v. ezerlábuak (állat, Myriopoda), az ízeltábuak állatkörének
egyik osztálya, melynek fajai mindannyian szárazföldön élők, szárnyatlanok;
lélekző csövekkel lélekzenek. Testük csupán fejre és törzsre tagolódott, mely
utóbbin azonban tort és potrohot nem különböztethetünk meg. A rözset alkotó
gyűrük száma meglehetős nagy, tág korlátok között változik, a teljesen
kifejletteké 10-nél soha sem kevesebb (Pauropus), majd 15 (Lithobius), majd 20
(Polydesmus), majd 21-23 (Scolopendra), majd 30-70 (Julus), majd végre 31-173
(Geophilus). A gyűrük külsőleg majdnem valamennyien egynemüek vagy homonomok és
kevés kivétellel mindannyian egy- v. két végtagpárt viselnek. A fej a csápokat viseli,
amelyek legtöbbször bajusz- vagy sörteformák, kisebb-nagyobb számu ízekből
állanak. A csápok töve mellett két oldalt fekvő szemek rendesen egyszerüek,
kisebb-nagyobb számuak (Julus), ritkán összetettek (Scutigera), nem egyszer
egészen hiányoznak (Geophilidae). Szájszerveik rágásra és harapásra módosultak,
egyeseknl azonban szívásra szolgálnak (Polyzonidae). A lábpárak száma a
csoportok egy részénél minden gyűrün egy (Chilopoda, Pauropoda, Symphyla), más
részénél ellenben kettő (Diplopoda) és számuk szoros kapcsolatban áll a gyűrük
számval. A lábak egyes ízeit csipő, tompor, comb, lábszár és lábfejl névvel
jelölik; a lábutolsó rendesen csupán egy kamot visel, ritkán kettőt (Symphyla).
Idegrendszerükben az agydúc meglehetős terjedelmes, kétkarélyos lapított. A
világosságot kerülik és az elől gyorsan elrejtőzködnek. A világosságot még azok
sem kedvelik, amelyeknek szemeik nicnsenek (Geophilidae), ezeknek valószinüleg
bőrük érzékeny a világossággal szemben. Valamennyien kivétel nélkül váltivaruak
és a két ivaregyén sokszor már külsőleg is felismerhető. Az ivarszervek
rendesen tömlőformák s vagy az utolsó gyűrükön, vagy a test mellső részén a
hasoldalon nyilnak a külvilágba. A himeknek kapcsoló és közösülő szerveik is
vanak. Valamennyien tojók és tojásaikat a földbe rakják le csomócskákban,
egyeseknek nőstényei a petéket és az új nemzetdéket egy ideig őrzik.
Mindannyian szárazföldiek és éjjeliek. Táplálékuk vagy kisebb állatokból, vagy
korhadó szerves anyagokból kerül ki. Egyik-másik a kártékony rovarok pusztításával
hasznot csinál, de a fiatal növényrészek elrágásával némelyik kárt is okozhat.
Vannak olyanok is, melyeknek marása mérges. Az eddig ismert élő fajok számát
900-ra becsülhetjük; legtöbb népesíti a forró földövet és ezek egyúttal az
óriásak. Kihaltat még eddig keveset irtak le; a solenhofeni palából valók a
legjobban ismertek, de a borostyánkőből is többet ismertettek. Négy rendre
osztják: I. Chilopoda; az ivarnyilás a test hátulsó végén fekszik; a test
minden gyűrüje csak egy lábpárt visel; a csápok sok ízüek, van két
állkapocspárjuk és egy méregmirigyes állkapcsi lábpárjuk. Ide tartozó családok:
Scutigeridae, Lithobiidae, Scolopendridae, Geophilidae. - II. rend. Symphyla
szintelen, gyenge, kis testtel; a nagyobb gyűrükön egy lábpárral, egyszerü,
sokízü csáppal, egy alsó állkapocspárral, állkapcsi lábak nélkül. Az ide
tartozó fajok csupán a Scolopendrellidae családot alkotják s a Scolopendrella
génusznak képviselői. Hazánkból is több faj ismeretes. - III. rend. Pauropoda
igen kis testtel; minden testgyűrün egy lábpárral, három hosszu, finom ostorban
végződő csáppal, egy alsó állkapocspárral, a második lábpár tövén fekvő
ivarnyilással. Ide tartozó család a Pauropodidae a Pauropus genusszal, melynek
hazai fajai ismeretesek. - IV. rend. Diplopoda, hengeres vagy félhenges, kemény
páncélu testtel; a testgyűrükön két lábpárral, 7-8 ízü, egyszerü csáppal,
szájfödővé módosult egy alsó állkapocspárral, állkapcsi lábak nélkül, a második
gyűrün vagy a második és harmadik gyűrü között fekvő ivarnyilással, a hím közösülő
szervvé módosult hetedik lábpárral. V. ö. Latzel P., Die Myriopoden der
österreichisch-ungarischen Monarchie (1880-84) és Daday J., A magyarországi Sz.
magánrajza (1890) nagy munkáit, továbbá Tömösváry Ödön, Silvestri F. és Verhoef
C. több kisebb dolgozatát.
Forrás: Pallas Nagylexikon