Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szathmáry... ----

Magyar Magyar Német Német
Szathmáry... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szathmáry

1. György, miniszteri tanácsos, szül. Maros-Ilyén (Hunyad) 1845. Középiskoláit a gyulafehérvári és kolozsvári róm. kat. főgimnáziumokban, jogi tanulmányait a kolozsvári és budapesti egyetemeken végezte. Utóbbi helyen később középiskolai tanári vizsgát is tett. Már növendék korát erős nemzeti inspirációk közt töltötte el. Alig lépett be a Hon munkatársai közé, rögtön felemelte szavát a hunyadvármegyei magyarság érdekében. A hetvenes évek elején még csodaszámba ment ott az állami népiskola. Az ő hirlapi kezdeményezése indítá meg az akciót s később Réthi Lajos tanfelügyelővel ekezet fogva, már mint 1881 óta képviselő s 1890-től miniszteri tanácsos a megye minden jelentékenyebb pontjára állami iskolát eszközölt ki s Déván az állami főreáliskola és állami tanítóképző intézet mellett különösen a felső leányiskola létesítésén fáradozott, mely utóbbit miniszteri tanácsosi minőségében polgári iskolává fejlesztette. Kiváló érdemei vanak a dévai állami főreáliskola felvirágoztatásában és főleg az internátus létrehozatalában. Képviselősége általában sok irányban vált emlékezetessé Déván és vidékén, s Déva mellett Piski is az ő fáradozásának köszönheti a kereskedelmi minisztérium által emeltetett mintaszerü óvodáját és még díszesebb iskolaépületét. Választókerületében közintézményt, iskolát nem is kezdeményeztek az ő hozzájárulása nélkül. A parlamentben sem igen akadt oly lelkes szószólója az iskolaügynek, mint ő vala. Mint a közoktatásügyi bizottság előadója számos gyakorlati módosítással erősíté a középiskolai törvényben az állami felügyelet és ellenőrzés jogkörét. Sokágu kulturális tevékenysége, parlamenti elfoglaltsága közepette (a jegyzői nehéz tollat is viselvén 1884-től fogva) még komolyabb irodalmi alkotásokra is tudott időt szakítani. A Budapesti szemlében a Balán és népeiről megjelent terjedelmes tanulmánya után Trefort miniszter megbizásából Az amerikai verseny és a magyar mezőgazdaság c. könyvével jó idején rámutatott a tengeren túlról fenyegető közgazdasági verseny bajaira. Könyvének aktuális jellegét eléggé irazolja az is, hogy két kiadást ért. 1887. adta ki parlamenti felszólalásainak s tanulmányainak egy részét Tanulmányok címen. Újabb tanügyi tanulmányait Nemzeti állam címen 1892. adta ki. Castelartól A művészet és vallás, A római műveltség s a klasszikus művészet c. köteteket fordítá. A magyar tud. akadémia könyvkiadó vállalatában Sorelnek Európa és a francia forradlom c. műve I. kötetét és Huppének Lnegyelország alkotmányát ülteté át irodalmunka. Csáky Albin gróf kultuszminiszter is nem egy ízben bizta meg egyes nagyobb szervezeti javaslattal s az erdélyrészi nemeztiségi kérdésről szerkesztett emlékiratai lényegesen hozzájárultak azokhoz a tanügyi alkotásokhoz, melyek Csáky Albin gróf nevét megörökíték. A magyar tudományos akadémia 1896. levelző tagjává választotta.

