Széchy
1. Ágoston Imre, piarista szerzetes, bölcsészeti, nyelvtani
s neveléstani iró, szül. Sárospatakon 1778 jul. 5., megh. 1852 márc. 6.
Iskoláit Sátoralja-Újhelyen és Nagy-Károlyban végezve, 1796. a kegyes
tanítórendbe lépett, a hittudományt Nyitrán tanulta, s azután Podolinban és
Vácon négy, Kalocsán és Szegeden három évig tanárkodott. 1807. szerzete által a
németújhelyi hadi akadémiába küldetett, hol közel 26 évig tanította a magyar
nyelvet, s időnkint mint helyettes a vallástant, a francia nyelvet s olasz
ifjaknak a német nyelvet s e mellett a könyvtári hivatalt 22 évig viselte.
1826. az akadémia újjá alakítása alkalmával az ő tervét vette a kormányzóság a
megújított nevelési rendszer alapjául. 1832. nyugalomba lépett, a hazába
visszatért s itt folytatta magyar nyelven irói becses működését. Munkái: Az
anyanyelv tanításának szükségéről s leghelyesebb módjairól (Tud. Gyüjt. 1839);
Elemi magyar nyelvtan (1840 s 1844); A nevelés és oktatástan vázolata, elemi
tanítók használatára (1845, 1 köt., e nemben a legjobb művek egyike). A m. tud.
akadémia 1840. választotta levelező tagjává. V. ö. Toldy F., Irodalmi arcképek
(Pest 1856); Ferenczy és Danielik, Magyar irók életrajz-gyüjteménye (u. o.
1856). Az akadémiában Toldy mondott felette emlékbeszédet 1852 márc. 22.
2. Sz. (Závodszky) Károly, irodalomtörténetiró, szül.
Cegléden 1848 febr. 18-án. A gimnáziumot Szarvason, az egyetemet Budapesten
végezte s itt a tudományos és műegyetemi olvasókört alapította. Tanári és
doktori okleveleinek megszerzése után Német- és Olaszországban hosszabb
tanulmányutat tett. 1880-90. a kolozsvári felsőbb leányiskola rendes, 1885-90.
a kolozsvári egyetem magán s ugyanott 1890 aug. 9-től a magyar irodalom
nyilvános rendes és 1894 jun. 30-tól az esztetika jogosított tanára. Egyetemi tanulmányai
bevégeztével az Ellenőr szerkesztőségébe lépett, s mint az irodalmi rovat
vezetője, majd a lap segédszerkesztője számtalan birálatot és munkálatot irt.
1874. Otthon címmel szépirodalmi és ismeretterjesztő havi folyóiratot
alapított. Olasz- és németországi három éves útja emlékeiből és benyomásaiból
az Ellenőr, Nemzet, Fővárosi Lapok és Vasárnapi Újság évfolyamaiban egész
sorozat műismertetést és műtörténeti rajzot közölt. Főbb művei: Bessenyei
György életrajzán (1872) kivül a következők: Szép Ilonka (verses regény,
Budapest 1881); Vajda Péter élete és művei (u. o. 1892); A Pannoniai Ének (u.
o. 1893); Gróf Gvadányi József (a magyar történelmi társulat kiadása, u. o.
1894); Gróf Zrinyi Miklós (1. kötet, u. o. 1896).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|