Szegfűbors
(növ., Pimenta Lindl., Amomis Berg.), a mirtuszfélék
zamatos, fanemü, átellenesen bőröslevelü génusza, a levelek tövéből fakadó
álernyőkkel, melyek apró virágából a kehelybe burkolódó bogyógyümölcs
keletkezik, néhány golyós vagy verseképü maggal. Csupán egy-két tropikus faja
ismeretes. Leghasználatosabb az orvosi Sz. (Myrtus pimenta L., Pimenta
officinalis Berg., l. a Fűszernövények képmellékletén), melyet először
Nyugat-Indiából hoztak, de most már Kelet-Indiában is termesztik. Egy fáról
évenkint vagy 50 kg. száraz Sz. szedhető. Megérve puha, zöld és hosszukás,
aszalása után kemény, ráncosan és szemölcsösen golyós, bors-, illetve borsószemnagyságu;
tetejét a négymetszetü kehely maradéka koronázza. A gyümölcsburok
szegfűszögillatu és zamatu; magva is ilyen, de gyengébben. Sokféle hasznáért
konyhába, szappannak stb. lelketlenül másfélével keverik vagy helyettesítik, p.
a csípős Sz. (P. arcris Kost., Amomis acris Berg., Myrtus caryophyllata Jacq.),
ál-Sz. (Myrtus pimentoides Nees), mexikói nagy vagy tabaszkó-Sz. (Myrtus
Taascus Schlecht.) és a mexikói apró, koronás vagy kravejró-Sz. (Myrtus
Craveiro), utóbbinak kehelymaradéka ötöstagu.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|