Sz. akkor összesen 20,230 km2-t vesztett s csak 14,993 km2 maradt meg a régi területéből.

A francia háboruk lezajlása után I. Frigyes Ágost az ország jólétének helyreállítására foredította fő figyelmét. Megalapította a drezdai orvosi akadémiát s a tharandti erdészeti akadémiát; a reformátusoknak ugyanazokat a jogokat adta, amilyenekkel a katolikusok és lutheránusok birtak, de a várva várt alkotmányos reform most is elmaradt. 1827 máj. 5. meghalt I. Frigyes Ágost s öccse Antal követte a trónon (1827-36), ki bátyja példájára mindaddig a gyülöletes Einsiedel miniszter szavára hajlott, míg az egyre erősbödő ellenzéki szellem annak eltávolítását ki nem erőszakolta. 1831. új alkotmány lépett életbe, melynek értelmében kétkamarás országgyülés gyakorolja a törvényhozó hatalmat és Lindenau lett az első felelős minisztérium feje. Az új országgyülés 1833. gyült össze először és 1848-ig mindössze ötször hivatott egybe. Ez években nagy számu törvényeket alkotott, melyektől a kormányzás különböző ágaiban mutatkozó bajok orvoslását várták. A pénzügyi helyzet javult, a Sz. belépett a német vámszövetségbe és 1834. nyilt meg az első vasúti vonal (Lipcse és Drezda között), egyúttal az első vasút egyész Németországban. Altal kiráylt 1836. unokaöccse II. Frigyes Ágost követte a trónon, kinek kormnyát nemsokára ellenzéki mozgalmak, sőt felkelések zavarták meg, melyeket ugyan katonai erővel elnyomtak, de a kedélyek forrongása ezután sem csillapodott. Csak az 1848-iki márciusi forradalom kitörése után bocsátotta el a király a népszerütlen Könneritz-minisztériumot (márc. 13.) és az ellenzék vezéreire (Braun, Georgi, Oberländer, Von der Pfordten és Holtzendorff tábornokra) bizta a kormányt. Az új kabinet több rendbeli reformot és új demokrata választási törvényt léptetett életbe és esküdtszékre bizta a sajtópöröket stb. A frankfurti parlament számára megejtett képviselőválasztásokban a demokraták győztek, kik külben a szász országgyülésen is domináltak. Midőn a kormány a frankfurti nemzetgyülés által elfogadott német alaptörvényeket kihirdetni vonakodott, az ellenzék lemondásra kényszerítette, mire a Held-Ehrenstein-Beust-kabinet foglalta el annak helyét, mely minisztérium az alaptörvényeket azonnal elismerte. Utóbb azonban ez a kabinet is, egyetértve a királlyal, ellentétes állásba helyezkedett a frankfurti parlament által hozott birodalmi alkotmánnyal, ami miatt az ellenzék bizalmatlanságot szavazott neki. Erre a kabinet 1849 ápr. 30-án az orszggyülést felosztlatta, nyomba reá azonban maga is lemondott. A szocialista és köztársasági párt ezt a válságot fegyveres felkelésre hazsnálta fel és Drezdában ideiglenes kormányt alakított. A király máj. 4. Königstein várába menekült, Drezda pedig Bakunin (l. o.) vezérlete alatt véres utcai harcoknak volt szinhelye, melyek máj. 9. a porosz segédhadak közreműködésére a katonaság diadalával értek véget. Erre a reakció vette kezdetét és megkezdődtek az üldözések és kivégzések. Az 1849 őszén egybehivott kamarákban a konzervativ párt volt többségben, de mert a második kamara a régi német Bundnak a kormány által helyeselt feltámasztását rosszalta: 1850 jun. 1. ezt az országgyülést is feloszlatták s ez idő óta rendeletek útján korlátozták a személy- és sajtószabadságot, amit a régi, rendi alkotmány szerint ju. 15-én egybehivott rendek jóváhagytak. 1852 óta Beust báró volt a kormány lelke, ki mellett legfeljebb Friesen báró említendő. Anyagi téren nagyot haladt az ország, de alkotmányos téren megmaradtak a sivár viszonyok, amint ezek az 50-es években Németországban mindenütt fellelhetők. A német nemzeti kérdésben Beust rendesen Poroszország ellenlábasának és Ausztrai barátjának mutatkozott.

