Szattyán
szömörcével, ritkán facserrel cserzett, megfestett
kecskebőr. Hajdanában csak a Keleten készítették, most Európában is gyártják.
Hazánkban is több helyütt kisiparilag űzik a Sz. készítését. Ezeket a finom
bőröket lábbelinek, kárpitos-, galantéria-, bőrtok-, bőröndös-árukra dolgozzák
fel. Valódi és közönséges Sz.-okat különböztetnek meg. A valódi Sz. csak bak-
és kecskebőrből, a közönséges juhbőrökből készül. Ezen bőröket ugy cserzik mint
a kordovánbőröket, amennyiben a bizben áztatott, korpapéppel dagasztott,
meszezett, koppasztott és a legnagyobb gonddal állati ürülékpáccal ismételt
simítás, kallózás és savítás révén a mésztől megtisztított pőrét szömörcével
cserzik. A cserzést kétféle módon végezhetik. A régi, különösen a Keleten,
helyenként minálunk is szokásos módszer az, hogy két pőrét ugy összevarrnak,
hogy zsákot alkotnak. Ezt a zsákot szömörceporral töltik meg és szömörcelevet
öntenek rá; ez a lé a pőre likacsain keresztül a zsák belsejében levő
szömörcéig hatol, ezt feloldja, ugy hogy a cserzőanyag oldata belülről is,
kivülről is a pőrékre behat. A cserzés 3-5 nap mulva be van fejezve. A cserzés
újabb és észszerü módja az, hogy a pőréket fokozatosan mindinkább töményebb
szömörcés oldatba mártogatják; ezek a pőrék mindenik oldatban 5-6 óráig
maradnak, miközben folyton mozgatják. Ezen mozgás lényegesen gyorsítja a
cserzés menetét, ugy hogy ilyen pőre cserzésével egy, legfeljebb másfél nap
alatt elkészülnek. Gyakran hasonlóan járnak el, mint a régi eljárásnál,
amennyiben a pőréket összevarrják, szömörcelével megtöltik s ilyen lében
mozgatják is. A bőröket mártogatva, vagy a kefével festik, amire leginkább
kátrányfestékeket használnak. Festés után következik a csínozás, mely abban
áll, hogy a bőr kisimított felületére vésett hengerekkel különböző mintákat
(chagrin-mintákat) nyomnak s a barkás oldalát olajozzák. L. még Kordován bőr.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|