2. Sz. Károly (P.=péterfalvi), regényiró, szül. szilágy-Somlyón 1831 jul. 24., megh. Budapesten 1891 jan. 14. Szülei művelt kisnemesek voltak. Iskoláit Somylón, Zilahon és Kolozsváron elvégezvén, 1847. felesküdt az erdélyi kir. tábla irnokai közé. 17 éves volt, mikor kitört a szabadságharc, sok csatában küzdött. Honvédfőhadnagy, utóbb egy utászcsapat vezetőtisztje eltt és Dévánál tette le a fegyvert. Börtönt szenvedett, majd újabb zaklatások elől Máramarosba menekült azután Pestre ment s ott mint nevelő, később egy magánintézet tanára tartotta fenn magát, egyúttal 1853. és 1854. a politechnikumot, 1854-57. pedig a bölcsészetet végezte és doktori vizsgálatot tett. Ez idő alatt a Viszhangnak, majd a Divatcsarnoknak volt segédszerkesztője. 1858. beutazta Nyugat-Európát. Ez év őszén Máramaros-Szigetre hivták meg tanárnak, hol négy évig buzgón működött. Itt szerkesztette Szilágyi Istvánnal a Szigeti albumot az 1859. leégett Sziget tűzkárosuljai javára. Ezalatt csaknem minden évben jelent meg egy-egy regénye, melyeknek tárgyát többnyire a történelemből, s nevezetesen az erdélyi fejedelmek korából vette, ugy hogy a történet eme szakát Jósika mellett ő népszerüsítette leginkább. 1862. Nagy-Enyedre hivták meg tanárnak, ott békés, munkás életet élt és családot alapított. 1867. a párisi világkiállítás pedagogiai és történeti gyüjteményeit tanulmányozta. 1868. a Kisfaludy-társaság tagjává választotta. Ugyanez évben Tisza Kálmán a megoszlott balközéppárt egyik részének Hazánk c. újsága szerkesztésére hivta meg; mikor a lap másfél év mulva a két pártárnyalat egyesültekor megszünt, Sz. a Hon főmunkatársa lett és maradt 1875-ig, midőn a Ludovika-akadémiában a történelem tanítását vállalta el. 1869-78. a nagyatádi kerület képviselője volt, 1878 óta az országgyülési naplő szerkesztője haláláig. A Petőfi-társasági is tagjául választotta. Sokat buzgólkodott mind parlamenti, mind társadalmi, mind pedig irodalmi téren a népnevelés, különösen a kisedóvás ügyében is. Élte újabb szakának éppen ez volt legfőbb munkaköre. 1872. megalkotta az országos kisdedóvó-egyesületet, ennek holtáig titkára volt, 1877 óta az országos kisdednevelési egyesület elnöke, s a hazai kisdedóvók miniszteri biztosa. Számos törvényjavaslatot is készített a kisdedóvás ügyében. Elnöke volt egy ideig a magyar pedagogiai társaságnak is. Mint szépirodalmi iró egyike volt a legtermékenyebbeknek. Gyermekkorában Jósika tett rá nagy hatást s a történeti regény volt mindvégig főtere; tárgyban és felforágsban mintegy a Jósika irányát folytatta a magyar regény újabb fejlődési fokozatában és alakjai közt is. Első műve a Remény c. folyóiratban jelent meg mint mutatvány Báthori Erzsébet c. regényéből. Hirnevét különösen Sirály c. 3 kötetes történelmi regénye alapította meg (Pest 1854), s növelte Samil címü történeti regénye (2 köt., u. o. 1855). További művei: Szinezett lapok a történet könyvéből (elbeszélések, 2 köt., u. o. 1860); Magyarhon fénykora (történeti regény, 3 köt., u. o. 1857, egyik legkedveltebb műve); Erdély vészcsillaga (tört. reg., 3 köt., u. o. 1857); Vetélytársak (tört. reg., 2 köt., u. o. 1858); Bethlen Miklós (regényes életrajz, u. o. 1858); Izabella (tört. reg., 1859); Történeti alakok (beszélyek, 1 köt., Nagy-Bánya 1860); II. Rákóczi Ferenc és nevezetesebb kortárainak némely kiadatlan eredeti leveleik (1861); Bujdosók (tört. reg., 2 köt. 1862); Kosztolányi hölgyek (tört. reg., 2 köt. 1864); Ábrándozók (tört. reg., 2 köt.); Bethlen Gábor ifjusága (tört. reg., 2 köt. 1866); Beszélyek az erdélyi honvédvilágból (Pest 1869); Történelmi csemegék (eredeti levelek a XVI-XVII. sz.-ból, 1872); Az ország sebei (tört. reg., 4 köt., u. o. 1871); Magyar regevilág (u. o. 1872); A fekete szekér (regény, 4 köt. 1873); Az újvilág (regény, 4 köt.); A nemzetek honfoglalása (mutatványok a Középkor története c. művéből, Budapest 1875); Az emberi mívelődés története (3 köt., u. o. 1867-77); A honboldogítók (regény, 2 köt., u. o. 1882); Tudósok harca (u. o. 2 köt.); A szabad szó vértanui (regény a 30-as évekből, 2 köt., u. o. 1883); A kiengesztelt átok; Balassa Bálint; A legszebb hercegnő, regények az Egyetemes regénytárban. Haása újabb időkben mindinkább csappant. A drámában kevés sikerrel próbálkozott meg Lukánusz c. 5 felvonásos szomorujátékával (Pest 1869) s a Kendyek, Csák Máté c. drámáival, melyek, mint a Lucanna is, a nemzeti szinházban adattak. Madách hatására irt egy szini költeményt: Az asszony komédiája, 12 képben (Budapest 1888); ez is hatástalan maradt. Irt népszerü füzeteket is, ő hozta létre a ponyvairodalom javítására a Jó köynvek c. vállalatot is, melybe több darabot irt. Megirta: a Nagyenyedi Bethlen-kollégium történetét (Bécs 1868); Az orsz. magyar gazdasszony-egyesület történetét (Budapest 1874); Gróf Teleki Blanka életrajzát (Leövey Klára jegyzetei nyomán). Szerkesztette az országos kisdedóvó-egyesület évkönyvét s készített emlékiratokat a kisdednevelésről (egyik Budapest 1878). Irt egy Általános magyar irály- és irodalomtant (u. o. 1880). A Kisfaludy-társaság pályadíját nyerte A beszély elmélete címü tanulmánya (Pest 1868). Megirta A magyar egényirodalom történetét (1871). Kiadta a Kemény-család fejedelmi ágának oklevéltárát (1871). Azonkivül a lapokba százakra menő novellát, esztetikai és társadalmi cikket irt. V. ö. Vadnay, Fővárosi Lapok (1891. 4. sz.); Abonyi Lajos (Kisfaludy-társaság Évk. 28 köt., emlékbeszéd); a kisdedóvó-egyesületben Berzeviczy Albert tartott fölötte emlékbeszédet.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is