Szász tartomány

(Sachsen), Poroszországnak egyik tartmánya Hannover, Braunschweig és Szilézia, a szász királyság és a türingiai hercegségek közt, 25,243 km² területtel, (1895) 2.699,207 lak., akik túlnyomó számban németek. É-i és K-i része nagyobbára sík, D-i és Ny-i része, főképen Erfurt kerület azonban hegyes. Ide nyulnak be a Haz ágai, amelyektől D-re fekszik a türingiai dombos vidék. A Felső-Harzhoz csatlakozik az Eichsfeld nevü fensík az Ohmberg nevü legmagasabb csúccsal. A Türingiai-erdőben a Beerberg és Finsterberg a legnagyobb csúcsok. Az egész tartomány angyobb része az Elbe, kisebb része a Weser vizvidékéhez tartozik. Amannak mellékvizei a Fekete-Elster, Ihle, Havel a határon, a Mulde a Fehér-Elsterrel és Unstruttal; emezé a Werra és Aller a Leinéve. Hajózó csatorna a Plaueni. Tavak a Mansfelder- és Arendsee. Az ismeretesebb ásványvizforrások: Hubertusbad, Quedlinburg, Aschersleben, Langensalza és Neu-Ragoczy. Az éghajlat meglehetősen kedvező; átlagos évi középhőmérséklet 8-8,9o; az évi esőmennyiség 48-62 cm. Az egész területből esik szántóföldre és kertre 1.536,406, rétekre 209,289, legelőkre 75,943, erdőségekre 525,800 ha. Földje Poroszországban a legtermékenyebbek közé tartozik; különösen hires jó földjéről a magdeburgi Börde, a Wische és a Goldene Aue. Legfőbb termék a rozs (344,431 ha.-on 453,485 t.), azután a zab (204,790 ha.-on 177,556 t.), burgonya (188,330 ha.-on 2.046,682 t.), búza (165,936 ha.-on 283,782 t.), árpa (146,723 ha.-on 212,561 t.) és széna 336,715 t.; a cukorrépával 118,966 ha. van beültetve. Nagyon jelentékeny még a mű- és kereskedelmi kertészet Erfurtban és környékén, továbbá Quedlinburgban. Az állattenyésztés nagyon virágzó. 1892. volt 198,358 ló, 697,906 szarvasmarha, 1.064,994 juh, 893,112 sertés, 291,304 kecske és 73,819 méhkas. A bányászat fő termékei: a szén, amelyet mint kő- és barnaszenet nagy mennyiségben bányásznak és a só, amelyből ezen tartományban van Stassfurt mellett Poroszország legnagyobb kősótelepe és Schönebeckben Poroszország legnagyobb sófőzője; ezenkivül bányásznak réz-, ezüst-, vas-, nikol- stb. érceket is. Az ipar csaknem minden ágában feltalálható; némely irányban azonban a virágzás magas fokára emelkedett. A fémipar virágzik Magdeburgban, Buckauban, Ascherslebenben, Suhlban és Sömmerdában. Magdeburgban, Stendalban, Halléban, Nordhausenben, Halberstadtban és Erfurtban gépeket, szerszámokat és fémeszközöket készítenek. A kémiai par székhelyei: Calbe, Wanzleben, Magdeburg és Aschersleben járások; a gyapjufonásé Mühlhausen és Langensalza, a pamutfonásé Magdeburg, Burg, Langensalza, a vászonszövésé Nordhausen, a pamutszövésé ugyanez és Mühlhausen, a papirosiparé Halle és Nordhausen, a bőriparé Mühlhausen; azonkivül a tartománynak számos a répacukor- (131 gyár, 356,800 t. nyerscukortermeléssel), sör- (587 gyár, 2,4 millió hl.) és szeszgyára. A kereskedelem fő helyei Magdeburg és Halle. A hallei egyetemen, számos közép- és szakiskolán kívűl van 2743 nyilvános népiskolája. Kerületei Magdeburg, Merseburg és Erfurt. Fővárosa Magdeburg.

Forrás: Pallas Nagylexikon