Székes-Fejérvár

(Székes-Fehérvár, Alba Regia, Stuhlweissenburg), sz. kir. város Fejér vármegyében, a Sárrét és Velencei-tó közti síkon, 111 m. tenger feletti magasságban. Sz. egyike a Dunántúl csinosabb városainak, melynek belső részei a modern város jellegét viselik magukon, mig külsőbb részei kevésbbé rendezett és kevésbbé városias jellegü utcákból állanak. Legszebb részletei a Nádor-utca, a Vörösmarty-tér (rajta Vörösmarty Mihály szobra Vay Miklós bárótól), a püspöki palota előtti tér, a Városháztér, a Megyeháztér és Széchényi-tuca. Középületei közül nevezetesebbek az új és díszes szinház, az 1800 körül épült püspöki palota (melynek udvarán s kertjében a régi bazilika alapfalaira és a magyar királyok sírjaira akadtak), a ciszterciek rendháza, temploma és gimnáziuma, a megyeház, a városháza, a Mária Terézia idejében épült Szent-István-székesegyház a mellette levő díszes gotikus Szt.Anna-kápolnával, a ferenc-rendiek kolostora és temploma, a papnöveldei templom (Maulpertsch freskóival), a nagy honvéd laktanya stb. Sz. egy róm. kat. püspöknek, káptalannak és szentszéknek, továbbá a vármegye törvényhatóságának, a Sz.-i járás szolgabirói hivatalának, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, kir. tanfelügyelőségnek, tankerületi főigazgatóságnak, kir. törvényszéknek, járásbiróságnak és közjegyzőségnek, az 5-ik honvédkerületi parancsnokságnak, a 17-ik honvéd gyalogezrednek, a 69-ik hadkiegészítő kerületnek, állandó vegyes felülvizsgáló bizottságnak, csendőr törzs-, szárny- és szakaszparancnsokságnak székhelye; van ügyvédi kamarája, állami állatorvosa, szőllészeti és borászati közege, adóhivatala, pénzügyőrbiztosi állomása. Kulturális intézetei közül említendők a ciszterciták főgimnáziuma, az állami főreáliskola, a papnövelde és hittani intézet, a kereskedelmi akadémia, az alsófoku ipariskola, a nőnevelő intézet (a Paulai Szt.-Vince-apácák vezetése alatt), továbbá van itt városi árvaház, vármegyei közkórház, községi kórház (ápoldával és szegényházzal), javító intézet, egyleti muzeum, nagy püspöki könyvtár, valamint számos közhasznu, jótékony és iparos egyesület és társulat, közte a Vörösmarty-kör és a történelmi és régészeti egylet. Itt jelennek meg a Sz. és Vidéke (XXIV. évf.), Fejérmegyei Napló (IV. évf.) és Pályázat (izr. hivatalnokok közlönye, VI. évf.) címü lapok.

[ÁBRA] Székes-Fejérvár pecsétje.

Lakosságának száma 1850-ben 14,971, 1870-ben 22,683 és 1890-ben 27,548 volt, mihez még 1394 főnyi katonai népesség járul. A lakosok közt van jelenleg (1890) 26,627 magyar, 707 német, 62 tót, 152 egyéb; hitfelekezet szerint 22,130 róm. kat., 135 gör. kel., 384 ág. evang., 2105 ref. és 2779 izraelita. A lakosság legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik, mely az igen termékeny határában nagy fokban virágzik, ugy hogy dúsan termő zöldségféléit és kerti veteményeit nagy mennyiségben Budapestre szállíthatja; igen virágzik a kertészet is. Nagy fontosságu az itteni állami méntelep (több mint 200 ménnel); igen jelentékenyek ló- és marhavásárai, valamint áruvására is. Ipara fejlődésben van; jelentékenyebb iparvállalatai a Fellmayer-féle festőgyár, egy gépgyár, két téglagyár és két nagy építészeti vállalat. Kereskedelme, forgalma élénk; a magyar királyi államvasút és a déli vasút 4 irányban közvetíti a közlekedést. Van posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, városi telefonhálózata. Hitelintézetei a kereskedelmi bank, takarékpénztára és 2 hitelszövetkezet; az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn. A házak száma 2385, határa 11,979 ha. A várostól K-re elterülő Szőllőhegyen számos, részben igen csinos nyaraló és szőllőház van.

