Szathmári

Károly, iró, szül. Hódmező-Vásárhelyen 1824., megh. 1876. Iskoláit Debrecenben végezte, a szokásos ügyvédi gyakorlat után Pestre jött királyi táblai jegyzőnek, 22 éves korában Teleki Domokos gróf titkára lett s Kolozsváron a gróf vezetése alatt álló Erdélyi Hiradóba dolgozott. Ügyvédi diplomát az utolsó pozsonyi országgyülésen nyert, ahonnan mint a kereskedelmi minisztérium fogalmazója tért vissza Pestre, hol egyúttal kossuth Pesti Hirlapjának s ennek megszüntével a Közlönynek segédszerkesztője volt. A szabadságharc kitörésével ő is beállott a honvédek közé s Világos után Pesten nevelősködött, hol 1850. Az ó-konzervativek és új Magyarország c. röpiratot adott ki. 1856. szépirodalmi almanachot adott ki Gyulai árvizkönyv cím alatt. 1867. a pesti ref. gimnázium tanára lett. 1865. Magyarország anyagi érdekei c. közgazdasági heti lapot adott ki, melyet egész 1872-ig szerkesztett, amidőn az országos iparegyesület vette át tőle. A magyar dunagőzhajózási társaság megalapításakor őt választották a társaság igazgatójává s ez állásában nagy tevékenységet fejtett ki a vállalat szervezése körül. A társaság megszüntével a magán életbe vonult; sokat játszott a tőzsdén s merész spekulációk áldozata lett. Munkái közül megemlítendők még: Az alföld és Fiume (Pest 1864); A tervezett zimony-fiumei vasút és Magyarország érdekei (u. o. 1864); Az országos magyar gazdasági egyesület munkálata az olcsó vasutakról (u. o. 1865); Az emberi művelődés története (u. o. 1866).

Forrás: Pallas Nagylexikon