Szeder

vagy régibb alakja szederj (túl a Dunán néhol szederin vagy szederina, szederinya, szedernye, seder a palócok nyelvében, Rubus Tourn., a rózsafélék tüskés cserjéje, mintegy száz-nyolcszázig menő faja mind a két földségnek forró és mérsékelt vidékein terem. Hazánknak is sok Sz.-faja van, még pedig majd minden vidéknek eltérő sajátságos fajai vannak, éppen ezért a számukat, valamitn a rendszeröket megállapítani is nagyon nehéz. Tövéből hosszu egyenes vagy hajlott sarjakat bocsát, ritkán a földön kúszik. Levele váltakozó, egyszerü karéjos vagy ujjasan (a málnáé szárnyaltan) összetett, virága fehér vagy rózsaszinü, ágboggá vagy sátorvirágzattá egyesül, gyümölcse társas, apró, leveles, csonthéjas szem, egymással többé-kevésbé összenő. Erdőben, kivált vágásban a szedrekből átjárhatatlan sűrüség keletkezik. A fajok szélsősége, a R. chamaemorus L. (fűnemü Sz.), csak 15-20 cm. magas, karéjos levelü; virága magános, gyümölcse narancsszinü, kellemes, de hamar múló zamatja van. Északi faj, Lapplandban egész mocsarakat benő, Németország északi részén is terem, de bőven csak az északi szélesség 68°-tól feljebb gyümölcsözik. Gyümölcséből a lapp nép sokat befőz, főzelékül eszi, de süly ellen is sikerrel használja. Ugyancsak északi, fűnemü és jóízü aromás gyümölcsü a R. arcticus L.; levele hármas, gyümölcse sötétpiros. A R. saxatilis L. (leránykamálna) hazánkban is nő, északon, különösen Oroszországban szeszitalt főznek belőle. A R. odbratus L. kétnyári, 1,25 m.-nyi mirigyes bokor, levele nagy három- vagy ötkaréju, puhaszőrü, sok szép piros viágot hoz. A legkedvesebb cserje, egész nyáron virít, de ehető gyümölcsöt csak hazájában, É.-Amerikában érlel. Hazai Sz.-jeink többnyáréltü bokrok, levelük ujjas vagy ölbefogó, a felső hármas vagy egyszerü, gyümölcse fekete. Ezeket gyakran R. fruticosus L. közös név alá foglalják, de ez számos hasonló faj egyesítése. Hazánkban leggyakoribb közüle a R. discolor Whe et Nees, fekete gyümölcse ehető. Faji tagosulása csaknem végtelen. Néhol kerbe is ültetik. Ugyanitt látni a R. laciniatus Willd. és R. occidentalis L. fajokat, gyümölcsük élvezhető, Amerikában nagy gyümölcsü fajtákat neveltek belőlük. A hamvas vagy seregély-Sz. (R. caesius L.) mezőn gyakori, nehezen lehet kiirtani. Indája a földön kúszik, kurta virágzó hajtást bocsát, de csomóiból gyökeret is ver és új kúszó szárat bocsát. Gyümölcse hamvas-deres. Magasabb Sz.-jeink törzse egyenesen felfelé nő, venyigéje pedig meggörbül, alsó végéből vékony hajtásokat bocsát, ezek a földön szétterülnek és meggyökeresednek, azután új sarj keletkezik belőlük. A Sz. gyümölcse ehető, savanyus borízü, be is főzik és szirupot főznek belőle. Egészséges szesz, bor és ecet is lesz belőle, l. Álgyümölcs és Málna. V. ö. Halácsy J., Österreichische Brombeeren (Bécs 1891). A hazai fajokat Borbás (Vasvármegyei növényföldrajz), Holuby, Sabránsky (Österr. Botan. Zeitschr., 1891-92; Zool.-botan. Gesellsch. 1886; a pozsonyi Verhandl. für Heilkunde, 1890) és Waisbecker (Österr. Botan. Zeitschr., 1893-97) ismertették.

Forrás: Pallas Nagylexikon