Története. Volt-e már szerepe a történelem előtti időben, csak gyaníthatjuk abból az útcsomóból, mely itt találkozik és ágazik el ma is, és amelynek hálózatába a Pannoniát lakó kelták épp ugy be voltak vonva, mint a mai nemzedék a mai világforgalomba. De hogy a római korban már lakott hely volt, bizonyítják azon feliratos kövek, melyek a város talajából kerültek felszinre, s részint a magyar nemzeti muzeumban, részin a Sz.-i püspöki kertben őriztetnek. Neve iránt eltérők a vélemények. A régibb irók Cimbriana, Antiana és Florianának tartják, az újabbak Curta és Herculia között oszolnak meg.

Alapítása Szent Istvánnak köszönhető, aki a krónikák egyhangu tanusága szerint a Noe-hegy közelében, ahol Árpád sátort ütvén seregével, fejedelmi családjának foglalta el a Dunántúlt, építette később Sz.-t, ahova Szent István Esztergomból áttette lakhelyét, fölállította benne a királyi trónt, benne őriztette a koronát, s utódainak is királyi székvárosává tette, ahol t. i. éltek, uralkodtak, koronáztattak és sírba szálltak. A város régi helyrajza azt bizonyítja, hogy a várból, két belső elővárosból, a Szent-István-szigetéből, az Ingovány-utcából, az Újvárosból (mai felső város), az Újfaluból (mai Tóváros) és a Mocsárváros, vagyis a mai Vizivárosból állt. Hogy már a tatárok beütése előtt vár volt, bizonyítja a tihanyi alapítólevél (1055), melyben már «Feheruvaru»-nak iratott. Ugy a várat, mint a külvárosok nagyobb részét mocsarak vették körül, amelyek lecsapolás következtében ma csak két csatornára szorítkoznak. Nevét a Szent István kisebb legendája szerint eminens jellegénél fogva kapta, miként a keleti szokás tartotta, hogy a szabad népet és várost fehérnek, a szolgát és adózót feketének nevezte. A régi helyesirás szerint pedig, de az 1845-iki pecsét és címer diplomája értelmében is Székes-Fejérvárnak irandó.

Sz. szent István kiváltságainál fogva az ország első és a maga nemében a városi rend alapját képező egyetlen fővárosa volt Róbert Károlyig. Az ő szabadalmai szolgáltak mintául a XII. sz.-ban adományozni kezdett többi város szabadalmainak. De ugy a Szent István, mint a későbbi királyok, t. i. IV. Béla, IV. László, Róbert Károly, Nagy Lajos és Albert átiratai és megerősítései elvesztek. Az egyéb városok adománylevelei nyomán csak azt tudjuk e szabadalmakról, hogy mentek voltak a városi polgárok az egész ország vámjaitól, önkormányzattal, törvénykezéssel és lelkészválasztással birtak. E kiváltságokat megerősíté 1541. I. Ferdinánd és 1693. I. Lipót is. A városi szabadalmon kivül külön szabadalommal birt a város egyik-másik része, amint t. i. az a kiváltságolt káptalan vagy a szinte kiváltságos Szt.-János-lovagrend tulajdona volt. Amazok birtak a várban egy egész utcát, mely Káptalan ucájának neveztetett, valamint az Ingovány-utcát a mai Rácvárosban, emezek pedig a Szent-István-szigetét, ahol rendházuk és templomuk volt, s ezek és amazok jobbágyai is külön biró s joghatóság alatt álltak, föl voltak mentve a megszállás terheitől és a kincstári adózástól. Voltak itt olaszok is, még a régi királyok által ide telepítve, s lakták az Olasz-utcát és birtak külön hatósági pecséttel. Régi utcáiból ma is megvan a Szt.-Imre-utca, a Selyem-utca és a búzapiac. Várának három kapuja volt, t. i. a budai, a palotai és az új kapu, mint a háromtornyos várkapu címere is mutatja. Sz. legnevezetesebb műemlée volt történelmileg is a bazilika, melyet Szent István király a B. szűz Mária tiszteletére épített, s amely a kereszténnyé lett magyar nemzet vallásosságának legelső megnyilatkozása, rendeltetésénél fogva pedig az ország álladalmi temploma lett, amint azt IV. Béla ki is fejezi, hogy: «Tartozunk királyilag gondoskodni azon templomról, amelyben a királyi trón és a korona őriztetik, ahol Magyarország királyai felkenettetnek és ahol királyi elődeink szent tetemei nyugosznak», és kiváló szabadalmakkal övezte fel annak népeit. Kun László, hogy Ottokáron vett győzelmének emléke megmaradjon, az elfoglalt paizsokat a Sz.-i bazilika falaira aggatta. Itt őriztetett ama királyi zászló, mely Szent István korából származott, s a koronázás alkalmával az ország zászlósa által elővitetett. Alkotására nézve a Sz.-i bazilika a magyar négytornyos templomok elseje lévén, benne külön magyar iskolára kell ismernünk, melynek alakját követték később a pécsi, esztergomi, nagyváradi templomok. De kiválósága nemcsak ebben rejlett, hanem abban is, hogy a nagy költséggel és technikai jelességgel szerkesztett épület óriásilag emelkedik ki korának szegényes és csakis szükségleti építményei fölött, még pedig oly időben, mikor nemzetünk még a barbárság határán állott és amelyet Magyarország szomszédsága is csak nem rég lépett át.