II. Frigyes Ágostnak Tirolban bekövetkezett váratlan halála után (1854 aug. 9.) öccse, a kiváló, tudományosan képzett s költői tehetséggel megáldott János lépett a trónra (1854-73), aki azonban az első években elődjének nyomain haladt. Idővel azonban mégis valamivel szabadelvübb szellem hatotta át a krományt; a politikai foglyoknak megkegyelmeztek, az elavult választási törvényt legalább részben módosították stb. Az 1864-iki dán háboru küszöbén Beust erélyesen működött schleswig-Holstein felszabadítása érdekében, de midőn Bismarck és Ausztria a felszabadított hercegségeket maguk között felosztották, a régi partikularisztikus szellem a Sz.-ban is újra feltámadt és a két vezérlő nagyhatalom eljárását országszerte korholták. Beust a szövetséges gyülésen nem hagyta annyiban a dolgot és az ő kezdeményezésére vihető vissza a Bundnak 1866 jun. 14-iki határozata, melynek éle Poroszország ellen irányult. Bismarck erre a fegyverekre appellált és a Sz.-nak, mely a kéz alatt felajánlott védő- és támadó-szövetséget a döntő pillanatban visszautasította, hadat izent. A szerencsétlen 1866-iki háboru válságos helyzetbe sodorta a Sz.-ot. A szász hadsereg a poroszok elől csekély ellentállás után Csehországba vonult vissza, ahol Albert trónörökös vezérlete alatt az osztrákokkal egyesült, akiknek oldalán azután a Jicin és Königgrätz mellett vívott csatákat hű odaadással végig küzdötte. A sors azonban ellenük döntött és igy a szászoknak is Bécs és Pozsony felé kellett menekülniök. A nikolsburgi alkudozásokban a győztes Bismarck eleintén Sz. Annektálását követelte az osztrák udvartól, azonban I. Ferenc József lovagias kötelességének tartotta, hű és tettre kész szövetségesét fel nem áldozni és e pontban nem engedett. Királyunknak köszönhette a Sz., hogy a prágai békében területi veszteség nem érte; de be kellett lépnie az északnémet szövetségbe; továbbá katonai, postai és távirói szerződést kellett kötnie Poroszországgal, mely a szász hadsereg feletti fenhatóság jogát nyerte és 10 millió tallért kellett fizetnie hadi sarc gyanánt. Bismarck ellenlábasa, Beust, még a béke megkötése előtt visszalépett s nemsokára az osztrák külügyminiszteri poldra emelkedett; helyét Friesen báró foglalta el.

1867-tól 1870-ig a Sz. a béke áldásait élvezte és rendjei sok üdvös törvényt alkottak. 1868. esküdtszékre ruhzták a súlyosabb vétségek fölötti biráskodást; liberális sajtótörvényről gondoskodtak, a halálbüntetést eltörölték stb. Az 1870-71. francia háboruban a Sz. katonái Albert trónörökös vezérlete alatt mint a XII. német hadtest tagjai kitünően megfeleltek feladatuknak és különösen a Beaumont és a Sedan mellett vívott csatákban adták jelét kiváló hősiességüknek. Albert herceget I. Vilmos császár kitüntetésül tábornaggyá emelte. A közös véren kivívott diadal a szász és porosz népet kissé közelebb hozta egymáshoz. 1873 nov. 27. elhalt János király és fia Albert követte őt a trónon, az 1870-71. háboru egyik kiváló hőse, királyunk bizalmas barátja. Alatta a Sz. minden téren előrehaladt. A vasúthálózatot állmosították, a közoktatást javították, az adóügyet gyökerestül átalakították, az elszegényedett és munkaképtelenné lett munkásokról gondoskodtak. 1886. megszüntették a híd- és vámpénzt. 1885. annyira javult a pénzügyi helyzet, hogy a kormány a községeket saját költségeik fedezésére az állami pénztár fölöslegéből tetemes összeggel segélyezhette. 1890 óta a szociáldemokraták, különsen a gyárkerületekben, mind több tért foglaltak és a mérsékelt elemekkel s a kormánnyal kemény tusát vívtak. A birodalmi gyülés számára megejtett képviselőválasztásokban ez évben hat mandátumot nyertek. 1891. a kiszemelt trónörökös, Albert király unokaöccse, Frigyes Ágost herceg, az agg György herceg legidősebb fia nőül vette Bécsben Lujza toscanai hercegnőt, kitől (1893) fia György Ferdinánd született. 1892-ben az újonnan megválasztott országgyülés az összes állami tisztviselők fizetését, illetőleg özvegyeiknek nyugdíját jóval felemlte. 1893. Albert király részt vett a hazánbkan Vas vármegyében tartott nagy hadgyakorlatokban és meglátogatta Keszthelyen a gróf Festetics-családot, okt. pedig megülte II. Vilmos császár és Albrecht osztrák-magyar főherceg jelenltében katonai pályának 50. évfordulóját. 1894. a jövedelmi adót módosították, valamennyi párt pedig kartellt kötött a szociáldemokraták ellen. Ennek dacára ez utóbbiak 1895. öt mandátumot szereztek az országgyülési pótválasztások alkalmával, ugy hogy ezentúl 14 szavazattal rendelkeztek a második kamarában. 1896. Metzsch belügyminiszter a szociáldemokrata mozgalom egtörtésére új választási törvényt inditványozott, mely szerint a következő választásokban (de csak a szász országgyülés számára) a választók három kategoriába sorozandók és a cenzus felemeltessék. Bármennyire is ellenezték Liebknecht és társai ezt a reformot, a többség azt mégis megszavazta. 1896 ápr. 23. ülte meg a királyi család a Wettin-nemzetség uralkodásának 800 éves jubileumát, aminek emlékére Drezdában obeliszket állítottak.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is