Szávics

Milán, szerb iró, szül. Török-Kanizsán 1845., hol apja jószágigazgató volt. Bécsben és Lipcsében orvosi és bölcsészeti tanulmányokat végzett, 1876. az újvidéki szerb gimnázium tanára lett, 1881. lemondott ezen állásáról és azóta kizárólag az irodalomnak él. Irt regényeket, történelmi és irodalomtörténeti tanulmányokat, tárcákat és költeményeket; számos dolgozata a Javor címü szépirodalmi közlönyben és más hirlapokban és folyóiratokban jelent meg. Önálló munkái: Der serbisch-ungarische Aufstand im Jahre 1735; Historia bugarskog naorda (A bolgár nemzet története, 1878). Számos novellája közt kiválóbbak: Jelka (1879); Fruska gora (1890), Ispovest i udovica (két elbeszélés bersben); Na lep nacin (Szép szerével, 1891). Regényei közt legjobbak: Za nacelo (Az elvért) és Dasa Gjonic. Drámai költeménye: Dojcin Petar 1891. jelent meg. Irt számos szinművet is, melyek a szerb szinházak állandó műsordarabjai. Mint esztetikus is első rangu a szerb irodalomban.

Forrás: Pallas Nagylexikon