[ÁBRA] Székes-Fejérvár képe a XVI. sz.-ból.

Szent István bazilikáját átépíttette III. Béla, s midőn IV. László korában Németújvári Iván rablókezei felgyujtották, elégett a káptalan levéltára is, meg szertartásos drága könyvei, sőt hamuvá lett az egész város. Leégett 1318. is, amikor Róbert Károly ólomlemezekkel földette, s leégett 1327., amikor szintén Róbert áldozatkészsége állította helyre. Nagy Lajos a templom északi oldalához fényes kápolnát csatol, hogy benne nyughelyet leljen; déli oldalához pedig Hunyadi Mátyás, amely kápolna romjai még az első püspök beiktatása alkalmával 1777. isteni szolgálatra használtattak. De Mátyás a kápolnán kivül a templom restaurációját is munkába vette s bár be nem fejezheté, a költség, amit reá fordított, százezer aranynál többre rugott. Végső pusztulását a török okozta, midőn t. i. 1601-ben Merkurian visszafoglalta a várost, a kétségbeesett török lőporral vettette föl ugy a bazilikát, mint a királyi lakot. Szent István törvénye értelmbéen 1527-ig következő királyok és királynék koronáztatak itt meg: 1044. Péter, 1047. I. András, 1061. I. Béla, 1058. először, 1063. pedig másodszor Salamon, 1074. I. Géza, 1077. Szt. László, 1095. Kálmán, 1114. II. István, 1131. II. Béla, 1141. II. Géza, 1161. III. István, 1161. II. László, 1162. IV. István, 1174. III. Béla, 1185. és 1196. Imre, 1204. III. László, 1205. II. András, IV. Béla 1207. a Szt.-Péter-templomban és 1235. a bazilikában, 1266. V. István, 1272. IV. László, 1290. III. András, 1301. Vencel, 1305. Ottó, 1310. Róbert Károly harmadízben, 1342. Nagy Lajos, 1382. Mária, 1385. II. Károly, 1387. Zsigmond, 1437. Albert, 1440. V. László, 1440. I. Ulászló, 1464. Hunyadi Mátyás, 1490. II. Ulászló, 1516. II. Lajos, 1526. Szapolyai János, 1527. I. Ferdinánd. A királynék közül pedig a következők koronáztattak: Gertrud, II. András hitvese; Margit, IV. Béla neje; Erzsébet, V. István felesége; Erzsébet, IV. László neje; Ágnes, III. András hitvese; Erzsébet, Róbert Károly neje; Mária és Borbála, Zsigmond feleségei; Erzsébet, Albert felesége; Beatrix, Mátyás neje; Anna, II. Ulászlóné; Anna, I. Ferdinánd hitvese; Izabella, Szapolyai Jánosné. A bazilika boltívei alatt temettetett el szt. Imre herceg 1031., Szent István 1038., Kálmán 1114., Álmos herceg, II. Béla atyja, aki 1129. Makedoniában halt el, a bazilikában temettetett el 1137., II. Béla 1141., II. Géza 1161., II. László 1162., V. István 1173., III. Béla 1196., III. László 1205., Mária királyné, Róbert Károly első felesége 1317., Károly herceg, Róbert Károly fia 1322., Róbert Károly 1342., Nagy Lajos 1382., Albert 1439., Hunyadi Mátyás 1490., II. Ulászló 1516., II. Lajos 1526., Szapolyai János 1540., kinek tetemeit 1543. Achmet basa a sírboltból kidobatván, a városi polgárok a váron kivül álló Szt.-Mihály-templomába temették el. A királyi személyeken kivül a bazilikában való temetkezésre engedélyt kapott rozgonyi istván Zsigmond királytól, Buzlay László Hunyadi Mátyástól. Ide temettetett végre 1543. a vár hős parancsnoka Varkóts, kit a budai kapu előtt konceolt fel a török. Országgyülés is volt Sz.-on 48. Ezek között a legutolsó 1526. I. Ferdinánd alatt tartatott.

