Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szeberényi... ----

Magyar Magyar Német Német
Szeberényi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szeberényi

1. Gusztáv Adolf, ev. püspök, szül. Kochanócon 1816 okt. 14-én,megh. Békés-Csabán 1890 aug. 19. A középiskolát Selmecbányán végezte, a teologiai tanfolyam három évét Pozsonyban, honnan 1838. külföldre ment s ez év május 11-én a jenai egyetem hallgatói közé lépett. 1840. tért vissza hazájába, hol szinte három évi nevelősködés után 1843 elején atyja mellett káplán s még ez évben egyházasmaróti lelkész lett. Innen 1853 jan. Békés-Csabára ment hasonló állásra, hol később a békési egyházmegye esperessé, 1872. pedig a bányai kerület püspökké választotta. 1870. a bécsi teologiai fakultástól tiszteletbeli teologiai doktori címet kapott. Irodalmi téren is működött. Megirta atyja, id. Sz. János életrajzát (Nagy papok életrajza közt, 1877), kinek Vezérfonal a konfirmálandók oktatásában (1870) címü művét is kiadta; Baltik Frigyessel együtt Luther kis kátéját tót nyelven bocsátotta közre (1876); irt egy Kézi agendát (1877), mely nemcsak magyar, hanem német és tót nyelven is megjelent.

2. Sz. János id., ev. püspök, az előbbinek apja, szül. Nagyfaluban (Árva) 1780 jan. 1-én, megh. Selmecbányán 1856 febr. 10-én. Tanulmányait szülőfalujában, Isztebnében, 1792-től Rozsnyón, 1793-tól Eperjesen, 1797-től Késmárkon, 1799-től ismét Eperjesen, 1801-től Pozsonyban végezte, honnan egy évi nevelősködés után 1804. külföldre ment. Máj. 4. iratkozott be a jenai egyetemre, melyen három szemesztert töltött. 1805 őszén tért haza s újra Pozsonyban nevelősködött, mig 1807 tavaszán nyitraszerdahelyi lelkész lett. Innen 1811 végén Kochanócra, 1819 tavaszán Selmecbányára választoták meg. A bányai kerület 1823. jegyzői, a honti esperesség 1829. esperesi tisztét ruházta reá, míg végre 1834. csaknem egyhangulag szuperintendenssé választatott. A szabadságharc után az abszolút uralom felfüggeszté e hivatalától. A jenai egyetem 1839. teologiai doktori oklevéllel jutalmazta fáradhatatlan irói munkásságáért, melynek egyes német folyóiratokban megjelent kisebb közleményein kívűl ezek a termékei: Oratio ad natalem diem Caroli Augusti, ducis Saxoniae (Schriften der Societät für die Mineralogia zu Jena, 1806); De praecipuis capitibus primae educationis (Pozsony 1810); Gallii doctrina de cerebro, cranio et organis animi (u. o. 1811); De praecipuis ideis theologiae pastoralis evangelicae (u. o. 1835); Evangelikus énekeskönyv (tótul, Jozeffy Pállal együtt, u. o. 1842, több kiadása van); Corpus maxime memorabilium synodorum evang. A. C. in Hungaria (Pest 1848); Censura canonum synodi Pestiensis (Protestantische Jahrbücher für Oesterreich, 1858); Vezérfonal a konfirmálandók oktatásában (Pest 1870). V. ö. Sz. firmálandók oktatásában (Pest 1870). V. ö. Sz. Gusztáv irta életrajzát (a Nagy papok életrajzában, 1877).

