Székely Mihály basszus

(1901. JÁSZBERÉNY - 1963. BUDAPEST)
OPERAHÁZI TAG: 1923-1963

„Az Operaháznak tartóoszlopa dőlt ki" - mondta Székely Mihály ravatalánál Nádasdy Kálmán. És valóban: ő egyike azon kevés énekeseknek, akinek legendája, aurája halála után mintegy fél évszázaddal sem halványul. Meghatározó figurája volt a magyar operajátszásnak, a teljes basszusrepertoár birtokosa: humánus Sarasto és bumfordi Ozmin, pénzéhes Don Basilio és magányos Fülöp király, örjöngő Borisz Godunov és piperkőc Pomádé király. A vasfüggöny lezárásáig visszajárt a New York-i Metropolitanbe; ő ismertette meg a külfölddel Bartók Kékszakállú hercegét.

FŐBB SZEREPEI Rocco (Beethoven: Fidelio), Koncsak kán (Borogyin: Igor herceg), Abul (Cornelius: A bagdadi borbély), Leporello (Mozart: Don Juan), Doszifej (Muszorgszkij: Hovanscsina), Don Basilio (Rossini: A sevillai borbély), Ochs báró (R. Strauss: A rózsalovag), Fiesco (Verdi: Simon Boccanegra), Marke király (Wagner: Trisztán és Izolda), Gurnemanz (Wagner: Parsifal).

(Hungaroton)