Szegedvidéki nyelvjárás

az u. n. alföldi nyelvjárásterület három nyelvjárásának egyike. Középpontja Szeged városa; ehhez csatlakozik Csongrád vármegye déli része, továbbá Csanád vármegye és Békés vármegyének vele érintkező déli határszéle. Ezt a nyelvjárást beszéli Temesköz magyar lakossága is Torontál és Temes vármegyében. A Sz. hangzórendszere teljesen egyezik a kiskunságiéval (l. o.); a hangtalan egyáltalán kevés eltérést mutat s fontosabb különbségek csakis az alaktanban láthatók. A névragok közül eltérő a -hoz alakja, melyet igy használnak: -hon, -hön: karóhon, házhon; tühön, székhön. A leglényegesebb különbséget az igeragozásban látjuk. A tárgyas alak 3-ik személyét a mélyhanguak is mindkét számban a magas hanguaknak módjára képezik: láti, tudi; akarik, használik, rondítik; és: huzitok. Azonban magának a nyelvjárásnak eredeti gócpontján, Szegeden e legjellemzőbb sajátsága már kivesző félben van. Hódmező-Vásárhely nyelvében nyoma sincs ennek a sajátságnak, de Csanád, Békés és Csongrád vármegyék egyéb e nyelvjáráshoz tartozó községeiben mindenütt él. V. ö., Balassa J., A magyar nyelvjárások.

Forrás: Pallas Nagylexikon