Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
szedőgépsor... slug

Magyar Magyar Német Német
Szedőgép... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szedőgép

olyan gép, melyet a betüszedő munkájának gyorsítása vagy éppenséggel megtakarítása céljából konstruálnak. Már e század eleje óta (1812) foglalkoznak újabb meg újabb Sz.-ek szerkesztésével; egyik-másik be is vált immár a gyakorlatban, a legtöbbjük azonban drágasága és gyakran reparaturára szoruló volta miatt alig számíthat elterjedésre. Annyi bizonyos, hogy vannak már olyan Sz.-ek, amelyek lényegesen több szedést produkálnak, mint a kézi munkával dolgozó betüszedő, de idáig leginkább csak Amerikában és Angliában karolták föl őket. A Sz.-eket, a szerint hogy milyen a szerkezetöknek alapeszméje, öt csoportra oszthatjuk. Vannak olyan gépek, melyek 1. egyszerüen csak a szedő munkáját könnyítik, illetve gyorsítják; 2. tulajdonképeni betű-Sz.-ek; 3. olyanok, amelyek az előzően preparált kézirat után - legtöbbnyire a villamosság fölhasználásával - szinte automatikusan működnek; 4. matricákat sajtoló és 5. sorokat öntő gépek. Csaknem valamennyi Sz. azonban egyszersmind klaviaturás szerkezetü, vagyis olyan a szerkezete, hogy a betüjegyek vagy matricák egymás mellé sorozása billentyük megnyomása útján történik. A szedő munkáját könnyíteni célzó szerkezet a Lagermann svéd mérnöktől feltalált typotheter. Ennek tölcsér a fő alkotórésze, amelybe a szedő a szekrényből kivett betüket ejti. A gépnek egyedüli előnye az, hogy a szedő két kézzel dolgozhatik. A tölcsér alján rugók és fogócskák talpra állítják a betüt s tovább viszik a gyüjtőcsatornába, ahol hosszu sorokká alakul. E sorokat aztán a szedő kizáró készülék segítésével kizárja. A gép munkakképességének maximuma 4500 betű óránkint.

A tulajdonképeni betű-Sz.-eket már jókora számban konstruálták. Első ilyen gépeket e század negyvenes éveiben a pozsonyi Menk és a bajai Kliegl József szerkezstettek. Kliegl 10,000 forintnyi államsegéllyel dolgozott találmányán; gépe, mely most a nemzeti muzeum lomtárában hever, billentyüs szerkezetü. A billentyük megnyomására egy-egy betű kivált a tartóból és saját súlyánál fogva sorozódott rendeltetési helyére. Hasonló gépeket alkottak a dán Sörensen (1855) és a bécsi Prasche Ignác. Az utóbbiank gépénél a leeső betüt végnélküli, körben futó posztó ragadja magával s viszi rendeltetési helyére. Kövesdy Dániel a hetvenes években, ki légnyomással akarta gyorsítani a betű futását, továbbá a német Wentscher és Brasch, az edinburgi Fraser alkottak ugan Sz.-et, de valamennyi kényes, könnyen megromló szerkezetü volt s használatba alig került. Még a legelterjedettebbek az e fajta Sz.-ek között a Kastenbein- s a Thorne-féle. Mind a kettőnél csatornákban vannak egymás mellé helyezve a betük. A billentyü megnyomására egy másik csatornába, a gyüjtőbe kerülnek és sorokká alakulnak. E sorokat egy másik munkás megtördeli, vagyis bizonyos egyforma hosszuságura csinálja s a szók közé zárkákat oszt. Külön osztógéppel is ellátták ez utóbbi gépeket, amelyeka már nyomásban volt betüket visszarakják tartójukba. Mindez természetesen csak ugy érhető el, hogy a betük oldalán bevágások (szignaturák) vannak: minden betücsoportnál más. Az egyes betű addig tolódik az osztógép csatornájában hátrafelé, míg a szignaturájába beillő fogócskára nem akad, amely aztán megfogja s tova viszi. A londoni Hooker Sz.-énél (The Clowes) a mágnességet is fölhasználta, de gépe csupán olyan nyelvü szedéshez való, melyben kevés az ékezet meg a nagy betű, p. az angol. Legújabban egy olasz dominikánus, Calendoli talált föl Sz.-et. A gyakrabban előforduló szótagokat egybe öntötte s ennek segélyével igyekezett fokozni a szedésmennyiséget. Minthogy azonban találmányához új, külön öntésü betük szükségesek, bajosan sikerül azt elterjeszteni.

