Székely történeti pályadíjalap

Orbán Balázs nagy műve, a Székelyföld leirása befejezéshez közeledvén, Jakab Elek egy történeti pályadíjalap megteremtésére hivta fel a székelységet 1873 jan. 5. a Jónás Lapja első számában. Ő maga egy arannyal nyitotta meg az aláirást, melyhez Simon Elek 100 frttal járult s jó példájokra egy évi lelkes gyüjtés eredményeként 7087 frt 47 kr.-ról számolt be Jakab az 1874 ápr. 7. megtartott első közgyülésen. E szép összeg mintegy 5000 adakozótól gyült egybe; közöttük Mikó Imre gróf 100 arannyal és Haynald Lajos érsek 500 frttal. A közgyülés Szabó Károlyt bizta meg a székely nemzet történetének megirásával. A készülő mű tiszteletdíját 1400 aranyban állapították meg; utazási költség 200 arany; határidő 1880 ápr. 7. Ugyane közgyülés egy állandó intéző bizottságot nevezett ki Mikó Imre gróf vezetése alatt Bányai Vitális (pénztáros), Finály Henrik, Haynald Lajos, Jakab Elek, Kolosváry Sándor, Korbuly Imre, Kőváry László, Ladányi Gedeon, Lázár Miklós gróf, Nagy János (jegyző), Óvári Kelemen, Sámi László, Simon Elek biz. tagok személyében, mely bizottság mindent megtegyen, mit a nagy fontosságu tudományos cél elérése érdekében szükségesnek tart. Mikó Imre gróf 1876 nov. 16. elhalván, Lázár Miklós grófra maradt a vezetés, ki a Szabó Károlytól kiadott Székely Oklevéltár 1. és 2. kötetét sajátjából is tetemes áldozattal segítette. 1882-ben a bizottság jegyzőjének, várfalvi Nagy Jánosnak öngyilkossága folytán a hivatalos iratok nagy része elveszett s a pályadíjalap történetiróját bibliográfiai munkássága foglalván el, a kitűzött feladat is hosszabb ideig vesztegelt; mignem végre 1889. Lázár Miklós gróf kimulása után, Jakab Elek sürgető felszólítására, az erdélyi történetirók nesztora, Kőváry László rendezte, mint korelnök, a pályadíjalap zilált ügyeit. Az 1889 jun. 8-ra egybehítt új alakuló közgyülés Kuun Géza grófot elnöknek, Kőváry Lászlót és Kolosváry Sándort alelnöknek, Kanyaró Ferencet jegyzőnek választotta meg s a megfogyott intéző bizottságot a közélet és tudomány vezérlő férfiaiból 60 tagra egészítette ki. A következő évben kiadta a bizottság a Székely Oklevéltár 3. kötetét is. 1890 aug. 31. a pályadíjalap történetirója Szabó Károly elhalván, az intéző bizottság hosszabb tárgyalást folytatott a családdal az elhunyt tudóstól összegyüjtött történeti anyag tulajdonjogának megszerzése végett. Az 1891-iki közgyülés, Salamon Ferenc és Szilágyi Sándor szakértő véleményének meghallgatása után, Béldy Ákos gróf indítványára 3000 frtot adott ki a páyladíjalapból a már addig kutalt 3815 frt mellé Szabó Károly családjának végkielégítésül. Tervben volt, hogy ez összegből a pályadíjalap emléket is állítson a kolozsvári temetőben a hunn tradiciók buzgó védőjének, de az emlék elmaradt. Szabó Károly helyett 1892. Szádeczky Lajos, kolozsvári egyetemi tanár vállalkozott nyilt pályázat útján a székely nemzet történetének megirására, ki a Székely Oklevéltár 4. kötetét 1895. még a Szabó Károly neve alatt adta ki. Ezt követte 1896. az 5-ik, 1897. a 6. kötet s ezzel az anyag csaknem teljesen összehordva a székely nemzet történetéhez, melynek megjelenését a hosszas és gondos alapvetés után a székelység dicső multjához méltó kidolgozásban már a közel jövőben várhatjuk. A pályadíjalap intéző bizottsága állandóan Kolozsváron székel; ügyeit az elnök s távollétében az alelnökök intézik. A fontosabb intézkedések végrehajtásához egybehivott nyilvános közgyülés megerősítése szükséges. A pályadíjalapnak vagyona 1896 dec. 31. 7633 frt 41 krból s egy 100 frtos földtehermentesítési kötvényből (5 szelvénnyel) állott, a kiadott oklevéltár megmaradt példányait nem számítva.

Forrás: Pallas Nagylexikon