valamely gyülés tagjainak v. valamely testületnek bizonyos
meghatározott kérdésre adott alakszerü s kifejezett akaratnyilvánítása.
Érvényes sz.-hoz a gyülésnek, a testületnek hatrozatképessége, vagyis a
tagoknak érvényes határozathozatalra szükséges számban jelenléte és a szükséges
számu szavazat szükséges. A szükséges szavazatok száma a különböző esetekben
különböző. Néha egyértelmüség szükséges, más esetekben szavazattöbbség elegendő.
Az utóbbi ismét háromféle leeht, u. m.: a) egyszerü vagy viszonylagos
szavazattöbbség, amely már akkor forog fenn, ha az egyik nézetre több szavazat
esett, mint bármely más nézetre, habár kevesebb is, mint a többi nézetekre
együttvéve. Ha a beadott szavazatok száma 100, s ezek között A nézetre 40
szavazat esett, míg a többi 60 szavazat B és C nézetek között egyenlően
megoszlott, az A nézet emelkedik érvényre, noha e nézet mellett kevesebben
szavaztak, mint ellene. b) Feltétlen vagy abszolút többség, amelyhez egy
szavazattal több szükséges, mint az összes szavazatoknak fele része, 100
szavazat esetében tehát a feltétlen többség 51. c) Végre meghatározott többség
p. az összes szavazatoknak 3/4-e, 2/3-a stb. Az utóbbi
két esetben, ha a szükséges többséget egyik nézet sem nyerte el, vagy az
aránylag legtöbb szavazatot nyert két nézet között pót- vagy szűkebb Sz.-nak,
vagy pedig az u. n. per accessit sz.-nak (hozzájárulásnak) van helye. A
pót-Sz.-nak ez a módja abban áll, hogy annál csak oly nézetre lehet szavazni,
amely az első Sz.-nál legalább egy szavazatot nyert, és senki sem szavazhat
arra a nézetre, amelyre első ízben szavazott, hanem ha más nézetre szavazni nem
akar, a Sz.-tól egészen tartózkodhatik. Ily módon folytatják a Sz.-t mindaddig,
mig az egyik nézet a szükséges többséget el nem nyeri.
A Sz.-nak módjai is szerfelett különbözők: közfelkiáltás
(per acclamationem), aminek természetesen csak akkor van helye, ha nincs
ellennézet, vagy az ellennézetnek senki sem akar kifejezést adni; felállás,
kézfelemelés, széjjelmenés (jobbra, balra) nyilvános szóbeli, vagy titkos, mely
szavazatlapok vagy (fekete és fehér) golyók használatával történik. A magyar
képviselőház szabályai szerint választásoknál és minden más lehető személyes
ügyben a Sz. cédulával titkosan történik; egész törvényjavaslat elfogadása
iránt névsor szerinti felszólítás mellett, fenszóval; más esetekben
felállással, először a pártolók állván fel, azután az ellenzők. Kétség esetén a
kisérlet ismétlendő s ha akkor sem világos a többség, ugy mindannyiszor, midőn
ezt legalább 10 tag kivánja, névsor szerinti felszólítás mellett történik.
Sz.-ra a többség beleegyezésével az elnök teszi fel a kérdést, amelyet mindig
ugy kell feltenni, hogy arra a Sz. igen vagy nemmel történhessék. Angliában a
Sz. rendes módja felállás és ülve maradás; ha a többség kétes, ellenpróbának
van helye, amelynél azok maradnak ülve, kik előbb feállottak, és megfordítva.
Ha a többség igy sem vehető ki, a háznak megszámolása szokásos. Ez abban áll,
hogy a ház tagjai az üléstermet elhagyják, az elnök pedig az összes bejáratokat
két egymással szemben álló bejáratnak kivételével elzáratja. A nyitva hagyott
két bejárat mindegyikéhez két jegyző áll. Az elnöktől adott jelre a tagok a
szeirnt, amint igennel vagy nemmel szavaznak, az egyik v. a másik bejáraton
lépnek be. A belépőket a jegyzők hangosan számlálják. Társas biróságoknál a Sz.
módját néhol a biróságok szervezetéről szóló törvények, néhol - mint nálunk -
az ügyviteli szabályok rendezik. A nálunk érvényes Sz.-i szabályzat szerint
határozattá az a vélemény lesz, amellyel a szavazók többsége teljesen egyetért.
Ha a szavazatok két vélemény között egyenlően oszolnak meg, az elnök az egyik
vagy a másik véleményhez járulhat, mely esetben ez a vélemény határozat erejére
emelkedik; ha pedig az elnök a különböző vélemények egyikéhez sem járul, a
tanácskozást az egyes tételek szerint tartozik elkülöníteni, amelyek fölött
határozni kell. Az elkülönítésnél az előkérdés a főkérdés előtt, az alaki
kérdés az ügy lényegét tárgyazó kérdés előtt bocsátandó Sz. alá. Az egyik
kérdésre nézve meghozott határozat a többiek fölött való tanácskozásnak alapját
képezi s ezt az alapot a további Sz.-nál elfogadni kötelesek azok a birák is,
akik a határozathoz nem járultak. Ha az eldöntendő kérdés természete a
tanácskozásnak egyes tételek szerinti elkülönítését kizárja, a Sz. és
határozathozatal ugy történik, hogy miután az elnök is leadta szavazatát, az a
szavazat, amely az alperesre, illetve a vádlottra legkedvezőbb, az ehhez
legközelebb álló, kevésbbé kedvező szavazathoz számíttatik. Esküdtszéki
eljárásnál (l. o.) arra, hogy a vádlott vétkesnek nyilváníttassék, legalbb hét
szavazat; az új bűnvádi perrendtartás (1896. XXXIII. t.-c.) szerint azonban a
bűnösség kimondásához s minden oly határozathoz, amely súlyosabb büntetési
nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után, nyolc igenlő szavazat
szükséges. Minden más esetben egyszerü szótöbbség dönt. A szavazatok egyenlő
megoszlása esetében az válik határozattá, ami a vádlottra kedvezőbb. Ez a
törvény továbbá eltérőleg a fent ismertetett ügyviteli szabályoktól, megengedi,
hogy azok az esküdtek, akik a főkérdésre nemmel szavaztak, a további
kérdéseknél a Sz.-tól tartózkodhatnak s ez esetben szavazatuk a vádlottra nézve
kedvezőbb szavazatokhoz számítandó. A Sz.-nak leghelyesebb módja iránt azonban
a tudomány végleges megállapodásra mindeddig nem jutott. A sz. kérdése több
tekintetben az alaki jognak még mindig egyik vitás kérdése. L. még Lajstromos
szavazás.
Forrás: Pallas Nagylexikon