A preparált kézirat után dolgozó gépek újabb alkotások. Vorreiter és Müllendorff szerkesztették Berlinben az autotype-ot. Ehhez a kézirat az irógépek egy fajtáján készül, mely azonban nem betüket nyomtat a papirosra, hanem különböző formáju lyukacskákat vág belé. Mindenik lyukacska valamely betünek felel meg. Ezt az összelyukasztgatott papirost u. n. elektromos érintőkészülékbe teszik, ahol minden egyes lyukacska magnetizálódik. Áttéve a kéziratot a tulajdonképeni Sz.-be, az elektromos érintés folytán egymás után lökődnek ki a tartókból a betük és sorozódnak egymáshoz. Osztószerkezete is van e gépnek. Az autotype-ot még idáig nem hozták forgalomba újabb javítások miatt. Épp igy vannak a magyar Méray Horváth Károly és Rozár Kálmán a «villamos typograph»-jukkal, amelyet szintén irógéppel kombináltak. A matricákat sajtoló gépeknek is több fajtájuk van. Első közöttük a stereogróf, amelyet a vilnai Livcsák talált föl. Billentyürendszeres gép; a billentyük nyomogatására a gép hátulsó felén levő viaszlapba patricák (l. Betükölyü) nyomódnak és igy stereotipikus úton leönthető matrica (l. Betüodor) áll elő. A találmánynak azonban az a hiányossága, hogy az igy nyert lemezek betüi nem eléggé élesek, sőt sok esetben piszkosan egymásba olvadnak. Az amerikai Sloert (1867) és az orosz Timiringov (1872), a berlini Hagemann javítottak egyet- mást a stereográfon, abszolút eredményt azonban idáig nem értek el.

[ÁBRA] 1. ábra. Linotype.

Leghasznavehetőbbeknek a sorokat öntő gépek bizonyultak. Az amerikai Westcott már 1876. bemutatott egy Sz.-et, amely betüket öntött s azokat sorokká egyesítette. Találmánya azonban nem volt eléggé praktikus. Később egy német származásu órás, Mergent talált föl Cincinnatiban olyan gépet, mely a Sz.-ek problemáját ugy látszik végérvényesen megoldotta. Gépét linotype-nek (l. 1. ábra) keresztelte. Ez a gép nem szed betüket, hanem matricákat soroz egymás mellé s ha azok sorrá alakultak, ékforma acélrúgókkal kizárja őket. Kizárás után az öntőszerkezet elé kerül a sor, ahol a betüöntéshez hasonló módon leöntődik és betümagasságra igazítódik. Öntés után a matricasort, amiből a kizáró részletek önmaguktól eltávolodnak, emeltyü ragadja meg, s fölemelve a gép felső részén lévő osztószerkezetnek adja át. Itten kiemelkedésekkel ellátott forgótengelyen csúsznak végig a bevágásos matricák mindaddig, míg a megfelelő kiemelkedésbe nem akadnak, amikor aztán a forgótengely alatt levő tartójukba esnek. A gépet mótor működteti, a szedés billentyüzve történik. Ha a szerződő a sort végigbillentyüzte, csak a jobb keze felől levő emeltyüt kell megnyomnia, hogy a kizáró-, öntő- és osztó-szerkeezt működésbe jöjjön. A linotypeből Angliában és Amerikában több mint ezer van használatban. Óránkint 8-10,000 betüt szedhetnek vele.

[ÁBRA] 2. ábra. Typograph.