Szent István a templomot közvetlen befolyása alatt akarván tartani, számára a római pápától oly szabadalmakat eszközölt, melyekhez hasonlókkal hazánk egyik egyháza sem dicsekedhetett még az utókorban sem ezek értelmbéen sem egyik püspöki megyébe, sem püspök hatósága alá nem kebelezte be ez egyházat és igy abban az ország egy püspöke sem gyakorolhatott püspöki jogokat; hanem valahányszor nagyobb ünnepek alkalmával búcsunak kellett hidettetnie, vagy oaljszentelésnek vagy egyéb püspöki joghoz kötött szertartásoknak végeztetniök, ezeket itt az a főpap teljesítheté csak, kit a király vagy az ő távollétében a prépost és káptalan meghivott. A hieres és bámulatos alkotásu bazilika mellé Szent István 1006 körül kiváltságolt prépostságot és káptalant is alapított, hogy a templomot, az abba helyezett királyi trónt és szent koronát őrizzék. Jogaik közé tartozott, hogy a prépostot a káptalan választá, a prépost pedig a káptalani tagokat; s ugy a prépost, mint a káptalan és a bazilika is ki volt véve minden püspöki joghatóság alól, s egyedül a pápa alá rendelve. Századok mulva azonban, amikor az esztergomi érsekséghez odafűzték a született pápai követi címet, elzüllött a kiváltság s megszünt a függetlenség is. Birtokai Fejérben, Veszprémben és Somogyban voltak elterjedve, Sz.-on pedig az Ingovány-utca és a Káptalan-utca volt tulajdona. Hiteles helyi levéltára is volt, s hiteles helyi működése kiterjedt az egész országra. Levéltára, melyben a Szent István legendája, vagyis az ország első telekkönyve, meg az aranybulla egyik példánya is őriztetett, elpusztult vagy elvitetett a török foglalás idejében, s hogy hol van ma? senki sem tudja. A káptalan prpostjai kiváló állást töltöttek be nemcsak mint ilyenek, de mint királyi kancellárok is, akiket a XIII. sz.-ban hoztt országos törvényeknél fogva is megilletett e méltóság, s belőlük lettek az egyházmegyék püspökei és érsekei. A káptalan 40 tagból is állt, s a legelőkelőbb családok tagjai voltak benne képviselve. Elpusztult a káptalan hasonlóképen az 1543. évi török foglalás alkalmával, s később csak prépostjainak és őrkanonokajinak méltóságai adományoztattak kiválóbb egyéneknek. Még egy káptalana volt Sz.-nak, t. i. a bástyákon kivüli szt. Miklósról címzett káptalan, melynek prépostja volt a nevezetes államférfiu s Hunyadi Mátyásnak kedves embere, Kálmáncsay Domokos. 1777. Mária Terézia királyné az országos rendek sürgetésére Sz.-on püspökséget és hat tagu káptalant alapított, mely hat szám később nyolcra emeltetett. A püspökség birtokul kapta Sárkeresztúrt és Téset, a káptalan pedig Pákozd, Gyuró, Sukoró, Sóskut és Ettyek községeket. Az alapítástól kezdve Selyei Nagy Ignác, Milassin Miklós, Vurum József, Kopácsy József, Szutsits Mátyás, Horváth János, Szalai Barkóczy László báró, Karner Antal, Farkas Imre, Jekelfalusy Vince, Dulánszky Nándor, Pauer János és Steiner Fülöp a püspökök.

