Szathmári
Károly, iró, szül. Hódmező-Vásárhelyen 1824., megh. 1876.
Iskoláit Debrecenben végezte, a szokásos ügyvédi gyakorlat után Pestre jött
királyi táblai jegyzőnek, 22 éves korában Teleki Domokos gróf titkára lett s
Kolozsváron a gróf vezetése alatt álló Erdélyi Hiradóba dolgozott. Ügyvédi
diplomát az utolsó pozsonyi országgyülésen nyert, ahonnan mint a kereskedelmi
minisztérium fogalmazója tért vissza Pestre, hol egyúttal kossuth Pesti
Hirlapjának s ennek megszüntével a Közlönynek segédszerkesztője volt. A
szabadságharc kitörésével ő is beállott a honvédek közé s Világos után Pesten
nevelősködött, hol 1850. Az ó-konzervativek és új Magyarország c. röpiratot
adott ki. 1856. szépirodalmi almanachot adott ki Gyulai árvizkönyv cím alatt.
1867. a pesti ref. gimnázium tanára lett. 1865. Magyarország anyagi érdekei c.
közgazdasági heti lapot adott ki, melyet egész 1872-ig szerkesztett, amidőn az
országos iparegyesület vette át tőle. A magyar dunagőzhajózási társaság
megalapításakor őt választották a társaság igazgatójává s ez állásában nagy
tevékenységet fejtett ki a vállalat szervezése körül. A társaság megszüntével a
magán életbe vonult; sokat játszott a tőzsdén s merész spekulációk áldozata
lett. Munkái közül megemlítendők még: Az alföld és Fiume (Pest 1864); A
tervezett zimony-fiumei vasút és Magyarország érdekei (u. o. 1864); Az országos
magyar gazdasági egyesület munkálata az olcsó vasutakról (u. o. 1865); Az
emberi művelődés története (u. o. 1866).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|