Hasonló hozzá, ámbár sokkalta egyszerübb szerkezetü nála a Rogers J. R. és Bright F. E.-től föltalált typograph (l. 2. ábra), amely főbb részeiben föl- és alá emelhető, drótszálakkal átvont keretből, klaviaturából, öntőformából, olvasztó tégelyből s egy a kizárást eszközlő s lengő forgótengelyből áll. A keret minden egyes drótszálának felső végére matricák függesztvék, amelyeknek összes száma 6-700. A billentyük megnyomására egy-egy matrica csúszik saját súlyánál fogva a drót alsó végén levő gyüjtőhelyre, a nélkül azonban, hogy a drótról leválnék. Ennek megtörténte után gyors egymásutánban automatikusan esik meg a matricasor kizárása, leöntése s a nyomásra kész öntött sornak kilökése. A matricasor leöntése után a szedő a rámát forgattyu segélyével fölemeli, mire a matricák maguktól visszacsúsznak a helyükre. Téves elosztódásról szó sem lehet, mert drótjukat a matricák soha sem hagyják el. Egy-egy nyomásra tökéletesen kész sornak elkészülte csak néhány másodpercet vesz igénybe. A typographon dolgozó szedő 3-5-szörte annyi szedést képes ugyanazon idő alatt előállítani, mint a kézzel a betüket egymás mellé rakó betüszedő. Az öntőminta és a matricák kicserélésével, éppen ugy mint a linotypenél, különféle nagyságu és fajtáju betük szedhetők e gépen. A gép körüli munkát egyetlen egy szedő elvégezheti, mert a billentyük nyomogatásán kívűl minden automatikusan történik. A gép működtetéséhez egy nyolcad lóerő szükséges. A typographot a berlini Ludwig Loewe & Comp. cég újabban már a magyar nyelvü szedéshez is alkalmazhatóan készíti. Ára is fele akkora mint a linotypeé (5000 márka, míg az utóbbié 10,000).

[ÁBRA] 3. ábra. Monoline.

A harmadik és legújabb soröntő gép a Scudder W. S.-től Brooklynban föltalált monolien (l. 3. ábra). Munkaképessége körülbelül annyi, mint az előbb említett kettőé. Ára a typographéval egyforma. Kezeléséhez hasonlóan egy ember szükséges. A szedő a 96 billentyűből álló klaviaturán dolgozik s csengetyühang figyelmezteti őt a kizárásra, a mit a jobb oldalán levő emeltyü megnyomásával eszközöl. A matricasor leöntése ugy történik, mint a linotype-nél; a kizáró rúgócskák is olyanok. Matricatartója azonban lényegesen különbözik mind a linotypétől, mind a typograpétól. Nyolc sorozat fémrudacskából áll ez, amelyek mindegyikének keskenyebb felére tizenkét-tizenkét különböző betüt mutató matrica van mélyen belevésve. A fémrudacskákon, a matricák mögött még hornyok is vannak, felső végük pedig kampós. E kampóknál fogva lógnak a rudacskák a monoline belsejében. Ha a szedő a billentyük valamelyikét megnyomja, az azzal összeköttetésben levő matricatartó kikapcsolódik s a matricaszekrény valamelyik csatornáján át arra a lapra csúszik le, amelyen a sorok előállítása történik. Ugyanakkor egy kicsiny acélszögecs is előugrik, s a matricatartó megfelelő hornyába kapaszkodva, azt a kellő helyzetbe igazítja. Leöntés után a matricatartókat acéltolókák segítik vissza a helyükre. A monolinet Ausztria-Magyarország és a Balán-államok nyomdái számára a steryri fegyvergyárban csinálják.

Megemlítendő itt még a Lanston Monotype gépje, amely nagyjában véve megegyezik az előbb melített sorokat öntő gépekkel, csakhogy a sorok helyett minden egyes betüt külön önt. A kézzel korrigálhatás előnye mellett azonban megvan az a hátránya, hogy az öntött betük képe nem tiszta, hanem vastag és elmosódott. A hibák kijavítása az öntött sorokon természetesen csak az illető sor újraszedésével végezhető. Ez a művelet azonban alig vesz több időt igénybe, mint a mostani korrigálási módszer, midőn a szedő hegyes árral vagy pincettával húzza ki a hibás betüt. A többi szedőgépnek a szedését, p. a Thorne- és Kastenbein-féléét is árral vagy pincettával korrigálják.

A szedőgépek az európai kontinensen - dacára a tengerentúli országokban való nagy elterjedettségüknek - még nagyon ritkák. hazánkban idáig mindössze a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság az, amely kisérleteket tett a szedőgépek magyar nyelvü szedéshez való használatával. A Lagermann typotheterjével pórbálkozott meg nehány esztendeje, de ennek szerkezete nagyon kényesnek bizonyulván, újabban a typographot szándékozik nyomdájában alkalmazni. A Sz.-ek különböző alakjainak részletesebb ismertetését v. ö. a Magyar Nyomdászat 1888-97-iki évfolyamaiban (Budapest, szerkeszti és kiadja Pusztai Ferenc) és egyéb szakfolyóiratokban.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is