Volt itt a Szent Istvánról nevezett keresztes lovagrend konventje is; rendháza a Sziget-külvárosban állt; Martyrius esztergomi érsek kezdte ugyan építeni, de Eufrozina, II. Géza neje fejezte be, megyebeli sok birtokkal adományozván meg, melyeket a későbbi királyok is részint bővítettek, részint megerősítettek. Elüljáróik között a legelőkelőbb családok sarjai szerepeltek, ilyenek voltak a Dalmadyak, Gúthi-Országok, Simontornyaiak stb. Rendházuk hiteles hely volt, s benne őriztetett az aranybulla egyik példánya. Szintén a török hódoltság idejében pusztult el. Sz. épületei között megemlítendő az a sok templom, azok a szerzetesházak, amelyek a középkor nyers, de mellette vallásos sajátságainak voltak kifejezései, a Szt.-Péter-plébániatemplom, mely a bárbeli plébániatemplom volt, a pálos-rend, a domonkosok, az ágostoniak, a Domonkos-rendi apácák, a Szt.-Ferenciek rendházai és templomai. Az egyedüli, amely megmaradt, a Szt.-Anna-kápolna, mely a hozzá tartoztot őrkanonoksági birtokokkal együtt a kegyesrend tulajdonába ment át. A középkorban három plébániatemploma volt, t. i. a várban - a Szt.-Péter-templom, a bástyákon kivül a Szt. Domonkos-egyház, amelyekben a szt. Miklósról nevezett bástyákon kivüli káptalan lelkészkedett és az Ingovány-utcában levő Szt.-Kozma- és Demjén-templom, mely a nagy káptalan birtokán állt. A török utáni korból való a mai belvárosi plébániatemplom, mely a nagy káptalan birtokán állt. A török utáni korból való a mai belvárosi plébániatemplom, mely egyszersmint székesegyház is, továbbá a ciszterci-rend temploma, a papnöveldei, mely a karmelitáké volt és a Szt.-Ferenciek temploma, végre a felsővárosi plébánaitemplom, melyet juhászok templomának is neveznek, itt tartatván azok Szt.-Mihály-napi összegyülekezése, amikor a szegődtetés szokott történni.

Az iskolák már Szent István korában hiresek voltak, innét vitték el a mestereket Csanádra is. A főgimnáziumot a mult században a Jézus társasága, azután a pálosok kezdelték, végre a cisztercita-rendre bizatott, s ez kezeli ma is 10-14 taggal. A népiskolákról is van adat, s már a török kor előtt több ház volt Sz.-on iskolákul alkalmazva. Nevezetes épülete volt még Sz.-nak a királyi palota, melyet a bazilikával együtt pusztított el a török és III. András korában a veszprémi püspök palotája.

A város tevékeny részt vett a Szapolyai s I. Ferdinánd közötti pártállásban, amennyiben Szapolyai mellé csatlakozott, s mellette egész haláláig kitartott. Révay Ferenc mindent elkövetett ugyan, hogy Ferdinándnak nyerje meg, de eredménytelenül, noha Ferdinánd bizonyos fejérmegyei községeket is adományozott a városnak. Végre 1557. kelt oklevelével kegyelmébe fogadta. A török kiűzése után a kereskedő és iparos elem idegenből jött, s az adminisztráció nyelve is német lett. A Rákóczi-felkelés alkalmával a mozgalomtól idegenkedett és Szekeres generálisnak sok fáradságába került a körülzárolt város polgáraival lehető békében maradni. Az inszurrekcióban részt vett a város is, s mikor József nádor 1810. ide jött a sereg fölött szemlét tartani, az ő emlékére bontották el a budai kapu melletti bástyákat és nyitották ki a mai Nádor-utcát. 1543-tól 1688-ig a török uralom alatt állott, de ennek kivonulása után sem szünt meg a szenvedés, mert az itt maradt őrség és rác milicia zsarolása ugy a városban, mint a vidéken terhesebb volt a törökénél. 1702. rontattak le a vár falai, kezdet fellélekzeni és szervezkedni a város; hozzá látott a munkához, hogy a másfélszázados mulasztásokat helyre hozza; lendületet vett az ipar, kereskedelem és földmívelés, szervezkedett a város és lassankint kiterjedt ismét az elpusztult katolikus hitélet is a vidékre, ahol még 1712. alig volt két-három szerzetes, akik a hivőket a vallásra oktatták.

1843. a város déli része a tűz által egészen elpusztult. 1848. Petricsevits Horváth Lázár császári királyi tábornok bevonulván a városba, némi ellenállásra talált és felgyujtatta, meg kiraboltatta az egyik külvárost. Ez időben történt az is, hogy a káptalan - két tag kivételével - az új épületbe börtönöztetett, de rövid idő után kiszabadult.

Forrás: Pallas Nagylexikon