3. Sz. János ifj., az előbbi fia, ev. teologiai doktor és tanár, szül. Selmecbányán 1826 febr. 16. A gimnáziumot szülőföldjén, a teologiát Eperjesen végezte, honnan külföldre menvén, 1845 okt. 13-án a jenai egetemre iratkozott be. Miután itt másfél évet s Berlinben félévet töltött, hazatért s két évi nevelősködés után 1849 nov. börzsönyi, 1853. aranyosmaróti, 1857. selmecbányai lelkész lett. E minőségében sok érdemet szerzett az odavaló gimnázium ügyeinek rendezésében. A pátens mellett erősen bzgólkodott, minek következtében 1860. elhagyva selmecbányai állását, tábori pap lett Bécsben, hol 1863. a teologiai fakultás tanárává, 1869-ben egyszersmind tábori szuperintendenssé nevezetetett ki. Ma már nyugalomban van. Következő műveit említjük meg: Eszmetöredékek a magyarhoni protestantismus jelen stadiumán (Pest 1857, új kiad. u. o. 1860); A császár-király és a ref. vallás (u. o. 1860); Figyelmeztetésül (Bécs 1861); Der Pseudoprotestantismus auf kirchenrechtlichem Gebiete (u. o. 1864); A két protestán hitfelekezet foederatiója a cs. és kir. hadseregben (u. o. 1869); Evangelisch-christliche Religionslehre f. die k. k. Militär-Unterrichtsschulen (u. o. 1884); Evangelisch-christliche Vorträge über Glauben und Geschichte der Christenthums (u. o. 1886).

4. Sz. Lajos, iró, ev. lelkész, szül. Maglódon (Pest) 1820 aug. 15., megh. Pozsonyban 1875 jun. 4-én. A gimnáziumot Selmecen végezte, hol munkás tagja volt a magyar önképző körnek és ismeretséget kötött Petőfivel, kivel hosszabb ideig barátságban élt, míg egy irodalmi polemia félbe nem szakította barátságukat. A teologiát Pozsonyban végezte, ott az országgyülési szónokok voltak rá nagy hatással. Azután jogot végzett Pápán s 1846. letevén az ügyvédi vizsgálatot, Pestre költözött. 1848. Kossuth Hirlapjának volt munkatársa és szerkesztette a Népbarát tót kiadását; Jenőfi név alatt Forradalmi szikrák és Búvirágok címen verses füzeteket adott ki. Később fogalmazó volt az országos rendőrségnél három hétig s az itt szerzett útlevelekkel később magát és sok társát szerencsésen megmentette. A katsztrófa után Aradon orosz fogságba esett, de Nagyváradra kisértetésekor megszökött. Szelepcsényi Gábor névvel Hódmező-Vásárhelyen lappangott mint kántortanító. 1851 végén reáliskolai tanár lett Csabán a maga neve alatt, ott meg is nősült, de elfogták s Nagyváradra vitték fogságba. Anyja közbenjárására félév mulva kegyelmet nyert ugyan, de rendőri felügyelet alá helyezték és Csabára internálták. Ekkor a tanügyi irodalom buzgó művelője lett s a Néptanítók könyve címü folyóiratot indította meg, melyet utóbb Iskolai Lap címmel folytatott. 1856. Makóra ment lelkésznek s 1857-től szerkesztette a Protestáns Népkönyvtár c. folyóiratot. 1860-64. a szegedi ev. egyháznak volt lelkipásztora. 1864. a poszonyi ev. egyház hivta meg lelkésznek és teologiai tanárnak. A dunáninneni ev. egyházkerület 1865. jegyzőjévé választotta és e tisztét, valamint a dunáninneni kerületi gyámintézet elnökségét is háláig viselte. Első önálló munkája volt: Magyar olvasókönyv és szótár tót iskolák számára (1848). Fordította a 60-as években néhány száz tót népdalt, melyeket a Kisfaludy-társaság adott ki a Hazai nem magyar ajku népek népköltési tárában. Legnagyobb munkája: Protestáns egyházi irók életrajzai, melyhez Szegeden fogott s ezernél több iró életrajzához gyüjtött adatokat. Egyéb művei: Politikai szónoklattan (1848); Tanítók és anyák könyve (1854); Népszerü imakönyv (1861); Néhány év Petőfi életéből (Szeged 1861); Kis magyar (Arad 1862); A königinhofi kézirat (Budapest 1874) stb.

5. Sz. Lajos Zsigmond, ev. lelkész, Sz. Gusztáv fia, szül. Békés-Csabán 1859 nov. 4. A gimnáziumot szülővárosában, Selmecbányán, Nagy-Szebenben s Szarvason, teologiai tanfolyamot pedig Pozsonyban és Berlinben végezte, mely utóbbinak egyetemén egy évet töltött. Hazájába visszatérve, 1883-ban tótaradáci, 1890. békéscsabai lelkész lett. Munkái: Nazarenismus (Nay-Becskerek 1888); Luther Márton élete (Budapest 1889). Szerkeszti 1895-től a Evang. Egyházi Szemlét.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is