Szavatosság

vagy szavatolás, annak felelőssége, aki valamely dolgot visszteher mellett másnak átenged. E Sz., melynek jelesül adás-vevési és csereszerződésnél van helye, kiterjed: a) arra, hogy a szerző a dolgot meg is tarthatja, azt tehát más valaki tőle egészben vagy részben elvonni jogosítva nincs; b) arra, hogy a dolog egyrészt a kikötött vagy a dolog természete szerint feltételezhető tulajdonságokkal bir, másrészt ment oly hiányoktól, amelyektől mentessége határozottan ki volt kötve vagy a dolog természete szerint feltételeztetik. Az első esetben, ha a szerző az egész dolgot elveszti, p. a dolog nem volt az eladó tulajdona, az átruházó teljes kártérítéssel, vagyis a tényleges kár (damnum emergens) és az elmaradt haszon (lucrum cessans) megtérítésével tartozik. A dolog részleges elvonása esetében a szerző hasonlag teljes kártérítést igényelhet vagy pedig jelesül akkor, ha a szerződésből kétségtelen vagy a körülményekből vélelmezhető, hogy ha a dolog részleges elvonását előre látta volna, a szerződést meg sem kötötte volna, a szerződésnek felbontását követelheti. Az erre irányuló kereset neve: redhibitoria actio (l. o.).

A második esetben különös szabályok állanak fenn az állatok átruházásánál. Az általános szabály ugyanis itt is az, hogy a szerző tartozik bizonyítani, hogy az állaton észlelt hiányok már az átruházás idejében léteztek. Bizonyos hibákra, az u. n. fő hibákra azonban a törvény azt a tételt állítja fel, hogy ha azok az átruházás után bizonyos határidő alatt jelentkeztek, ez azt a vélelmet szüli, hogy az illető hiányok már az átruházás idejében, illetőleg már akkor léteztek, amidőn az átruházó Sz.-gal tartozott. Ez azobnan csak u. n. egyszerü vélelem (praesumptio juris) vagyis az eladó nincs elzárva az ellenkezőnek, t. i. annak bizonyításától, hogy a hibák - a betegség - már a vevőnél keletkeztek. Viszont, ha az ilyen fő hibát a szerző a vélelemre alapul szolgáló idő után veszi észre, ő sincs elzárva a Sz. érvényesítésétől; csakhogy ilyenkor ő tartozik bizonyítani, hogy a hiba az állatot már az átruházás idejében terhelte. Ennek a vélelemnek alapja az, hogy bizonyos állati hibák és betegségek nem egyszerre keletkeznek, hanem észrevehető jelentkezésül előtt már léteztek. A vélelem alapjául szolgáló határidők aránylag mindig rövidek, különben az állatok és a betegségek szerint változnak, az osztrák polgári törvénykönyvben p. 24 óra, 8, 15, 30 nap. Nálunk a határidők tételes törvénnyel nincsenek meghatározva, s azért a hibák, betegségek keletkezésének ideje esetről-esetre szakérőkkel állapítandó meg. Az osztrák polgári törvénykönyv szerint továbbá a vevő a jgovélelmet csak ugy veheti igénybe, ha az észlelt hibáról az eladót azonnal tudósítja vagy az eladó távollétében a hibát szemle útján megállapíttatja. Nálunk ez irányban sincs tételes jogszabály, de miután a vevő kötelessége bizonyítani, hogy a baj a vélelemre alapul szolgáló határidőben jelentkezett, a vevő saját érdekében cslekszik, ha a hibát azonnal birói szemle útján állapíttatja meg. A hiányokért való Sz. következménye rendszerint az, hogy a vevő vagy a szerződés felbontását vagy pedig a vételár, illetve a részéről teljesített viszontszolgáltatás aránylagos leszállítását követelheti. Az erre irányuló keresetet actio quanti minorisnak nevezik. L. Actio.

Forrás: Pallas Nagylexikon