Százlábuak

v. ezerlábuak (állat, Myriopoda), az ízeltábuak állatkörének egyik osztálya, melynek fajai mindannyian szárazföldön élők, szárnyatlanok; lélekző csövekkel lélekzenek. Testük csupán fejre és törzsre tagolódott, mely utóbbin azonban tort és potrohot nem különböztethetünk meg. A rözset alkotó gyűrük száma meglehetős nagy, tág korlátok között változik, a teljesen kifejletteké 10-nél soha sem kevesebb (Pauropus), majd 15 (Lithobius), majd 20 (Polydesmus), majd 21-23 (Scolopendra), majd 30-70 (Julus), majd végre 31-173 (Geophilus). A gyűrük külsőleg majdnem valamennyien egynemüek vagy homonomok és kevés kivétellel mindannyian egy- v. két végtagpárt viselnek. A fej a csápokat viseli, amelyek legtöbbször bajusz- vagy sörteformák, kisebb-nagyobb számu ízekből állanak. A csápok töve mellett két oldalt fekvő szemek rendesen egyszerüek, kisebb-nagyobb számuak (Julus), ritkán összetettek (Scutigera), nem egyszer egészen hiányoznak (Geophilidae). Szájszerveik rágásra és harapásra módosultak, egyeseknl azonban szívásra szolgálnak (Polyzonidae). A lábpárak száma a csoportok egy részénél minden gyűrün egy (Chilopoda, Pauropoda, Symphyla), más részénél ellenben kettő (Diplopoda) és számuk szoros kapcsolatban áll a gyűrük számval. A lábak egyes ízeit csipő, tompor, comb, lábszár és lábfejl névvel jelölik; a lábutolsó rendesen csupán egy kamot visel, ritkán kettőt (Symphyla). Idegrendszerükben az agydúc meglehetős terjedelmes, kétkarélyos lapított. A világosságot kerülik és az elől gyorsan elrejtőzködnek. A világosságot még azok sem kedvelik, amelyeknek szemeik nicnsenek (Geophilidae), ezeknek valószinüleg bőrük érzékeny a világossággal szemben. Valamennyien kivétel nélkül váltivaruak és a két ivaregyén sokszor már külsőleg is felismerhető. Az ivarszervek rendesen tömlőformák s vagy az utolsó gyűrükön, vagy a test mellső részén a hasoldalon nyilnak a külvilágba. A himeknek kapcsoló és közösülő szerveik is vanak. Valamennyien tojók és tojásaikat a földbe rakják le csomócskákban, egyeseknek nőstényei a petéket és az új nemzetdéket egy ideig őrzik. Mindannyian szárazföldiek és éjjeliek. Táplálékuk vagy kisebb állatokból, vagy korhadó szerves anyagokból kerül ki. Egyik-másik a kártékony rovarok pusztításával hasznot csinál, de a fiatal növényrészek elrágásával némelyik kárt is okozhat. Vannak olyanok is, melyeknek marása mérges. Az eddig ismert élő fajok számát 900-ra becsülhetjük; legtöbb népesíti a forró földövet és ezek egyúttal az óriásak. Kihaltat még eddig keveset irtak le; a solenhofeni palából valók a legjobban ismertek, de a borostyánkőből is többet ismertettek. Négy rendre osztják: I. Chilopoda; az ivarnyilás a test hátulsó végén fekszik; a test minden gyűrüje csak egy lábpárt visel; a csápok sok ízüek, van két állkapocspárjuk és egy méregmirigyes állkapcsi lábpárjuk. Ide tartozó családok: Scutigeridae, Lithobiidae, Scolopendridae, Geophilidae. - II. rend. Symphyla szintelen, gyenge, kis testtel; a nagyobb gyűrükön egy lábpárral, egyszerü, sokízü csáppal, egy alsó állkapocspárral, állkapcsi lábak nélkül. Az ide tartozó fajok csupán a Scolopendrellidae családot alkotják s a Scolopendrella génusznak képviselői. Hazánkból is több faj ismeretes. - III. rend. Pauropoda igen kis testtel; minden testgyűrün egy lábpárral, három hosszu, finom ostorban végződő csáppal, egy alsó állkapocspárral, a második lábpár tövén fekvő ivarnyilással. Ide tartozó család a Pauropodidae a Pauropus genusszal, melynek hazai fajai ismeretesek. - IV. rend. Diplopoda, hengeres vagy félhenges, kemény páncélu testtel; a testgyűrükön két lábpárral, 7-8 ízü, egyszerü csáppal, szájfödővé módosult egy alsó állkapocspárral, állkapcsi lábak nélkül, a második gyűrün vagy a második és harmadik gyűrü között fekvő ivarnyilással, a hím közösülő szervvé módosult hetedik lábpárral. V. ö. Latzel P., Die Myriopoden der österreichisch-ungarischen Monarchie (1880-84) és Daday J., A magyarországi Sz. magánrajza (1890) nagy munkáit, továbbá Tömösváry Ödön, Silvestri F. és Verhoef C. több kisebb dolgozatát.

Forrás: Pallas Nagylexikon